35. fejezet

Harmincötödik fejezet

Csak ültem ott, és néztem a képernyőt. Legszívesebben kirohantam volna a világból. A könnyeim potyogni kezdtek. Hallottam, ahogy Harry sóhajt egyet. Ő is tudta, hogy ez nagyon komolyan érint engem. A média a múltamban turkált. Világgá kiáltották, hogy a bátyám meghalt, hogy voltak problémás időszakaim. 

- Ez már több a soknál! - suttogtam dühösen. - Ezek nem normálisak Harry! Utánam kutattak, hogy találjanak valamit, amiből cikket írhatnak! - Harry felé fordultam. Látszódott rajta, hogy nem tudja mit csináljon. Őszintén szólva én sem. Legszívesebben az összes fotós nyakát kitekertem volna. Undorítóak ezek az emberek.

- Georgi, gyere ide! - tárta szét a karjait. Azonnal odamentem, és szorosan magamhoz öleltem. Nem volt jobban szükségem ennél jobban semmire. Azt szerettem volna, ha nem megy fel ma a színpadra, hanem itt marad velem, és segít. Tudom, hogy ez önzően hangzik, de semminél nem szerettem volna jobban. - Ne aggódj, majd én intézkedem Paullal efelől. Biztos lehetsz benne, hogy ez az internetes pletykaoldal nem fogja ezt megúszni! - nézett mélyen a szemembe, majd nyomott egy puszit a számra. 

- Köszönöm, hogy mellettem állsz! - szipogtam és megcsókoltam. Abban a pillanatban ott, még jobban beleszerettem. Meg sem tudtam volna neki hálálni mindazt amit értem tett. 

- Ezt nem kell megköszönni. - nyomott egy puszit a nyakamra, amitől kirázott a hideg. Ez a pillanat valószínűleg életem egyik legjobbja lett volna, ha nem árnyékolja be ez az egész. Még szorosabban bújtam hozzá, és jó mélyen magamba szívtam az illatát, ami nyugtatólag hatott rám. 

- Harry! Paul azt mondja, hogy gyere! - rontott be az öltözőbe Niall, de amint belépett, megtorpant. - Ó! 

- Mondd meg Paulnak, hogy megyek, csak adjon 5 percet! - szólt oda az ír fiúnak, aki csak bólintott, és már tovább is állt. 

- Nem akarlak elengedni. - suttogtam bele a nyakába. Éreztem ahogy kirázta a hideg. Egy pillanatra elmosolyodtam.

- Hidd el, én is szívesebben maradnék, de mennem kell! - mondta kicsit szomorúan. Felnéztem rá, és óvatosan megcsókoltam. Percekig álltunk ott, egymást csókolva. Azonban nem tarthatott örökké a pillanat, mennie kellett. - Mennem kell. - engedett el óvatosan, csak a kezemet fogta továbbra is.

- Kikísérlek, és a színpad mellett foglak várni! - mondtam és újra hozzábújtam. 

- Nem lenne jobb ha itt maradnál? - kérdezte talán kicsit aggódva. Lopva a falon lévő tükörbe néztem. Őszintén szólva megborzongtam a saját látványomtól. Nagy vörös szemekkel néztem magamra a tükörben. Nem voltam egy szívmelengető látvány mi tagadás. 

- Nem! Veled akarok lenni! - mondtam makacsul. Egy kicsit elmosolyodott, majd kézen fogva elindultunk a színpad felé. A többi fiú már ott sorakoztak, csak Harryre vártak. 
- Végre, hogy itt vagy! - könnyebbült meg szemmel láthatóan Liam. 
- Bocsi, csak történt egy s más... - célozott Harry finoman a cikkre, de a fiúk ebből mit sem értettek. Harry csak legyintett, hogy majd később elmondja nekik. 
- Srácok! Irány a színpad! - kiáltotta el magát Paul. Az 5 fiú azonnal elindult a színpadra, én pedig leültem az egyik fotelba, amin a koncerten dolgozók szoktak pihenni. Meglepetésemre nem sokára Paul is leült mellém, és kérdőn nézett rám. - Mi a baj Georgi? - meglepődtem, hogy érdeklődik irántam. Azt hittem, hogy még most is mérges rám, mert lelepleződtünk. Ennek ellenére az arcán egy halvány mosolyt is felfedeztem.
- Tudod ma elmentem a koncert előtt egy gyors sétára, de találkoztam a fiúk egyik rajongójával, aki megkérdezte, hogy igaz-e az, hogy nekem volt egy bátyám... - nem féltem attól, hogy Paul esetleg nem tud a dologról. Biztos voltam benne, hogy tudja. Harry elmondta nekem, hogy elmondta a többi fiúnak, ők pedig vannak olyanok, hogy Paulhoz is eljutott az infó arról, hogy mi történt velem Spanyolországban. Ezért biztos voltam abban, hogy érti mit mondok. - Aztán megkérdeztem tőle, hogy ezt honnan tudja. Azt mondta, hogy interneten látta. Azonnal visszajöttem, és elkértem Harrytől a laptopját. Megnéztem rajta, és tényleg így van. Paul, ezek utánam kutattak! - töröltem le az újból előbukkanó könnyeimet. A menedzsment egy pillanatig mereven ült előttem, majd egy pillanat alatt felpattant. 
- Kérlek mutasd meg nekem azt a cikket! - hallottam a hangján, hogy ideges, ezért én is az lettem. Még jobban. Gyorsan bólintottam egyet, és visszamentem Harry öltözőjébe, elővettem a laptopját és kiszáguldottam vele. Nem aggódtam amiatt, hogy esetleg mérges lesz miatta. Biztosan megfogja érteni. Az enyém nincs itt.
- Itt van! - dugtam a kütyüt Paul orra alá, és idegesen figyeltem, ahogy elolvassa a cikket.
- Ez törvénybe ütköző! - állapította meg, majd lerakta a gépet a fotelba, és elszáguldott valamerre. Sóhajtottam egy nagyot, arrébb raktam a laptopot, és leültem. 

~*~

A koncert után már jobb kedvvel indultam vissza a szállodába. A fiúknak sikerült egy kis életkedvet verni belém. A szokásosnál is többet hülyéskedtek, és ezt mind csakis az én kedvemért. Jól esett, hogy törődnek velem. 

- Alszol ma nálam? - suttogta a fülembe Harry a kocsiban. A testemet kirázta a hideg. Nem mondtam neki semmit, csak bólintottam egyet. Semmi másnál nem vágytam jobban másra, minthogy eltöltsek vele egy kis időt, kettesben. 

Szerencsére hamar megérkeztünk a szállodához. Gyorsan bementünk. Még mielőtt felmentem volna Harryhez, a saját szobám felé vettem az irányt, hogy vigyek fel holnapra cuccokat, meg valami pizsama szerűséget is. Hamar felakartam érni Harryhez, ezért gyorsabban mentem. A szobába szó szerint berobbantam, azonban nem számítottam arra, amit láttam. Szó szerint a földet súrolta az állam, ahogy megláttam a két legjobb barátomat egymás szájában. Olyannyira elvoltak foglalva egymással, hogy észre se vették, hogy egy bomba erejével jöttem be a szobába.

Hirtelen minden világos lett számomra, hogy miért tűntek el Nápolyban a strandról, hogy miért voltak annyira elfoglaltak. Minden szabadidejüket egymással töltötték, ráadásul nekem még hazudtak is. Pedig nagyon jól tudják mind a ketten, hogy én mindig is azt szerettem volna ha egymásra találnak. Erre amikor ez megtörténik nem szólnak nekem...

Karba tett kézzel vártam, hogy észre vegyenek végre. Kellett legalább 5 perc míg ez megtörtént. Mind a ketten ijedten néztek rám. Én felhúzott szemöldökkel mértem végig őket, majd mintha ott sem lennének, elkezdtem előszedni a holnapi ruhám, meg egy pizsamának használt bő pólót. A cselekvéseimet síri csendben nézték végig. Egy táskába beledobáltam a cuccaimat, majd mintha egyedül lettem volna a szobában, kiléptem. Pontosabban kiléptem volna, ha Liz nem szól utánam.

- Georgi, figyelj! Mi elakartuk mondani csak... - kezdett el dadogni valami nagyon nagy hülyeséget. Hitetlenül néztem rá. 

- Csak? Jobb dolgod is volt annál? - húztam fel a szemöldököm. Igazán rosszul esett az, hogy nem mondták el. Én mind a kettejüknek elmondtam minden érzésemet, mindent ami történt velem. Sosem volt egy titkom előttük, erre ők egy nagyon fontos dolgot hallgatnak el előlem. És még indokolatlanul is, mert nekem semmi bajom sincsen azzal, hogy egymásra találtak! Ezt nekik is pontosan kéne tudniuk!

- Nem, csak... - Liz megint csak elkezdett dadogni valamit. 

