31. fejezet

Sziasztok! Nagyon sajnálom az egész hétvégés kihagyást főleg így, hogy azt ígértem, hogy mindennap lesz rész, de kint voltam barátokkal strandon mind a két nap, és nagyon későn értünk haza mind a kétszer. Csak annyira volt időm hajnalok hajnalán, hogy írjak a chatbe egy rövidke üzenetet. 
A másik fontos dolog amit közölni akartam, hogy szombat délután több mint valószínű, hogy megyek nagybátyámékhoz, és több mint egy hetet ott leszek. Előre megfogom írni a részeket, de nem garantálom, hogy majd felfogom tudni rakni, ugyanis nem tudom, hogy ott van-e WiFi. Ha van, ugyanúgy fognak érkezni a részek, ha nincs, akkor lesz egy hosszabb kihagyás, sajnos. Persze még semmi se biztos, még az sem, hogy megyek. 
És amit még feltétlenül elakartam mondani, hogy nagyon szépen köszönöm a több mint 20000 látogatást, valamit az 54 rendszeres olvasót! Mindennél többet jelent ez nekem! xx
Harmincegyedik fejezet

Ahogy kiléptünk a szálloda hátsó kijáratán a partra, azonnal megcsapott a forró, sós levegő. Körbe néztem a környéken. Mindenhol napozó ágyak a partmentén, és még volt egy kisebb bolt is berendezve. Elég sokan választották a szálloda lakói közül a partot programnak, pedig már legalább 5 óra lehetett. Szememmel keresni kezdtem a fiúkat, hátha meglátom valahol őket. A legtávolabbi ponton voltak tőlünk, így elkezdtünk sétálni a meleg homokban feléjük. Már alig volt pár méter közöttünk, amikor végre észrevettek minket. Pontosabban Liam vett észre, a többiek még nagyban fröcskölték egymást a térdig erő vízben.

- Sziasztok! - intett nekünk. Ledobáltuk a cuccainkat az egyik napozóágyra, és mosolyogva elkezdtük figyelni, ahogy egymást fröcskölik, és lökdösik a vízben. 

- Én nem szívesen megyek közéjük. - jelentette ki Liz mellettem komolyan. Egy nagyot bólintottam. Olyanok voltak, mint az őrültek mind. Ráadásul Liamen kívül még senki sem vett minket észre. Pedig ott lubickol közöttük például az egyik legjobb barátom, meg a fiúm is. Szépek nagyon.

- Megnézem milyen a víz. - indultam el a homokot nyaldosó sós folyadék felé, persze legalább 5 méterre a fiúktól. Nem szerettem volna ha esetleg észrevesznek, és nem hagyhatják ki, hogy beleborítsanak vagy ilyesmi. Mondjuk tudtam, hogy ez elkerülhetetlen lesz, de hátha eltudom kerülni.

- Ez hideg! - állapította meg Liz, aki időközben csatlakozott hozzám. Mi tagadás, nem volt meleg az biztos.

- Leveszem ezt az izét. - mutattam a rajtam lévő átlátszó, fehér felsőre, és elindultam a cuccaink felé. Gyorsan lekaptam magamról, amikor sikítást hallottam. Megakartam fordulni megnézni, hogy mi történt, de két erős kéz megakadályozott ebben. A derekam köré fonódtak, és nem engedtek el. Kirázott a hideg, ahogy a hideg test az én, még a naptól felhevült testemhez ért.

