27. fejezet

Huszonhetedik fejezet

Életem talán legjobb felébredése volt, hiába kellett korán felkelni. Ahogy kinyitottam a szemem, rögtön egy mosolygós szempárral találtam szembe magam. Nekem is mosolyognom kellett. Majd kiugrottam a bőrömből. Talán a világon nem voltam még boldogabb.

- Jó reggel napfény! - vigyorodott el Harry még jobban és átölelt. Nem válaszoltam semmit, csak magamban ugrándoztam örömömben. Tegnap délután, még én voltam a világon a legmérgesebb Harryre, amiért máris egy másik lánnyal ment bulizni, pedig még azelőtt pár órával engem faggatott, hogy hogyan is állok a barátommal. Pontosabban a volt barátommal.

- Tudod el sem tudom képzelni, hogy tegnap hogyan is gondoltam azt, amit mondtam neked. - szólaltam meg.

- Pontosabban? - kérdezte.

- Azt, hogy most nem akarok tőled semmit. - válaszoltam. Harry azon nyomban elmosolyodott, és nyomott a számra egy jó hosszú puszit.

A következő pillanatban valaki berontott a szobába szó szerint. Nem kellett sokat gondolkozni azon, hogy ki volt az. Szinte magától értetődő volt.

- Há! Tudtam én, hogy itt vagytok! Niall, jösz nekem egy 10-sel! - vigyorodott el Louis. 

- Ti fogadtatok azon, hogy hol vagyunk? - kérdezte értetlen fejjel Harry. Körülbelül én is így nézhettem ki.

- Tudod mennyi ideig kerestünk titeket! Liam is csak annyit mondott, hogy elmentetek, de ő se tudja hova. Végig jártuk egész Lisszabont, hogy rátok bukkanjunk! - tette a nagy drámait Louis, fittyet hányva Harry előző kérdéseire.

- Mert az nem elég egyértelmű, hogy ide fogunk jönni. - mondtam az orrom alatt, de Harry meghallotta, és elmosolyodott.

- Úgyhogy Georgina kedves, legközelebb ne rabold el a barátomat! - nézett rám sértődötten. 

- Nem kellett elrabolnom, jött magától! - válaszoltam felháborodottan. Persze nem komolyan, csak annyira, mint azt Louis tette. Harry mellettem felnevetett, Louis pedig sértődött fejjel kiment a szobából. Sokáig nem maradtunk kettesben, mert Zayn lépett be elég nyúzott fejjel.

- Veled meg mi van? - kérdezte Harry, és jót nevetett a fiú kinézetén, ami valljuk be, egyáltalán nem volt megszokott.

- Tudod meddig voltam fent! És amikor meg kipihentem volna magam, Paul hívja Liamet, hogy nemsokára interjút kell adnunk valami helyi tv csatornának. Csak 8 órát aludtam! - csattant fel a fiú, közben pedig jó nagyokat pislogott.

- Tudod Zayn egy átlag embernek 8 óra alvás az pont megfelelő. - mondtam neki, és közben egyfolytában azon vigyorogtam, hogy hogyan szenved állva. Majdhogynem elaludt abban a pózban ahogy ott állt előttünk.

- Sosem voltam átlag a külsőmmel! - mondta sértődötten, és elindult kifele a szobából.

- Csak ennyiért jöttél be? - kérdezte értetlenül Harry.

- Ja, tényleg! Paul azt üzeni, hogy fél órás van, hogy elkészülj az interjúra! És ez rád is vonatkozik Georgi, mert te is jössz velünk. Ja, és szerintem ne akarj lemenni a szobátokba, mert Liz teljesen ki van akadva azon, hogy nem szóltál neki este, hogy elmész... - húzta el a száját, majd most már tényleg kiment a szobából.

- Azt hiszem jobb lesz ha elkezdesz készülődni, én pedig lemegyek a szobámba. - mondtam Harryre nézve.

- Biztos le akarsz menni az oroszlán barlangjába? - kérdezte vigyorogva. Felnevettem az elnevezésen.