- Hagyd Liz, ezt még gyakorolnod kell! - legyintettem egyet, majd kiviharzottam a szobából a lifthez, onnan pedig a legfelső emeletre, Harryék lakosztályáig. Ideges voltam nagyon, megint. Nem elég nekem most a sajtó, de ők is titkolóznak! Pedig azt hittem, hogy vagyok annyira jó barátaik, hogy ezt elmondják nekem.

A Harry szobája felé vezető úton bele-bele ütköztem egy-egy fiúba, de szó nélkül kikerültem őket. Ők csak furcsán végig mértek, de inkább hagytak békén. Már ők is nagyon jól tudták, hogy miket írtak az újságok.

Ahogy beléptem a szobába, azonnal Harry nyakába vetettem magam. Csak vele akartam lenni, senki mással.

- El sem fogod hinni, hogy mi történt! - ültem le az ágya szélére. Ő is leült mellém.

- Milyen nagy dolog történhetett ebben a negyed órában? - kérdezte "humorosan", miközben mutogatta, hogy üljek bele az ölébe. 

- Tudod meséltem, hogy Liz és Luke szarnak a fejemre. Erre benyitok a szobámba, és mit látok? Azok ketten ott egymás szájában vannak! - fúrtam bele a nyakába a fejem. Jó mélyet szippantottam az illatából, ami bódítóan hatott rám.

- És ezzel mi a baj? - kérdezte értetlenül. Nagyot sóhajtottam, és a fejemet felemelve a szemébe néztem.

- A legjobb barátok vagyunk, erre össze-vissza hazudoznak csak azért, mert nem akarják elmondani nekem, hogy együtt vannak. Nekem, aki eddig mindig azon beszélt, hogy mennyire összeillenek! - tártam szét a karom egy percre, majd újra Harrybe kapaszkodtam. 

- Biztosan volt valami jó indokuk rá... - kezdett volna mondani valamit, de inkább leintettem.

- Nem akarok most ezen gondolkozni. Egyáltalán nem akarok gondolkozni! Csak szeretném ha ma este úgy tennénk, mintha egy teljesen normális szerelmes pár lennénk, akik együtt alszanak... - rántottam meg a vállam. Őszintén szerettem volna ezt. Tudtam, hogy kár magam ebbe akár bele is élnem, mert ha meg is szakadunk, mi Harryvel sose leszünk normális pár. Legalábbis nem most, ezek között a körülmények között.

- Ahogy akarod! - nyomott egy puszit a számra. - De ugye azt tudod, hogy a normális párok nem csak aludni szoktak este? - vigyorodott el pimaszul. 

- Hülye! - csaptam óvatosan a karjára. - Ha szabad, én most lezuhanyoznék. Büdösnek érzem magam! - szagoltam meg magam jelképesen. Harry csak felnevetett.

- Nem vagy büdös te hülye! De ha akarsz, akkor a szemben lévő ajtó az! - mutatott az előttünk lévő barna ajtóra.

- Ne már, nektek külön fürdőtök is van? - húztam fel a szemöldököm.

- Hát úgy látszik... - nevetett fel. Lassan kikecmeregtem az öléből, és a táskám felé nyúltam amibe hoztam a cuccaimat. Bevittem magammal az egészet inkább. Az egész fürdőt bejárta Harry tusfürdőjének a szaga. Gyorsan levetkőztem, és már léptem volna be a zuhanykabinba, ha nem jut eszembe valami. Gyorsan magam köré csavartam az első törölközőt amit találtam és óvatosan kiléptem az ajtón. Az ágyon épp Harry a telefonját babrálta. Ahogy meghallotta, hogy nyílik az ajtó, felém kapta a tekintetét.

- Nem hoztam a tusfürdőm... az gáz lenne ha a tiédet használom? - húztam fel a szemöldököm nevetve. Elég érdekesen hangzott élőben, mondjuk a fejemben sem volt túl meggyőző.

- Engem nem zavar... - rántotta meg a vállát, majd egy gyors mozdulattal felugrott, és elkezdett felém lépkedni. Odajött hozzám, és lágyan megcsókolt. Nem értettem, hogy ezt miért csinálja, de visszacsókoltam. - Tudod, remélem, hogy ebben alszol! - suttogta a fülembe pimaszul. Kirázott a hideg, ahogy éreztem a leheletét a nyakamban. A gyomromban a pillangóim vad táncba kezdek.

- Mármint törölközőbe? - vontam fel a szemöldököm. Próbáltam magabiztos lenni, de sajnos a hangom meg-meg remegett.

- Nekem még az sem fontos. - felkuncogtam. A homlokát az enyémnek támasztotta, és úgy figyelte, hogy erre mit reagálok. Az alsó ajkamba haraptam, majd eltoltam magamtól mindvégig gondosan ügyelve arra, hogy a törölköző még csak véletlenül se essen le rólam.

- Álmodozz! - nevettem fel jólesően, majd visszamentem a fürdőbe. Még mielőtt bezártam volna az ajtót, kitekintetem a fiúra, aki hatalmas mosollyal arcán még mindig ugyanott állt. 

Bezártam az ajtót, és a törölközőt ledobtam magamról. Beléptem a zuhanyrózsa alá, és kellemes meleg vizet folyattam magamra. Körülbelül öt perc után a kezembe vettem Harry tusfürdőjét, és bekentem vele a testem. Gyorsan leöblítettem magamról, majd kiléptem a zuhanyzóból. Megtörölköztem gyorsan. Magamra kaptam fehérneműm és a bő pólómat, majd a táskámmal a kezemben kiléptem. 

Harry az ágyán feküdt most már egy szál alsóban. A szemem akaratlanul is megakadt a kidolgozott felsőtestén. Hatalmas elégedett mosoly került ki az arcára, amikor meglátta, hogy a szemeimet a felsőtestén legeltetem.

- Gyors voltál. - jegyezte meg, majd megpaskolta maga mellet az ágyat, hogy feküdjek oda. Ledobtam a földre a táskám, és ledobtam magam mellé.

- Sosem voltam túl lassú az ilyen dolgokban. - rántottam meg a vállam, majd a kezében tartott telefon képernyőjét kezdtem el vizsgálgatni. Természetesen a twitter volt megnyitva. 

- Még enm nézted meg a fiókodat, ugye? - kérdezte, mintha csak a gondolataimba látna.

- Nem. - ráztam meg a fejem. Egyszerűen nem volt bátorságom arra, hogy megnézzem, hogy megtudjam miket irkálnak rólam. Hiába adta Perrie is a tanácsot, nem tudom leküzdeni magamban a megfelelési vágyat. Ez már bennem van és kész.

- Pedig én megnéztem, és nem... - kezdett volna el mondani valamit, de gyorsan nyomtam egy puszit a szájára elhallgattatás képen. Kicsit meg is lepődött a dolgon, de aztán ő hajolt oda hozzám, és megcsókolt. Valahogyan másképp, mint eddig bármikor. Sokkal több érzelem volt benne, sokkal több vágy. Hosszú percekig forrtak össze ajkaink. Mind a ketten hagytuk, hogy az érzéseink vezéreljenek minket. A végén már letepert az ágyra és úgy csókolta végig a nyakamat. Már túlságosan is benne voltunk ahhoz, hogy befejezzük, ezzel mind a ketten tisztában voltunk. Csak hagytuk, hogy a vágy felülkerekedjen rajtunk. Teljes mértékben odaadtam magam neki. Nem törődtem azzal, hogy holnap esetleg megbánom. Kizárólag arra gondoltam, hogy most nagyon kívánom.

34. fejezet

Harmincnegyedik fejezet

~3 nap múlva~

Furcsa volt úgy sétálni az utcán, hogy néha egy-egy lány megkérdezte, hogy nem csak pletyka-e az, ami az összes újság címlapján virított. Hogy Harry Stylesnak új barátnője van. Ilyenkor csak válaszoltam nekik egy nemet, minthogy ez nem pletyka. Némelyikük arca ellenségesbe váltott, némelyikük csak gratulált úgymond. 

Kisebb szorongás volt bennem egyfolytában. Attól féltem, hogy rosszat fognak rólam terjeszteni. Mindig is adtam mások véleményére rólam. Talán néha eljátszottam, hogy nem érdekel, de mindig érdekelt. Sosem tudtam elmenni mások véleménye mellett, talán megakartam felelni mindenkinek. Kicsi korom óta idegesített, ha két lány összesúg a hátam mögött, vagy éppen nevetnek a közelemben. Mindig azt hittem, hogy rólam van szó, vagy rajtam nevetnek. A külsőmre is mindig figyelmes voltam, mert az is számított nálam mindig is, hogy jó legyen az emberekben az első benyomás rólam. Lehet, hogy csak egyszer találkozunk, de akkor jó legyen rólam a véleménye. 