- Harry, lécci ne! - próbáltam elővenni a legédesebb hangszínem, de mint kiderült, ez sem használt. Pillanatok alatt a vállára kapott,és a víz felé cipelt. Eltudtam képzelni, hogy milyen elégedett vigyor van az arcán. - Ne, ne, ne! - üvöltöztem, mint egy őrült. Egészen hamar bekövetkezett az elkerülhetetlen. A következő pillanatban már csak azt éreztem, hogy a sós vízben landolok. Azonnal a felszín felé igyekeztem, mert nem volt sok levegőm. Mély lélegzetet vettem, ahogy kiértem a víz alól. Megtöröltem a szemem, hogy ne marja szét a só, bár nem sokat segített, hogy a szintén sós kezemmel próbáltam megtörölni. - Hülye vagy? - néztem Harryre, aki majd megszakadt a nevetéstől. Válaszolni akart, de nem tudott a jó kedvétől. - Nagyon vicces! - tettem sértődötten karba a kezeim és elmentem mellette ki a partra, a többiekhez. Azonban visszarántott a kezemnél fogva. Szorosan magához ölelt. Pár centi volt csak az ajkunk között csak, akaratlanul is gyorsabban kezdett verni a szívem.
- Tudod, hogy ez kihagyhatatlan volt... - nézett rám nagy zöld szemeivel. Pillanatok alatt megpuhított, igaz nem is voltam igazán megsértődve.
- Mi van ha valamilyen fotós épp erre jár? - kérdeztem, de egyszerűen nem bírtam levenni a szemem a szájáról. Kívántam, hogy megcsókoljon, de tudtam, nem lehet.
- Igaz. - tolt el magától lassan, és bocsánat kérően nézett rám. Mosolyogtam felé egyet jelezve, hogy semmiség. Őszintén szólva már megszoktam, hogy a mi kapcsolatunk egyáltalán nem átlagos, és ha még ki is fog derülni, akkor sem lesz az. Bár ilyenről még csak álmodni sem lehet, hogy ha a One Directionból valaki a barátod.
Lassú léptekkel indultam el a homokos part felé. Kint várt rám már a barátnőm, aki pontosan ugyanúgy járt, mint én, csak ellene a merényletet Louis követte el. Utólag vissza gondolva egyáltalán nem is meglepő, hogy ez a két jómadár eszelte ki ezt az egész tervet.
- Nem hiszem el! Tiszta só a hajam! - idegeskedett mellettem Liz.
- Mit vártál? Ez itt egy óceán Lizzie! - mutattam a végtelen kék felé. Tekintetemmel hosszabb ideig figyeltem ahogy a nap sugarai vígan játszadoznak a víz felszínén. Csodálatos látvány volt!
- De akkor is, megakartam úszni, hogy a hajam vizes legyen, mert tegnap mostam meg. - rántotta meg a vállát. Ha nem ismertem volna már annyira jól, biztos lettem volna benne, hogy egy pláza cica. Azonban mivel a legjobb barátnőmnek tudhattam, tisztában voltam vele, hogy egyáltalán nem az. Sőt, egy talpra esett, minden lében kanál lány, akit nem lehet nem szeretni.
- Most nézz jobbra, és gondold át azt, hogy mégis hogyan gondoltad azt amit mondtál az előbb. - válaszoltam neki teljesen komolyan. Csak a fiúkra kell nézni, és lehet látni, hogy mellettük ilyenre esély sincs. Nem fognak megkegyelmezni nekünk azért, mert tegnap mostuk meg a hajunkat. Meg amúgy is, ha én is fiú lennék, tuti hogy nem hagynám ki az ilyen alkalmakat. Viszont lány szemmel nézve ez már nem is tűnik annyira szórakoztatónak.
- Jöttök? - lépett mellénk hirtelen Luke, és a fejével a víz felé bökött. Én bólintottam egy nagyot, és meg is indultam a többiek felé, akik megint elkezdték egymást fröcskölni és lökdösni, csak most már kicsit mélyebb vízben. Lizzie már nem ment bele ennyire könnyen a dologba, valamit nagyon elkezdett magyarázni Luke-nak. Szinte biztos voltam abban, hogy azon vitatkozik, hogy nem lett volna szabad vizesnek lennie a hajának.
Míg ezen gondolkoztam, valaki egy jó nagy adag vizet küldött ajándékba felém. Sajnos jutott belőle a szemembe, a számba és még az orromba is belőle. Mérgesen pillantottam Louis felé, aki nagyon élvezte az egészet.
- Ezt még megbánod! - mondtam neki vigyorogva, és elkezdtem fröcskölni megállíthatatlanul. Próbált ugyan visszafröcskölni, nem igazán sikerült neki. Nem is tudom, hogy hogy nem gondoltam arra, hogy nem sokára érkezik a felmentősereg. Csupán négyen kezdtek el mindenfelől vízzel fröcskölni minden irányból. Egy darabig ugyan próbáltam csinálni valamit, de tudtam, hogy esélyem sincs.
- Elég! - sikítottam, amikor már levegőt sem kaptam a sok víztől. Szerencsére a fiúk tudták, hogy itt vége van a mókának, tehát abbahagyták. Próbáltam letörölni az arcomba kapott vizet, nem sok sikerrel. - Ez egyáltalán nem ér! 5 az egy ellen?! - tártam szét a karjaimat, és közben végignéztem az elégedett képű 1D tagokon.
- Mért nem hívtál segítséget? - vonta fel a szemöldökét Zayn. Hirtelen eszembe jutott Luke és Lizzie, de hiába kerestem őket, nem láttam a parton sehol egyikőjüket sem.
- Tényleg, ők hol vannak? - kérdeztem s fiúktól, hátha ők tudják a választ. De csakl megrántották a vállukat. Én is így tettem. Ha nagyon fontos lenne, biztosan szóltak volna.

~*~

- Gyere velem! - ragadta meg a kezem Harry a víz alatt, és elkezdett kifele húzni. 

- Hova? - kérdeztem értetlenül. Harry nem válaszolt, csak tovább húzott, egyenesen a büfé mögé. - Miért jöttünk ide? - vontam fel a szemöldököm. A következő pillanatban a falhoz nyomott, és szenvedélyesen megcsókolt. Azonnal visszacsókoltam. Már azóta vártam rá, mióta a vízbe beledobott. 

- Ezért. - mosolygott bele a csókunkba. Felkuncogtam rajta, majd én csókoltam meg. Azonban egy vaku villanása zavarta meg az idilli pillanatot.