- Az a bizonyos oroszlán a barátom, és arra vár, hogy letépje a fejem. Én meg mint jó barát, ez hagyom majd neki. - nyomtam egy gyors puszit a szájára, majd elindultam az ajtó felé. Azonban a tükörnél megálltam, és jól megnéztem magam benne. - Meg amúgy is, épp itt az ideje annak, hogy rendbe szedjem magam. - mutattam magamon végig. A tegnap esti ruhámban aludtam el, így az most gyűrötten állt rajtam. A hajam akár egy szénakazal, és a sminkem is elmosódott némileg. Konkrétan ijesztgetni is lehetett volna velem. Nem is értem, hogy Harry hogy bírt így rám nézni.

- Nekem így is tetszel. - vigyorodott el tündérien. A szívem nagyot dobbant a mondatától. Jobban esett mindennél. Rámosolyogtam, és még mielőtt kimentem volna a szobából, küldtem neki egy légpuszit. 

Gyorsan a kijárat felé trappoltam. Útközben még belebotlottam egyszer szegény Zaynbe szó szerint, de mintha észre sem vette volna. Igazából olyan volt, mint egy élőhalott azt hiszem... Kirobogtam a lifthez. Szerencsére pont akkor szállt ki egy férfi belőle. Beleszálltam, és pár perc múlva már a mi emeletünkön is voltam. Bementem a lakosztályunkba. Alicia épp a nappaliban nézte a tv-t.

- Szia! Nem láttad, hogy hol van Lizzie? - kérdeztem tőle. 

- A szobátokban, de nem hiszem, hogy te most beakarsz oda menni. Amióta fent van, azóta amiatt durrog, hogy nem szóltál neki, hogy lelépsz a buliról. Már pedig már délben fent volt! - mondta, és idegesen beletúrt a hajába. Szóval Liz komolyan megsértődött egy ilyen kis apróságon. 

A szobánk irányába lépegettem, és magabiztosan beléptem az ajtón. Az ágyán ott ült Lizzie, épp a laptopján ügyködött valamit. Amint meglátott, hogy ott bent vagyok, villámokat szóró szemmel rám nézett.

- Liz, most komolyan megsértődsz egy ilyen aprócska, lényegtelen dolgon? - tártam szét a karom értetlenkedve.

- Igen! - válaszolta sértődötten. Értetlenül néztem rá. Ezt nem gondolhatja komolyan!

- De hát most kerestelek volna meg a sok bulizó ember között? Könnyebbnek éreztem, ha Liamnek szólók, ő pedig úgyis elmondja neked, hogy mi a helyzet. - néztem rá, és közben leültem az én ágyamra, ami pontosan szembe volt az övével.

- Igen, elmondja. De úgy gondolom, hogy igazán szólhattál volna nekem is. Hiszen én vagyok a legjobb barátnőd! Nekem kellett volna először tudnom arról, hogy Harryvel KETTEN elmentek! - mondta hisztisen. Hirtelen leesett a tantusz. Lizzienek igazából nincs is semmi baja, csak nyűgös. Ha pedig nyűgös - márpedig most nyűgös, mert másnapos a tegnap után - minden apróságért hisztizik, még ha az olyan apróság is, mint most például ez is.

- Rendben, én hibáztam. - mondtam neki. Jobbnak láttam, hogy nem vitatkozok vele. Maximum nagyon összevesznénk, azt pedig semmi esetre sem akartam. Csak a bőröndjeimhez léptem, és elkezdtem válogatni a ruháim között, hogy végre levegyem magamról a tegnapi ruhámat. Igazán kényelmetlen volt már. Ráadásul abban a cipőben sem volt lépdelni egy leány álom, de lefele jövet már meg sem kockáztattam, hogy felveszem.

Előkotortam a lehető legegyszerűbb ruhadarabjaimat. Egy fehér pólót egy kockás inggel, és egy szakadt farmersortot. Gyorsan bevonultam a zuhanyzóba, és letusoltam. Hosszabb ideig engedtem magamra a kellemesen langyos vizet, de aztán észbe kaptam, és kiléptem a kabinból. Gyorsan megtörölköztem, és magamra kaptam a ruháimat. Gyorsan csináltam magamnak egy egyszerű sminket, magyarán csak szempillaspirált kentem fel. A hajamat felfogtam kontyba, és kiléptem a fürdőből, utána egyenesen a szobánkba mentem. Ott Lizzie még a gépet bújta.