Próbáltam ezt levetkőzni magamról, elnyomni valahogy. Azt hiszem valamennyire sikerült is. Bátrabb lettem, és nem figyeltem azt, hogy ki mit gondol rólam. De ez újra felszínre tört ahogy lefényképeztek minket még Nápolyban. Azt hiszem utána való nap is amikor kijöttünk a hotelból azért nem éreztem magam jól. Féltem attól, hogy majd valamelyik rajongó leribancoz vagy ilyesmi.

Ma a koncert előtt tartottak egy dedikálást a fiúk. Volt szerencsém ez idő alatt megismerni Perriet, Zayn barátnőjét. Önfeledten elbeszélgettünk. Sokban ugyanaz az ízlésünk, de még többen különbözünk. Míg őt nem igazán izgatja az, hogy mit gondolnak róla a rajongók, engem már annál inkább.

- Tudod nem rég vagyok együtt Zaynnel én sem. Pár hónapja. De ez idő alatt annyi rossz megjegyzést és fenyegető levelet kaptam a directionerektől, hogy már semmiség. Szinte megszokott, hogy mindennap legalább 3 ugyanolyan levelet kapok ugyanazzal a szöveggel. De tudod nem érdekel, mert ők lehet, hogy azt mondják én egy kurva vagyok, de fogalmuk sincsen arról, hogy valójában én milyen vagyok. Sokkal többet ér nekem az, ha Zayn azt mondja, hogy szép vagyok, mint hogy azt mondja nekem több millió rajongó, hogy csúnya vagyok. - magyarázta. Őszintén csodálattal néztem rá. Én nem tudtam ezt csinálni. Már több napja kiderült a kapcsolatunk, de azóta sem mertem felmenni twiterre megnézni, hogy mit írnak nekem. 

- De én egyszerűen félek attól, hogy több ezren megutálnak. Nem tudok nem törődni a véleményükkel. - néztem rá kétségbe esetten. Már több napja velünk van Perrie, de sajnos még nem volt rá alkalom, hogy beszélgessünk. Ugyan később mint azt gondoltam, de megnyíltunk egymásnak. 

- Figyelj, nem tudok nagyon tanácsot adni, mert igazából sosem éreztem így mint te most. Amikor kiderült, hogy járok Zaynnel újra, még többen megutáltak, mint eddig. Alapon véve nem vagy a rajongók kedvence, ha a kedvencüknek a barátnője vagy. De nekem még rátett egy lapáttal, hogy már egyszer szakítottam Zaynnel. Neked még van időd arra, hogy megszerettesd magad velük! De ha nem sikerül, akkor tényleg nem éri meg törődni velük, hidd el! - ölelt át mosolyogva a szőke lány. Őszintén megszerettem. Egy nagyon laza, de mégis érzékeny lány. Azt hiszem nem hiába Zayn barátnője. Nagyon sokban hasonlítanak.

~*~

Koncert előtt egy fél órával elkéredzkedtem Paultól egy kicsit. Szükségem volt arra, hogy Róma utcáin sétáljak egyet. Ki kellett szellőztetnem a fejem egy kicsit, megint. Az utóbbi 3 napban nagyon sokat csináltam hasonló magányos programokat. Persze sokat voltam a többiekkel, főleg Harryvel, de ő is nagyon jól tudta, hogy most mi zajlik le bennem. Tudta, mert elmondtam neki. Ő is elmondta, hogy neki is voltak, sőt, vannak ilyen problémái. Örömmel vettem tudomásul, hogy még egy közös pont kettőnkben.

Sok mindenen gondolkoztam a sétáim alatt. Többek között a rajongókon, a Harryvel való kapcsolatomon. Ami viszont különösen kezdett idegesíteni, hogy Lizzie semmit sem tud arról, hogy most éppen mit érzek. Pont ő nem, akivel eddig mindent megosztottam. Alig látom már több napja, sokkal kevesebbet, mint eddig. Mindig a munkájára fogja, de pontosan tudom Paultól, hogy nem dolgozik egész állónap. Lukekal is pontosan ugyanígy vagyok. Őt se látom sose, már szinte nem is beszélgetünk semmit, csak ha éppen látjuk egymást köszönünk, de csak ennyi. Biztos vagyok benne, hogy titkolnak előlem valamit. 

Gondolkozásomból egy lány hangja szakít ki.

- Szia! Te vagy Georgina Adams, nem? - mosolygott rám kedvesen a vörös hajú lány. Erősen ki volt festve a szeme, a haja pedig loknikban hullott a vállára. Az arcát csöppnyi kis szeplők díszítették. Kimondottan szép lány volt.

- Szia, igen, én vagyok! - mosolyogtam vissza a lányra, aki nem habozott, máris tovább kérdezgetett.

- Igaz, hogy segítettél egy kislánynak aláírást szerezni a fiúktól? 

- Ami azt illeti igen, segítettem. - nem igazán értettem, hogy mire akar kilyukadni ezzel.

- És az is igaz, hogy volt egy bátyád aki autóbalesetben meghalt? - tette fel a kérdést, de ahogy kimondta, megszédültem. A világ forgott velem és a levegőmet is szaporábban kellett vennem. Nem értettem, hogy ezt honnan tudja ez a lány.

- Ezt... ezt mégis... honnan veszed? - néztem rá és közben próbáltam összeszedni magam. 

- Ezzel van tele az egész internet! - tárta szét a karját értetlenül, mintha ez természetes lenne. Csakhogy én már több napja nem voltam fent se facebookon, se twitteren, se sehol!

Gyorsan intettem még egyet a lánynak, majd a Róma belvárosában lévő stadion felé vettem az irányt, ahol ma lesz a fiúk koncertje. Akaratlanul is kicsordult egy könnycsepp a szememből. Nem akartam elhinni, hogy ezt az egész világ tudja. 

Szinte futva mentem be a hátsó bejáraton az épületbe. Az öltözők folyosóján végig száguldottam, egyenesen Harry öltözőjébe. Értetlenül nézett rám gyönyörű szemeivel. Nem akartam most magyarázkodni, csak elkértem a laptopját.

- Itt van nem a géped? - kérdeztem és közben letöröltem egy újabb könnycseppet, nehogy észre vegye. 

- Igen, de mi a baj Georgi? - lépett közelebb hozzám, és az államat felemelte, hogy a szemébe nézzek.

- Nincs semmi baj, csak légyszíves add ide a laptopod! - próbáltam a legmeggyőzőbben előadni, hogy minden rendben van. De a szemében még mindig láttam, hogy tudja, egyáltalán nincs minden rendben.

- Ne hazudj, látom rajtad, hogy valami nem oké! Mindjárt sírsz Georgi! - ideges lettem attól, hogy nem érti meg, nekem kell most a gépje.

- Csak add ide azt a rohadt laptopot! - mondtam mérgesen. Egy percig még nézett rám, majd bólintott egyet, és az asztal felé mutatott, ahol ott világított a szerkentyű. Gyorsan odamentem és leültem az előtte álló székre. Harry is odajött mögém, kezeit a vállamra tette és onnan figyelte, hogy mit csinálok. Nem nagyon törődtem vele, csak beírtam a keresőbe a nevem, és az első találatra rákattintottam. Az írás előtt egy kép volt rólam beillesztve, ahogy a kordon mögötti kislányhoz beszélek. Magamban elkezdtem olvasni a cikket.

Harry Styles barátnőjének nem túl fényes múltja

Oldalunk utána járt egy kicsit az újdonsült One Direction barátnőnek. Meglepő információkra bukkantunk a lánnyal kapcsolatban. Mint azt már korábban megírtuk, egy félig spanyol, félig angol lányról beszélünk. Georgina Adams hosszú éveket töltött Spanyolország szívében, Madridban. Azonban 4 évvel ezelőtt egy súlyos tragédia következett be a családjában. A bátyjával, A***n Adamsel épp hazafelé tartottak, amikor sajnálatos tragédia történt. Egy részeg sofőr miatt le kellett térniük az útról, és egy fába csapódtak. Míg a lány kisebb-nagyobb sérülésekkel megúszta, a bátyja már nem volt ennyire szerencsés. A helyszínen életét vesztette. A lányt spanyol barátok szerint olyannyira megrázta az egész, hogy kábítószerekhez és az alkoholhoz is hozzá nyúlt nem egyszer. Egy spanyol intézetben benne van az archívumban, hogy majdnem egy évig kezelték a problémái miatt. 

A lány nem nyilatkozott í hírekről, így valószínűleg igazak. Ami pedig Georgit illeti, eddig mindent megtesz azért, hogy a rajongók szimpatizáljanak vele. Nápolyban is segített egy kislányon, aki mindenáron szeretett volna egy aláírást kedvenceitől. Minden bizonnyal élete eddig legszebb napját szerezte azzal Georgina, hogy segített neki ezt megvalósítani. Nem tudjuk ezt mire vélni, de szép cselekedett volt a lánytól.

