39. fejezet

Harminckilencedik fejezet

Minden ember egyszer rájön, hogy legjobb barát csak egy van. Egy, de rá mindig, minden körülmények között számíthat. Lehet, hogy néha összevesznek, vagy csalódnak egymásban, de valahogy, valamilyen úton mindig újra egymásra találnak, és segítenek egymásnak kilábalni a rosszból, legyen az bármi. Sajnos nem mindenkinek adatik meg ez, ezért kell vigyázni rájuk, mert igazi kincsek mindenki számára!

Nekem is rá kellett jönnöm, hogy legjobb barát csak egy van a világon. Aznap este, mikor Budapesten kiborult nálam a bili, Harry mindenkit riasztott, hogy eltűntem. Mind az 5 énekes fiú Lukeal és Lizzel a keresésemre indult. Lehet, hogy Lizzievel nem volt túl fényes a kapcsolatom, sőt, de amint megtudta, hogy eltűntem, keresni kezdett addig, amíg rám nem bukkant az egyik leghíresebb szórakozóhelyen Budapesten. Amikor a nyakába borulva sírtam el részegen az összes bajomat, ő végig hallgatta, és támogatott. Akkor segített, amikor a legnagyobb szükségem volt rá, és erre nincsen elég hála.

Amikor reggel felkeltem, ott ült a mellettem lévő ágyon és azt figyelte, hogy mikor kelek fel. Amint ezt megtettem, aggódva lépett az ágyam mellé.

- Georgi, jól vagy? - kérdezte aggódva. Felé fordítottam a fejem, és elmosolyodtam.

- Igen, azt hiszem most már igen. - válaszoltam őszintén. Tényleg ezt éreztem. Tudtam, hogy még mindig szeret engem, és nem haragszik rám.

- Nem értelek Georgi. Miért rohantál el tegnap Harrytől? - kérdezte értetlenkedve. Óvatosan felültem az ágyamban. Éreztem, hogy tegnap ittam, nem is keveset. Liz felé fordultam, és elkezdtem neki mesélni mindent ami történt, hogy mit miért csináltam. Egy szó nélkül végig hallgatta ahogy pityeregve elmesélem neki az egészet. Mikor a végére értem, ahelyett, hogy akármit is kérdezett volna, magához ölelt, és letorolte az arcomon folyó könnycseppeket. 

- Én annyira sajnálom, hogy úgy viselkedtem veletek Lukeal. - szipogtam neki. - Nem akartam, hogy ez legyen belőle, csak rosszul esett, hogy pont nekem nem mondjátok el. Azt hittem, hogy már nem bíztok bennem és... és... - nem bírtam tovább, kitört belőlem a zokogás megállíthatatlanul.

- Shh, nincs semmi baj! Mi is ugyanolyan hibásak vagyunk. - hangja egy pillanatra megremegett, mintha ő is sírni akarna. Azonban amikor felnéztem az arcára, egy szomorú mosoly ült rajta. Nem sírt előttem, mert nem akart. Tudta, hogy szükségem van rá, de nagyon. 

Ekkor tudatosult bennem igazán, hogy mekkora ajándék is számomra Lizzie.

~*~

- Jól vagy? - lépett be óvatosan a szobába Harry. 

- Igen. - válaszoltam felülve a puha ágyból. A fejem még mindig sajgott, de már sokkal jobban éreztem magam. 

- Figyelj, én sajnálom azokat amiket tegnap este mondtam. Csak a düh beszélt belőlem, nem akartalak megbántani! - ült le mellém az ágyba. 

- Tudom. És nem is igazán az volt a baj amit tegnap mondtál. Egyszerűen felgyülemlett magamon minden hirtelen, amiket azt hittem, hogy már leküzdöttem. Egyszerűen kiborult a bili. - rántottam meg a vállam. Harry egy aprót felkuncogott, majd magához húzott és lágyan megcsókolt.