- Georgi, bocs az előbbiért! De ez most tényleg szarul esett. - mondta lebiggyesztett ajkakkal. Sóhajtottam egy nagyot, és odamentem mellé megölelni.

- Hülye vagy! Attól még, hogy Liamnek szóltunk, te vagy az én legjobb barátnőm! Sőt, te vagy a világ legjobb legjobb barátnője! Nem kell ilyen hülyeségeken fennakadni! - nevettem el magam egy kicsit. Lizzienek mindig is voltak, és mindig is lesznek ilyen hülyeségei. De hiába, nagyon szeretet szükséges.

- És akkor most mesélj gyorsan olyan két percben, mert tudom hogy menned kell. Mi történt tegnap este? - kérdezte szemöldök húzogatva.

- Mi baja a szemöldöködnek? - kérdeztem és közben egyfolytában az említett dolgokat bámultam.

- Georgina! - nevetett fel, célozva arra, hogy erre most nincs idő.

- Semmi olyan, amire gondolsz! Hülye vagyok szerinted? Csak beszélgettünk... meg csókolóztunk. De semmi több! - tettem magam elé a kezem, mintha ezzel akartam volna bizonyítani, hogy igazat mondok. De hát ezt nem kellett bizonyítani, ez így volt. Rengeteget beszélgettünk, és meglepő, hogy volt még miről beszélgetnünk, mert eddig szinte minden témát kiveséztünk már. De mégis. Szinte áradtak belőlem a szavakat, és azt hiszem ez mindig így van, ha vele beszélgetek. Valahogy megárad a nyelvem, és mindent elmondok ami kikívánkozik belőlem. 

- Elhiszem Georgi! De szerintem te most menny, mert elfogsz késni! - nézett a laptopja képernyőjén látható órára.

- Honnan tudod, hogy mennem kell? - húztam fel a szemöldököm. 

- Nem rég összefutottam lent Zaynnel, ő mondta. - rántotta meg a vállát.

- Ez így érthető, ő szólt, hogy mérges vagy. - bólintottam egyet. - De most már tényleg megyek! - kaptam fel a táskám. Gyorsan nyomtam Liz arcára egy gyors puszit, és már száguldottam is le a hallba, ahol ha minden igaz van a találkozónk. A liftre ugyan kellett várnom egy kicsit, de nem volt vészes. Pár perc múlva már a hallban voltam, ahol az 5 fiú már várakozott. Odaléptem Harry mellé. Ő csak vigyorgott egyet, és összekulcsolta a kezünket. Mosolyognom kellett rajta. Jól esett az érintése, ráadásul a tudat, hogy egyfolytában engem figyel, felébresztette a pillangókat a gyomromban. 

- Sziasztok! - köszöntem a fiúknak, akik erre csak intettek. Szinte mindegyikük a telefonjukkal volt elfoglalva, kivétel Zayn. Ő aludt a kanapén elterülve.

Nem sokára befutott Paul is. 

- Szép jó napot fiatalság! - nézett végig rajtunk, majd a szeme megakadt a Harryvel összekulcsolt kezünkön. Értetlenül nézett ránk. - Ti együtt vagytok? - kérdezte felhúzott szemöldökkel. Harryvel egyből egymásra néztünk. Várta, hogy megadjam neki a választ arra, hogy mit mondjon. Nem kellett sokat gondolkoznom azon, hogy mit mondjak. Fülig belehabarodtam Harrybe. Az volt nekem a fő boldogság, ha vele lehetek, úgyhogy bólintottam.

- Igen. - mondta ki Harry. A világ hirtelen rózsaszín lett körülöttem, és minden sokkal szebb lett. A sötét színek felélénkültek, és még a fanyar arcot vágó embereket is vidámnak láttam. Egyszerűen a rózsaszín felhők között voltam, boldogan, Harryvel együtt. 

Azon nem tartott pár percig sem az érzés, Paul máris szerte fosztotta.

- Tőlem lehettek együtt, de ez nem tudódhat ki a rajongók előtt!