33. fejezet

Harmincharmadik fejezet

Harry Styles becsajozott?

Tegnap délután az egyik nápolyi hotel strandjának az egyik eldugott pontjában, az egyik szemfüles fotós lekapta ahogyan Harry Styles egy ismeretlen lányt csókol. A pár valószínűleg azt hitte, hogy senki sem látja őket. A fotós állítása szerint Harry olyannyira ideges lett, hogy még utána is iramodott. Még aznap nyilatkozatot tett egy névtelen olasz lány, aki szerint a strandon is látszódott a két fiatal között, hogy izzik a levegő. Szemtanúnk szerint még egy csók is elcsattant majdnem a vízben. És hogy ki az ismeretlen lány? Újságunk értesülése szerint egy félig spanyol, félig angol fiatal, név szerint Georgina Adams. Jelenleg a One Direction turnéján dolgozik, mint az 5 fiú asszisztense. A bandatagok közül még senki sem kommentálta az esetet, igaz, ezen nincsen nagyon mit tagadni. A képek mindent elmondanak. 

Legszívesebben a falba vertem volna a fejem. Ahogyan azt leírták az épp olvasott újságban, ezen nincs mit tagadni. A számszélét rágva gondolkoztam azon, hogy most mit kellene csinálnunk. 

- Na, fiatalok! Máris nincs akkora jó kedv! - szinte már üvöltött Paul. Eddig mindig szigorú volt ha kellett, de tudott jó fej is lenni ha akart. Viszont sohasem láttam még ilyen idegesnek.

- Paul, figyelj! Mi próbáltunk vigyázni, de nem sikerült. Azt hittük, hogy ott nem láthatnak meg minket, tévedtünk. Nem tudunk már mit csinálni... - válaszolta nyugodtan Harry. Eléggé meglepődtem rajta, hogy így válaszolt, mert tegnap még sokkal jobban felizgatta ez a dolog. Mára viszont mintha már beletörődött volna.

- Próbáltatok vigyázni?! Ezek a képek nem arról árulkodnak! Esküszöm Harry, én nem tudom mit csinálok veletek ha ez a banda karrierjének a rovására fog menni! - szinte már vérben forogtak a szemei. Ha akartam volna se tudtam volna mondani semmit Paulnak, mert egyszerűen olyan ijesztően nézett ki. 

- De mégis mit vártál? Hogy majd a nap 24 órájában egymástól 3 méterre ácsorgunk nehogy gyanút fogjanak? Hogyha kettesben akarunk lenni, akkor a szobában fogunk ülni? Paul ez őrültség! Előbb-utóbb úgyis kiderült volna! - teljesen egyet értettem Harry szavaival. Nem gondolhatta komolyan ezt az egész titkolózós kapcsolatot Paul. És ugyan nem így terveztük nyilvánosságra hozni, úgyis bekövetkezett volna. 

- Harry, te még mindig nem érted! Ez nem csak kettőtökről szól! Ez az egész banda ügye! - tárta szét karját Paul idegesen. 

- És miért pont nekem kell titkolóznom? A többiek mind elmondhatták, hogy kapcsolatban élnek, én miért nem? - vonta fel a szemöldökét Harry.

- Azért mert... mert... ezt őszintén ki kell mondanom. A legtöbben irántad rajonganak. - felelte idegesen. Kerek szemekkel néztem a menedzsmentre. Ezt így kimondania több volt, mint túlzás. A többi fiú iránt is ugyanúgy rajonganak a rajongók. Ha pedig ez nem így van, akkor ők nem directonerek. 

- Jobb lesz ha én most bemegyek. - mondtam, és a szobánk felé vettem az irányt. Nem törődtem azzal, hogy Harry hív vissza, jobbnak láttam ha én most elmegyek. Rossz volt nézni ahogy Harry miattam veszekszik Paullal. Nekik meg kéne érteniük egymást, jónak kéne lenni a kapcsolatuknak. 

Idegesen rontottam be a Lizzel közös szobánkba, ami üresen tátongott. Őszintén szólva egyáltalán nem bántam, egyedül akartam lenni. Túl sok volt ez az egész mostanra. Ledobtam magam az ágyamba, és a fejemet a párnámba fúrtam. Egyáltalán nem így képzeltem azt el, hogy nyilvánosságra hozzuk Harryvel a kapcsolatunkat. Nem akartam, hogy ilyen módon derüljön ki, ami mindenkinek a legrosszabb. Úgy éreztem, hogy útban állok az egész bandának. Ha igaza lesz Paulnak, akkor nem tudom mit csinálok. Nem bírnám elviselni, hogy miattam veszítsenek rajongókat. A kapcsolatunk miatt.

~*~

Fapofával léptem ki a hotel kijáratán. Az épület előtt megannyi fotós, és még annál is több rajongó volt. Míg a fotósokat inkább a Harryvel való kapcsolatunk érdekelte, a rajongókat jobban lekötötte az, hogy aláírást szerezzenek kedvenceiktől. Nagy tolongás volt az egész helyen, nem éreztem magam jól a tömegben. Amilyen gyorsan csak tudtam a kocsi felé kezdtem el menni, azonban egy kéz visszatartott.

- Hova mész? - kérdezte Harry miközben aggódva végig mért.

- A kocsiba. - mutattam a jármű felé, és már indultam is volna, de továbbra sem engedett el.

- Minden rendben? - kérdezte továbbra is aggódva. Egy pillanatra körbe néztem a tömegen. Nagyot nyeltem a látványtól. Idegesített ahogy több rajongó azt kiabálja, hogy hagyjam békén Harryt. Idegesített ahogy megannyi vaku villant a szemembe. Rosszul éreztem magam.

- Csak... - kezdtem volna el mondani valamit, de megcsuklott a hangom. Harry csak átölelt gyorsan, majd egy puszit nyomott a számra. A rajongók között egy pillanatra megfagyott a levegő és mindenki minket figyelt. Talán most fogták csak fel igazán, hogy igaz az amit az újságok leírtak. 

- Ülj be a kocsiba! - mondta Harry határozottan, majd visszafordult a türelmetlen rajongók közé. Ijedten sétáltam el a kordon mögött sikítozó rajongók előtt. Többen megvetve néztek rám, valaki észre sem vett, valaki rám mosolygott. És az utóbbiból volt több. Hatalmas kő esett le a szívemről, és már kevésbé éreztem magam feszélyezve. 

- Georgi! - hallottam meg hirtelen egy gyenge hangot a rajongók felől. Odakaptam a fejem, és keresni kezdtem a szemeimmel a törékeny hang tulajdonosát. Meglepetésemre a kordon mellett közvetlenül ott állt egy egészen pici lány, akinek egyfolytában szorította a kezét egy körülbelül velem egy idős lány. Szinte ugyanúgy néztek ki, mind a kettejüknek barátságos barna szemük, és hosszú szőkés barna hajuk volt. 

- Igen? - mosolyogtam kicsit bátortalanul a kislányra. Nem lehetett 10 éves sem. 

- Ugye vigyázol a férjemre majd? - kérdezte bátortalanul, halkan. 

- Kire? - kérdeztem mosolyogva. Leguggoltam, hogy jobban értsem a kislány hangját. A többi rajongó miatt szinte semmit sem értettem.

- Harryre. - mondta ki félénken, majd lehajtotta a fejét. Az arcomra hatalmas mosoly költözött ki. A szívemet valamiféle megmagyarázhatatlan melegség töltötte el. 

- Természetesen. - nevettem fel egy kicsit, majd a kislány kezét fogó lányra néztem. - Mi a neve? - mosolyogtam a lányra.

- Lucy. - felelte ő is mosolyogva, és beletűrt egy kicsit a lány hajába.

- Lucy, ígérem, hogy nagyon fogok vigyázni a férjedre! - ahogy kimondtam a férj szót, egy kicsit felnevettem. A kislány hatalmas mosollyal az arcán nézett rám.

- Köszönöm. - mondta olyan édesen, ahogy azt senki más nem tudja.

- Nagyon aranyos a húgod... - kicsit zavarba jöttem, mert nem tudtam a nevét a lánynak. Ő csak felnevetett egy kicsit, majd elmondta:

- Miranda. - felelte egyszerűen. Időközben a fiúk már elértek egészen hozzám, és körülöttem osztogatták az aláírást. Mind az öten néha rám néztek és mosolyogtak egyet-egyet ahogy meglátták hogy egy kislánnyal beszélgetek. Hirtelen ötlettől vezérelve odafordultam a hozzám legközelebb álló fiúhoz, aki jelenesetben Zayn volt.

- Zayn, adnál a kislánynak egy aláírást névre szólóan ha megkérhetlek? - a barna szemű fiú bólintott egy jó nagyot.

- Persze! - ezzel ő is lehajolt a kicsi lányhoz és elkezdett vele beszélgetni. Aláírta a papírját és elköszönt tőle. Én közben odahívtam az összes többi fiút és ők is ugyanígy tettek. Legutoljára Harry maradt. Vele együtt guggoltam le a kislányhoz.