- Tudod Liz nagyon boldog volt mert kibékültetek! - vigyorodott el, ezzel rám villantva tökéletes fogsorát.

- Én is az vagyok miatta. Hülye voltam, hogy ennyire makacsul viselkedtem. Én is hibás voltam benne. - sóhajtottam, majd a fejemet Harry nyakába fúrtam a fejem. 

~6 nap múlva~

Rossz volt arra gondolni, hogy holnap után reggel már vége is van a turnénak. Holnap este az utolsó koncert, ezzel lezárva a nyarat. Életem legnehezebb, és egyben legjobb nyarát.

Természetesen a fiúk ragaszkodtak egy amolyan búcsúzó partihoz. Felkeresték München legjobb szórakozóhelyének a tulajdonosát, és estére lefoglalták az egészet a turnén dolgozó embereknek, ezzel meghálálva, hogy segítették a munkájukat. A kezdetektől fogva támogattam az ötletet. Az utolsó bulizásomtól eltekintve csupa jó emlékem van róla.

- Mit vegyek fel? - rontott be a közös szobánkba Liz. - Minden áron leakarom nyűgözni Lukeot! - jelentette ki, és elkezdett turkálni a cuccai között. Igen, újra egy szobában laktunk, újra mindent megosztottunk egymással. Ennek mondjuk kevésbé örült Harry, akinek az elmondása szerint sokkal jobb érzés aludni, ha mellette vagyok. Milyen aranyos!

- Ezt én is elmondhatom! - céloztam az előbbi mondataira. Pontosan ugyanígy voltam vele. Totális tanácstalanság, csak azt tudtam, hogy jól kell kinéznem.

- Akkor gyere, és segítsünk egymásnak! - intett, hogy menjek neki segíteni. 

Röpke egy óra után, mind a ketten teljes pompánkban álltunk a tükör előtt. Rajtam egy fekete virágmintás feszülős ruha volt, amire rávettem egy szegecses farmerdzsekit. Kénytelen voltam felvenni hozzá rengeteg nyakláncot és karkötőt is, mert Liz szerint így az igazi. Nekem nélkülük is tetszett...

Felvettem gyorsan a megszokott fekete magassarkúm, és már készen is álltunk arra, hogy lemenjünk a hallba, ahol találkoztunk a fiúkkal és Lukeal.

Ahogy kiléptünk lent a liftből, azonnal Harryt kutattam a tekintetemmel. Mikor aztán megtaláltam, felé vettem az irányt, és szorosan magamhoz öleltem.

- Gyönyörű vagy! - suttogta a fülembe, amitől kirázott a hideg. Nem vagyok nagyon az a szégyenlős fajta, de éreztem ahogy a vér az arcomba szökik. Ahogy elnéztem Harryt tetszett neki. Összeszűkített szemekkel ránéztem, erre csak felkuncogott, és óvatosan megcsókolt.

~*~

Nem vittem túlzásba az italozást tanulva a múltkori esetből. Persze megittam a magam adagját, de feleannyit sem, mint például Louis. Ő szó szerint bekattant az alkohol láttán, és szinte vedelte magába. Persze Zayn se és Harry se panaszkodhatott, de még maguknál voltak.

Az én programom egész este az volt, hogy hol valamelyik banda taggal, hol pedig Lizzel és Lukeal táncoltam. Persze a legeslegtöbbet Harryvel, aki szinte el sem akart engedni néha. 

Az este megkoronázása képen egy hatalmas torta került a helyiségbe, amire rá volt írva, hogy mennyi hónapot, hetet, napot, órát és percet töltöttünk együtt. Nagyon soknak tűnt, de mindannyian pontosan tudtuk, hogy nagyon hamar elment. Hiszen 3 nap múlva elkezdem a végzős évem a gimiben, aztán pedig kitudja mi lesz!

Nagyon sokáig fent voltunk, és buliztunk. Én 4 óra táján aztán mindenki elkezdett visszaszivárogni a szállodába, hiszen tudtuk, van még egy koncert a turnéból.