- Nézd, elhoztam neked a férjedet! - mosolyogtam a kislányra, akinek az arca rögtön piros lett. 

- Szia Lucy! - köszönt neki aranyosan Harry. Jól elbeszélhetett Lucyval még pár percet. Mosolyogva figyeltem, hogy milyen jól bánik a kislánnyal, akárcsak a többi fiú is. 

Természetesen ki más, mint Paul vetett végett a szép pillanatoknak, nagyot tapsolva jelezte, hogy itt az ideje indulni. Szép libasorban másztunk be a kocsi, ami szépen lassan elhajtott a hotel elől. 

32. fejezet

Harminckettedik fejezet

Azonnal elugrottunk egymástól. A lesifotós villantott ránk még egy győzedelmes mosolyt, majd futásnak eredt.
- A fenébe! - üvöltött fel Harry majd elkezdett rohanni a fotós után, azonban pár méterrel arrébb megállt. Semmi értelme nem lett volna üldöznie a fotóst, annak már nyert helyzete volt. Harry csak megállt ott egy helyben, és az arcát a kezébe temette. Sóhajtottam egyet, és odamentem hozzá.
- Én annyira sajnálom! - öleltem magamhoz.
- Sajnálod?! Szerintem inkább örülsz neki! - mondta komolyan, majd eltolt magától és a hotel bejárata felé kezdett el menni.
- Seggfej vagy! - üvöltöttem utána. Teljesen lesokkolt az, hogy ilyet vág a fejemhez. Jó, lehet, hogy nem ez az álmom, hogy egy titkos kapcsolatban éljek, de mivel tudtam, hogy Harrynek ez a jó, elfogadtam. Belementem, mert tudtam, hogy neki ez fontos a banda karrierje szempontjából. És akkor ő még ilyenket vág a fejemhez... Lehet, hogy nem a legkulturáltabban vágtam vissza neki, de akkor is, abban a pillanatban ott úgy éreztem, hogy ez így van. Amúgy is, nem én rángattam őt a büfé mögé, nem én kezdtem el ezt az egészet.
Dühösen indultam el a part felé, ahol még ott volt a többi négy bandatag. Értetlenül néztek rám, látva az arckifejezésemet. Csak intettem neki egyet, hogy nincs kedvem mesélni. Megfogtam a napozóágyra ledobott cuccaimat, és elindultam fel a szobánkba. Pár perc alatt fel vitt a lift a mi emeletünkre, és besétáltam a szobánkba, ahol Lizzie ült egy hatalmas vigyorral az arcán.
- Te meg miért vagy ilyen boldog? - néztem rá felhúzott szemöldökkel. Először eltűnnek Lukekkal, majd itt ül, mint a világ legboldogabb embere. Csak nekem bűzlik itt valami?
- Az nem fontos. Inkább te mondd el, hogy miért van ilyen fájdalmas arcod! - vigyorgott rám. Levakarhatatlan volt az arcáról az a hatalmas mosoly, ami az akkori idegállapotomban nagyon idegesített.
- Lekapott Harryvel minket egy paparazzi amikor csókolóztunk. -válaszoltam, és szó szerint bedőltem az ágyamba. A fejemet a párnámba temettem, és vártam, hogy mit válaszol.
- Mi?! És mégis hogyan? - nem néztem Lizre, de tudtam, hogy most már nincs olyan mosolygós kedvében.
- Harry e büfé mögé vitt, és egymásnak estünk. Nem gondoltam volna, hogy majd pont ott fog lekapni minket egy ilyen köcsög! - ütöttem bele idegesen az ágyba. Egyáltalán nem is gondoltam ott olyanra, eszembe se jutott, hogy ez milyen veszélyes. Se én, se Ő nem gondolkozott, és meg is lett a kára.
- És utána mi történt? - kérdezte barátnőm kíváncsian.
- Odamentem hozzá, és azt mondtam neki, hogy sajnálom. Erre ő leüvöltötte a fejem, hogy én ezt egyáltalán nem sajnálom, sőt örülök neki és elviharzott. - ültem fel és néztem Lizre.
- De ugye nem mondtál neki utána semmit? - húzta fel a szemöldökét Liz kétségbeesetten.
- Hát... talán. - próbáltam a legangyaliabban nézni rá.
- De se durvát, ugye? - elkezdtem játszadozni az ujjaimmal, és úgy válaszoltam neki.
- Nem, dehogyis! Csak azt mondta neki, hogy egy seggfej... - nem néztem Lizre. Nem kellett nekem az, hogy még ő is kioktasson. Magamtól is nagyon jól tudtam, hogy hiba volt ezt mondanom neki. De egyszerűen kikívánkozott belőlem. Teljesen indokolatlanul kezdett el velem így viselkedni, ráadásul olyanokat mondott, amik nem is igazak. Vagyis szerettem volna, ha nem kell titkolóznunk, de nagyon jól tudtam, hogyha Paul azt mondja hogy kell, akkor kell. Ő tudja mi a jó a fiúknak, én pedig nem akartam, hogy miattam veszítsenek rajongókat. Nekik most minden olyan jól megy.
- Georgina Adams! Mégis hogy lehetsz ekkora idióta?! - éreztem, hogy valami hasonlót fog hozzá fűzni a dologhoz. Magamtól is a földbe vertem volna a fejem, de neki sikerült egy plusz lökést adnia felé. De valami mégsem stimmelt nekem. Most miért én vagyok a bűnbak? Nem én vágtam ezt a fejéhez. Amit pedig mondtam, megérdemelte. Ő lehet érzéketlen, de én nem?
- Lizzie, tudod mit? Egyáltalán nem érdekel, hogy mit mondtam neki. Sőt, az sem, hogy most mit gondol rólam. Egyenlőre neki kéne bocsánatot kérnie azért, mert azt mondta amit mondott. Én soha a büdös életbe nem mondtam volna neki ilyet! - tettem karba a kezem. Nem is értettem, hogy eddig hogyan tudtad rágódni azon, amin egyáltalán nem kellett volna. Ha valamit akar még, akkor majd Ő kér bocsánatot, nem én.
- De Georgi, azért mondta ezt neked, mert ideges lett. Ami pedig azt illeti, igen, seggfej volt. De ne lepődj meg, ha még meg is lesz sértődve! - megrántottam a vállam, ahogy befejezte a mondandóját. Éreztem valahogy, hogy itt nem én vagyok a rossz. Nem tőlem indult el ez az egész. Igazából mindkettőnktől. Gondolkoznunk kellett volna, mielőtt a kint a strandon, ott ahol a lesifotósok vannak csókolózunk. Azonban arra, hogy ezt mondjam rá, Ő adta meg az indokot. Ő kezdett el nekem olyanokat mondani, amik teljesen jogtalanok. Úgy éreztem, ez már nem az én hibám.

~*~

Reggel az én drága ébresztőórámra keltem fel. Nem volt annyira korán, 9 óra körül volt. Lizzel egyszerre keltünk kivételesen, mert lementünk reggelizni. Gyorsan lezuhanyoztam, és magamra kaptam egy farmersortot, egy szürke trikóval, arra pedig rávettem megint csak egy trikót, csak az csipkéből állt, és mindezt megkoronáztam egy világoskék kardigánnal. Felvettem hozzá a fehér Converse cipőmet, és már készen is álltam arra, hogy lemenjünk reggelizni. Liz is felvette a ruháját, ami szokásosan királyul nézett ki, így el is indultunk.

A hatalmas teremben amiben az étkezések szoktak zajlani, sokszor szoktak különböző bálok lenni. Látszódik is rajta, igazán nagyon gyönyörű. Mondjuk ebben a luxus hotelban minden az. 

Kerestünk magunknak egy asztalt, és kertünk reggelit magunknak. Nagyon jól elbeszélgettünk ketten, csakhogy valaki, pontosabban valakik leültek mellénk egy szó nélkül. Természetesen ezek a valakik a 1D tagjai voltak. Nem igazán zavartatták magukat, rögtön bekapcsolódtak a beszélgetésünkben.

Mellém Harry ült le, és egész reggeli alatt engem figyelt. Néha én is ránéztem. Őszinte megbánás ült az arcán. Biztos voltam abban, hogy nemsokára bocsánatot kér.

Reggeli után együtt indultunk el a szobáink felé, hogy ott összekapkodjuk a szükséges dolgokat, és mindenki induljon a saját dolgára. 

Mint azt már sejtettem, Harry elkísért egészen a szoba ajtónkig, ott pedig félre húzott.

- Figyelj, nagyon sajnálom azt, amit tegnap mondtam! Nem gondoltam komolyan, csak annyira ideges lettem attól a hülye fotóstól! - nézett rám nagy zöld szemeivel. Lágyan elmosolyodtam, és nyomtam egy puszit a szájára.

- És te is bocsájts meg nekem, amiért leseggfejeztelek! - kicsit felkuncogtam ahogy kimondtam. Utólag elég viccesen hangzott így utólag.

- Semmi baj! - vigyorodott el, majd lágyan megcsókolt. Azonban akárcsak tegnap, ma is megzavarta valami a pillanatot. Csak most nem egy vaku, hanem egy mérges hang, aminek a tulajdonosa nem volt más, mint Paul.

- Ezeket ma küldték Londonból. Ezt mégis hogy gondoltátok? - mutogatott a kezében tartott újságok címlapjára, amiken mind a mi csókolózós képünk volt.

31. fejezet

Sziasztok! Nagyon sajnálom az egész hétvégés kihagyást főleg így, hogy azt ígértem, hogy mindennap lesz rész, de kint voltam barátokkal strandon mind a két nap, és nagyon későn értünk haza mind a kétszer. Csak annyira volt időm hajnalok hajnalán, hogy írjak a chatbe egy rövidke üzenetet. 
A másik fontos dolog amit közölni akartam, hogy szombat délután több mint valószínű, hogy megyek nagybátyámékhoz, és több mint egy hetet ott leszek. Előre megfogom írni a részeket, de nem garantálom, hogy majd felfogom tudni rakni, ugyanis nem tudom, hogy ott van-e WiFi. Ha van, ugyanúgy fognak érkezni a részek, ha nincs, akkor lesz egy hosszabb kihagyás, sajnos. Persze még semmi se biztos, még az sem, hogy megyek. 
És amit még feltétlenül elakartam mondani, hogy nagyon szépen köszönöm a több mint 20000 látogatást, valamit az 54 rendszeres olvasót! Mindennél többet jelent ez nekem! xx
Harmincegyedik fejezet

Ahogy kiléptünk a szálloda hátsó kijáratán a partra, azonnal megcsapott a forró, sós levegő. Körbe néztem a környéken. Mindenhol napozó ágyak a partmentén, és még volt egy kisebb bolt is berendezve. Elég sokan választották a szálloda lakói közül a partot programnak, pedig már legalább 5 óra lehetett. Szememmel keresni kezdtem a fiúkat, hátha meglátom valahol őket. A legtávolabbi ponton voltak tőlünk, így elkezdtünk sétálni a meleg homokban feléjük. Már alig volt pár méter közöttünk, amikor végre észrevettek minket. Pontosabban Liam vett észre, a többiek még nagyban fröcskölték egymást a térdig erő vízben.

- Sziasztok! - intett nekünk. Ledobáltuk a cuccainkat az egyik napozóágyra, és mosolyogva elkezdtük figyelni, ahogy egymást fröcskölik, és lökdösik a vízben. 

- Én nem szívesen megyek közéjük. - jelentette ki Liz mellettem komolyan. Egy nagyot bólintottam. Olyanok voltak, mint az őrültek mind. Ráadásul Liamen kívül még senki sem vett minket észre. Pedig ott lubickol közöttük például az egyik legjobb barátom, meg a fiúm is. Szépek nagyon.

- Megnézem milyen a víz. - indultam el a homokot nyaldosó sós folyadék felé, persze legalább 5 méterre a fiúktól. Nem szerettem volna ha esetleg észrevesznek, és nem hagyhatják ki, hogy beleborítsanak vagy ilyesmi. Mondjuk tudtam, hogy ez elkerülhetetlen lesz, de hátha eltudom kerülni.

- Ez hideg! - állapította meg Liz, aki időközben csatlakozott hozzám. Mi tagadás, nem volt meleg az biztos.

- Leveszem ezt az izét. - mutattam a rajtam lévő átlátszó, fehér felsőre, és elindultam a cuccaink felé. Gyorsan lekaptam magamról, amikor sikítást hallottam. Megakartam fordulni megnézni, hogy mi történt, de két erős kéz megakadályozott ebben. A derekam köré fonódtak, és nem engedtek el. Kirázott a hideg, ahogy a hideg test az én, még a naptól felhevült testemhez ért.

- Harry, lécci ne! - próbáltam elővenni a legédesebb hangszínem, de mint kiderült, ez sem használt. Pillanatok alatt a vállára kapott,és a víz felé cipelt. Eltudtam képzelni, hogy milyen elégedett vigyor van az arcán. - Ne, ne, ne! - üvöltöztem, mint egy őrült. Egészen hamar bekövetkezett az elkerülhetetlen. A következő pillanatban már csak azt éreztem, hogy a sós vízben landolok. Azonnal a felszín felé igyekeztem, mert nem volt sok levegőm. Mély lélegzetet vettem, ahogy kiértem a víz alól. Megtöröltem a szemem, hogy ne marja szét a só, bár nem sokat segített, hogy a szintén sós kezemmel próbáltam megtörölni. - Hülye vagy? - néztem Harryre, aki majd megszakadt a nevetéstől. Válaszolni akart, de nem tudott a jó kedvétől. - Nagyon vicces! - tettem sértődötten karba a kezeim és elmentem mellette ki a partra, a többiekhez. Azonban visszarántott a kezemnél fogva. Szorosan magához ölelt. Pár centi volt csak az ajkunk között csak, akaratlanul is gyorsabban kezdett verni a szívem.
- Tudod, hogy ez kihagyhatatlan volt... - nézett rám nagy zöld szemeivel. Pillanatok alatt megpuhított, igaz nem is voltam igazán megsértődve.
- Mi van ha valamilyen fotós épp erre jár? - kérdeztem, de egyszerűen nem bírtam levenni a szemem a szájáról. Kívántam, hogy megcsókoljon, de tudtam, nem lehet.
- Igaz. - tolt el magától lassan, és bocsánat kérően nézett rám. Mosolyogtam felé egyet jelezve, hogy semmiség. Őszintén szólva már megszoktam, hogy a mi kapcsolatunk egyáltalán nem átlagos, és ha még ki is fog derülni, akkor sem lesz az. Bár ilyenről még csak álmodni sem lehet, hogy ha a One Directionból valaki a barátod.
Lassú léptekkel indultam el a homokos part felé. Kint várt rám már a barátnőm, aki pontosan ugyanúgy járt, mint én, csak ellene a merényletet Louis követte el. Utólag vissza gondolva egyáltalán nem is meglepő, hogy ez a két jómadár eszelte ki ezt az egész tervet.
- Nem hiszem el! Tiszta só a hajam! - idegeskedett mellettem Liz.
- Mit vártál? Ez itt egy óceán Lizzie! - mutattam a végtelen kék felé. Tekintetemmel hosszabb ideig figyeltem ahogy a nap sugarai vígan játszadoznak a víz felszínén. Csodálatos látvány volt!
- De akkor is, megakartam úszni, hogy a hajam vizes legyen, mert tegnap mostam meg. - rántotta meg a vállát. Ha nem ismertem volna már annyira jól, biztos lettem volna benne, hogy egy pláza cica. Azonban mivel a legjobb barátnőmnek tudhattam, tisztában voltam vele, hogy egyáltalán nem az. Sőt, egy talpra esett, minden lében kanál lány, akit nem lehet nem szeretni.
- Most nézz jobbra, és gondold át azt, hogy mégis hogyan gondoltad azt amit mondtál az előbb. - válaszoltam neki teljesen komolyan. Csak a fiúkra kell nézni, és lehet látni, hogy mellettük ilyenre esély sincs. Nem fognak megkegyelmezni nekünk azért, mert tegnap mostuk meg a hajunkat. Meg amúgy is, ha én is fiú lennék, tuti hogy nem hagynám ki az ilyen alkalmakat. Viszont lány szemmel nézve ez már nem is tűnik annyira szórakoztatónak.
- Jöttök? - lépett mellénk hirtelen Luke, és a fejével a víz felé bökött. Én bólintottam egy nagyot, és meg is indultam a többiek felé, akik megint elkezdték egymást fröcskölni és lökdösni, csak most már kicsit mélyebb vízben. Lizzie már nem ment bele ennyire könnyen a dologba, valamit nagyon elkezdett magyarázni Luke-nak. Szinte biztos voltam abban, hogy azon vitatkozik, hogy nem lett volna szabad vizesnek lennie a hajának.
Míg ezen gondolkoztam, valaki egy jó nagy adag vizet küldött ajándékba felém. Sajnos jutott belőle a szemembe, a számba és még az orromba is belőle. Mérgesen pillantottam Louis felé, aki nagyon élvezte az egészet.
- Ezt még megbánod! - mondtam neki vigyorogva, és elkezdtem fröcskölni megállíthatatlanul. Próbált ugyan visszafröcskölni, nem igazán sikerült neki. Nem is tudom, hogy hogy nem gondoltam arra, hogy nem sokára érkezik a felmentősereg. Csupán négyen kezdtek el mindenfelől vízzel fröcskölni minden irányból. Egy darabig ugyan próbáltam csinálni valamit, de tudtam, hogy esélyem sincs.
- Elég! - sikítottam, amikor már levegőt sem kaptam a sok víztől. Szerencsére a fiúk tudták, hogy itt vége van a mókának, tehát abbahagyták. Próbáltam letörölni az arcomba kapott vizet, nem sok sikerrel. - Ez egyáltalán nem ér! 5 az egy ellen?! - tártam szét a karjaimat, és közben végignéztem az elégedett képű 1D tagokon.
- Mért nem hívtál segítséget? - vonta fel a szemöldökét Zayn. Hirtelen eszembe jutott Luke és Lizzie, de hiába kerestem őket, nem láttam a parton sehol egyikőjüket sem.
- Tényleg, ők hol vannak? - kérdeztem s fiúktól, hátha ők tudják a választ. De csakl megrántották a vállukat. Én is így tettem. Ha nagyon fontos lenne, biztosan szóltak volna.

~*~

- Gyere velem! - ragadta meg a kezem Harry a víz alatt, és elkezdett kifele húzni. 

- Hova? - kérdeztem értetlenül. Harry nem válaszolt, csak tovább húzott, egyenesen a büfé mögé. - Miért jöttünk ide? - vontam fel a szemöldököm. A következő pillanatban a falhoz nyomott, és szenvedélyesen megcsókolt. Azonnal visszacsókoltam. Már azóta vártam rá, mióta a vízbe beledobott. 

- Ezért. - mosolygott bele a csókunkba. Felkuncogtam rajta, majd én csókoltam meg. Azonban egy vaku villanása zavarta meg az idilli pillanatot. 

30. fejezet

Harmincadik fejezet

~2 hét múlva~

- Ciao Olaszország! Ciao Nápoly! - üdvözölte vigyorogva Zayn az újabb turné állomásunkat. Neki minden bizonnyal azért ilyen jó, mert 2 nap erejéig csatlakozik hozzánk Perrie is. 

- Végre! - ugráltam le a repülőről levezető lépcső lépcsőfokait. - Mindig is kíváncsi voltam Olaszországra, és most egyszerre 3 városba is eljuthatok! - mosolyogtam megállás nélkül. Sokat olvastam már erről az országról, a mesés Toscanáról, a finom pizzájukról és még sok más mindenről. Mindig is fent volt a képzeletbeli listámon, hogy egyszer eljövök ide.

- Szívesen felajánlom, hogy elmegyek veled mind a 3 városba városnézésre! - vigyorodott el Harry és mellém lépett. Ösztönből már majdnem hozzá bújtam volna, de ő megrázta a fejét jelezvén, hogy ezt nem szabad. 

- Ja... - mondtam kicsit szomorúan. Szinte már hozzá szoktam ehhez az egészhez, de néha mindig voltak olyan pillanataim, amikor elfelejtettem. De szerencsére Harry mindig észnél volt. 

- Fiatalság! A mai napra már nincsen semmi program senkinek! Szóval így 3 óra táján ha megérkezünk a hotelba akár le is mehettek a partra vagy tudom is én. De holnap reggel 10 órakor lent akarom látni az 5 fiút és Georgit! Interjú, utána dedikálás. Holnap találkozunk! - köszönt el tőlünk. Ő, mint mindig, most is külön ment tőlünk. 

Szépen sorjában beültünk a buszba. Gyorsan lestoppoltam az egyik ablak melletti ülést. Harry azonnal leült mellém. Rámosolyogtam és a fejem a vállára hajtottam. Mivel az üvegek le voltak sötétítve, ez is egy olyan hely volt, ahol nem kellett titkolóznunk.

- Néha még most is elfelejtem, hogy a nyilvánosság számára mi csak barátok vagyunk... - sóhajtottam egyet. 

- Tudom, hogy nehéz, de ha minden jól megy, a turné után vége lesz ennek az egésznek. Múltkor beszéltem Paullal, és ő mondta ezt nekem. - ráhajtotta a fejét az enyémre. A gyomromban az én drága jó pillangóim táncot kezdtek lejteni, és úgy éreztem, mintha csak mi lennénk az egész világon. Az egész érzés olyan leírhatatlan volt. Úgy éreztem, mintha minden egyes nappal közelebb kerülnék hozzá. És mintha ez az egész titkolózás közelebb hozna minket egymáshoz. Tisztában voltam vele, hogy nagyon behabarodtam Harrybe. De most már inkább mondanám azt, hogy nagyon szerelmes lettem belé, úgy ahogy van. Minden hibájával együtt. Mert ő így kerek. Néha ugyan durci, de ezt mind pótolja az összes szívdöglesztő mosolya és nevetése. 

- Az nagyon jó lenne! - vigyorodtam el. Tökéletes volt eddig is a kapcsolatunk a véleményem szerint. Ugyan még nem tart hosszú ideje, de nagyon szoros már most. Ugyan az utcán vagy bármilyen más ilyen helyen nem mutatkozhatunk együtt, és ez mind a kettőnket kínoz, de ez közelebb és közelebb hoz minket egymáshoz. Imádom az éjszakába nyúló beszélgetéseinket, a csókcsatáinkat. Imádom amikor reggel durcásan kell fel, és azt is, amikor nekem nincs kedvem semmihez, de ő próbál felvidítani. - Tudod min gondolkoztam? - szóltam Harryhez.

- Mi? - kérdezte halkan.

- Még nem is volt igazi, hivatalos randink. - mondtam ki azt, amit hiányoltam. Valószínű, hogy ennek a jelenlegi helyzet az oka, de akkor is, ez hiányzott.

- Ígérem, ahogy vége a turnénak, ígérem, hogy elviszlek a kedvenc éttermembe Londonban, jó? - kérdezte. Éreztem a hangján ahogy mosolyog. 

- Tökéletes. - mosolyodtam el én is.

- Drágaságaim! Az a nagy büdös helyzet, hogy megérkeztünk! - hallottuk meg hirtelen Louis hangját. Őszintén szólva már nagyon hiányzott. Egész út alatt meg sem szólalt.

- Megyünk! - mondta Harry, és azonnal feltápászkodtunk, és kiszálltunk a kocsiból. Azonban egy pici probléma volt. Rengeteg sikítozó lány vett minket körbe. Mind a fiúk nevét skandálták vagy épp sikítoztak. Meglehetett abban a hangzavarban süketülni. Néhány lány annyira erőszakos volt, hogy bármelyik fiúra simán ráugrott volna. Az volt a szerencséjük, hogy vagy 6-7 biztonsági őr vette körbe őket, és szépen egy burok szerű körben meneteltek szépen lassan a hotel felé. Csakhogy rólunk meg is felejtkeztek. 

- Ti kik vagytok? - kérdezte Liztől, Luketól és tőlem egy lány kíváncsian.

- Statiszták a turnén. - válaszolta neki Luke, és már mi is útban voltunk. Azonban hirtelen valaki megragadta a csuklom, és szembe fordított magával.

- Betudsz vinni a hotelba? - kérdezte reménykedve egy lány. Nagy zöld szemeivel úgy nézett rám, hogy majdnem igent feleltem neki. De nem tehettem.

- Nem. - válaszoltam gyorsan, aztán visszafordultam.

- Lécci! - semmi pénzért nem engedte volna el a karom, hiába rángattam.

- Engedj már el! Nem érted, hogy nem tudlak bevinni? - üvöltöttem rá, mire még két barátnője is odajött, és minden áron ráakartak venni. - Luke! - üvöltöttem a fiúhoz, aki még nem volt annyira messze a tömegben. Azonnal vissza fordult, és értetlenül nézett rám, de amint meglátta, hogy mi a helyzet, odajött segíteni. 

- Mit akartok? - kérdezte ahogy odaért.

- Bemenni a One Directionhoz! - felelte egyszerre a 3 lány.

- Sajnos mi ebben nem tudunk segíteni! - ezzel leszedte a lány kezét a kezemről, és átölelt fél kézzel, úgy mentünk be a hotelbe, ahol a bejáratnál megálltunk. - Ennyire tudsz te magadra vigyázni? - kérdezte vigyorogva.

- Tudod milyen erős volt az a lány? Még most is fáj a karom! - mutattam a sértett testrészemre. Vörös volt a lány szorításától. 

- Ez nem normális. - állapította meg, majd bementünk a hallba, ahol már mindenki ott volt. Először Liz lépett oda hozzánk.
- Ti meg hol voltatok? - vont minket kérdőre, mintha legalább 1 órája várna ránk. Pedig csak pár percet maximum.
- Akadtak problémák a rajongókkal... - céloztam az előbbi esetre finoman. El sem tudtam képzelni, hogy honnan jött ennyi rajongó. Persze, látni akarják a fiúkat, de arra ott a koncert. És akkor még ilyen akaratosak is... 
- Ezt ők csinálták? - mutatott nagy szemekkel a kezem ékeskedő piros foltra.
- Ühüm. - bólintottam egyet.
- Na skacok, ki jön le a partra? - jött oda hozzánk Zayn.
- Ezen a tömegen akarsz átmenni a partra? - húztam fel a szemöldököm. Én még egyszer biztos nem megyek közéjük.
- Dehogyis! A hotel mögött van egy kisebb part szakasz. Abba a tömegbe hülyék leszünk kimenni! - nézett rám, mint egy hülyére.
- Tényleg? - vigyorodott el Lizzie. - Még szép, hogy megyünk! - virult fel teljesen.
- De a csomagjainkra még várnunk kell. - mondta Luke. Liz azonnal visszavett az örömködéséből.
- De hát a többiek is itt vannak már... - Zayn megint csak hülyén nézett végig rajtunk. Most komolyan, ennyire idiótának tűnünk?
- Akkor megyünk is fel átöltözni! - tapsikolt Liz. Elkértük a szobaszámainkat, és már robogtunk is fel a 3. emeletre. A bőröndjeink már a nappaliban vártak arra, hogy bevigyük őket a szobánkban. Nem messze tőlük a kanapén a 2 lakótársunk, Ivy és Alicia nézték a tv-t.
- Ti nem jöttök le a strandra? - kérdezte tőlük mosolyogva.
- Most nem. Nem sokára megyünk vásárolni! Állítólag van a környéken egy nagyon jó pláza! - mesélte nagy beleéléssel Ivy. - Elakartunk titeket hívni, de úgy látszik más programotok van már. - csak bólintottam egyet, és a kezembe fogtam a 3 bőröndömből 2-t, és betoltam őket a szobába. Utána gyorsan még a 3-at is, és elkezdtem kutakodni a bikinim után.
Sok-sok keresgélés után csak ráakadtam. A kezembe fogtam, és még elővettem egy átlátszó fehér bő felsőt.  Még mielőtt Liz esetleg beelőzött volna, elfoglaltam a fürdőt, és felvettem magamra a türkiz pánt nélküli bikinimet, aminek a felső részét különböző minta díszítette. Rávettem a fehér felsőt, és a hajamat felfogtam egy kontyba. Lemostam gyorsan az indulás előtt felkent sminkem, és már készen is voltam a strandolásra.
Ahogy kiléptem a fürdőből, Lizzie azonnal besprintelt mellettem. Nem törődve vele tovább mentem a bőröndömhöz, és előkerestem belőle a strandtáskám és a papucsom. Összedobáltam mindent amire a parton szükségem lehet, és indulásra készen álltam.
Nemsokára Lizzie is elkészült, így elindultunk lefele. 

29. fejezet

Huszonkilencedik fejezet

Újabb nap, újabb interjú. Szinte ez már megszokott a One Direction mellett. Egyszerűen nincs megállásuk szinte, csak egy-két nap, meg persze volt egy hét pihenőjük. De azon kívül egyfolytában koncert, interjú felváltva. El sem tudnám képzelni az életem ilyen nyüzsiben. Nekem jó a nyugodt londoni életem, ahol mindennap meg vannak a teendőim. Persze, nem egyszer gondolkoztam már olyanon, hogy esetleg nekem is indulnom kéne valamilyen tehetségkutatón. De nem láttam értelmét. Lehet, hogy sikerre vinném, de az is lehet, hogy ugyanitt maradnék, mint most. És talán túl számító vagyok ezzel kapcsolatban, mert végül is sose tudhatnám, hogy mi lesz a dolog vége. 

- És hogyan álltok a lányok terén? - kérdezte a riporternő. Ugyanaz a szokásos kérdés, és ugyanaz a válasz mindenkitől. Sajnos mindenkitől.

- Én, Liam és Louis foglaltak vagyunk! - tette fel sorban a kezét a 3 fiú.

- Mi Harryvel a szinglik táborát erősítjük! - újságolta vigyorogva Niall. Csak éppen az volt a probléma, hogy ő is tudta, hogy ez nem így van. Hogy Harry és én együtt vagyunk, csak éppen nem hozhatjuk nyilvánosságra. 

- Igen? - húzta fel vigyorogva a szemöldökét a nő. - Hát akkor van egy jó hírem nektek, directionerek! Van még két szabad préda! - mondta, majd jólesően felnevetett a saját, úgymond "poénját". A közönség is felnevetett, csakhogy nem azon, hogy a hölgy vicce olyan humoros volt. Nekik ez volt a feladatuk. A fiúk is mind felnevettek, de ahogy elnéztem az arcukat, számukra sem volt vicces. 

- És akkor most meséljen a két szingli! Van valami halacska, aki esetleg beúszna a hálótokba? - nevetett fel megint a nő. Nem is értem, hogy ennek a műsornak hogyan lehet népszerűsége. Pár lehet, hogy a portugáloknak ez kell, egy ilyen színvonaltalan tv műsor...

- Nekem most nincs, mivel a turné miatt nem igazán érek rá a lányokra. - felelte Niall ugyanazt, amit már annyi interjún hallottam tőle.

- És a rajongók között sem szoktál látni valamilyen szép lányocskát? - szerencsére most a nő megkímélt minket a pocsék vicceitől.

- Persze, szoktam szép lányokat látni, de nekem ez messze nem elég ahhoz, hogy valakivel egy kapcsolatba kezdjek. Nekem nagyon fontos, hogy egy lánnyal tudjak beszélgetni, és tudjon nevetni a poénjaimon, ha azok pocsékak is. Persze, ez így nem igaz. - mondta ki büszkén Niall az utolsó mondatot. A közönség felnevetett, a riporternő csak mosolyogva nézte a szőke fiút. Eltudtam képzelni, hogy most bosszankodik azon, hogy valaki elsütött egy az övénél sokkal viccesebb poént.

- És te Harry? Hogyan állsz a lányokkal? - fordult végül a göndör fiúcska felé.

- Pontosan ugyanúgy, mint Niall. - válaszolta egyszerűen, és közben néha-néha kipillantgatott rám. A díszlet bejáratánál álltam, ahol pont kíntűnő látása nyílt rám. Tisztában volt azzal, hogy tegnap belementem ebbe a "titkos" kapcsolatba, de sokszor még mindig kétkedve nézett rám. Pedig biztos voltam a döntésemben, csak nem tartottam igazságosnak a többi fiúval szemben. Míg nekik az egész világ tudja, hogy van barátnőjük, Harrynek miért nem szabad felvállalnia?

- Én úgy hallottam, hogy tavaly télen még volt egy futó kapcsolatod egy bizonyos Caroline Flack nevezetű hölgyeménnyel... - vigyorodott el kihívóan a nő.

- Az régi történet. - jelentette ki Harry magabiztosan. De mint minden ilyen műsorban, tovább boncolták az egész sztorit.

- És arról is hallottam, hogy te annyira komolyan gondoltad, hogy be is mutattad az anyukádnak... - folytatta a nő. Legszívesebben bementem volna, és felpofoztam volna. Egyszerűen már a megjelenése is unszimpatikus, nem hogy még az ilyen kérdései. Jó, ez a munkája, de akkor is. Vegyen vissza magából.

- Mondom, az régi sztori. - felelte higgadtan megint Harry.

- Ugyan, előttünk nem kell titkolózni. - nevetett fel a nő. Eddig bírtam, visszamentem a backstagebe, és elfoglaltam magam valamivel. Pontosabban csak néztem magam elé, és vártam, hogy a fiúk megérkezzenek. 

~*~

- Esküszöm, azt a nőt legszívesebben leütöttem volna! - panaszoltam Harrynek már a hotel szobánk felé sétálva.

- Miért? - kérdezte kíváncsian.

- Minden témát túl boncolt a kelleténél. Belőled is, minden áron ki akart szedni valamit. Ráadásul azok a pocsék viccei... - még a hideg is kirázott, ahogy visszagondoltam a nőre. 

- Ez a feladata. De a viccei azok tényleg borzalmasak voltak... - ráncolta össze a szemöldökét nevetve. - Feljössz hozzánk? - kérdezte aztán csillogó szemekkel.

- Felmehetek... - rántottam meg a vállam. Harry csak elvigyorodott, és összekulcsolta a kezünket. - Holnap mi lesz a program? - kérdeztem, miközben beléptünk a liftbe.

- Pihenőnap. - válaszolta gyorsan, majd száját az enyémre nyomta. Ajkai azonnal elnyíltak, és hevesen megcsókolt. - Egyébként azt tudnod kell, hogyha nem lenn ez az egész, világgá kiáltanám, hogy egy ilyen gyönyörű lány a barátnőm? - támasztotta homlokát az enyémnek. Hatalmas vigyor ült az arcomra. Soha, senki nem mondott még nekem ilyet.

- Nem, de most már tudom. - csókoltam most meg én.