33. fejezet

Harmincharmadik fejezet

Harry Styles becsajozott?

Tegnap délután az egyik nápolyi hotel strandjának az egyik eldugott pontjában, az egyik szemfüles fotós lekapta ahogyan Harry Styles egy ismeretlen lányt csókol. A pár valószínűleg azt hitte, hogy senki sem látja őket. A fotós állítása szerint Harry olyannyira ideges lett, hogy még utána is iramodott. Még aznap nyilatkozatot tett egy névtelen olasz lány, aki szerint a strandon is látszódott a két fiatal között, hogy izzik a levegő. Szemtanúnk szerint még egy csók is elcsattant majdnem a vízben. És hogy ki az ismeretlen lány? Újságunk értesülése szerint egy félig spanyol, félig angol fiatal, név szerint Georgina Adams. Jelenleg a One Direction turnéján dolgozik, mint az 5 fiú asszisztense. A bandatagok közül még senki sem kommentálta az esetet, igaz, ezen nincsen nagyon mit tagadni. A képek mindent elmondanak. 

Legszívesebben a falba vertem volna a fejem. Ahogyan azt leírták az épp olvasott újságban, ezen nincs mit tagadni. A számszélét rágva gondolkoztam azon, hogy most mit kellene csinálnunk. 

- Na, fiatalok! Máris nincs akkora jó kedv! - szinte már üvöltött Paul. Eddig mindig szigorú volt ha kellett, de tudott jó fej is lenni ha akart. Viszont sohasem láttam még ilyen idegesnek.

- Paul, figyelj! Mi próbáltunk vigyázni, de nem sikerült. Azt hittük, hogy ott nem láthatnak meg minket, tévedtünk. Nem tudunk már mit csinálni... - válaszolta nyugodtan Harry. Eléggé meglepődtem rajta, hogy így válaszolt, mert tegnap még sokkal jobban felizgatta ez a dolog. Mára viszont mintha már beletörődött volna.

- Próbáltatok vigyázni?! Ezek a képek nem arról árulkodnak! Esküszöm Harry, én nem tudom mit csinálok veletek ha ez a banda karrierjének a rovására fog menni! - szinte már vérben forogtak a szemei. Ha akartam volna se tudtam volna mondani semmit Paulnak, mert egyszerűen olyan ijesztően nézett ki. 

- De mégis mit vártál? Hogy majd a nap 24 órájában egymástól 3 méterre ácsorgunk nehogy gyanút fogjanak? Hogyha kettesben akarunk lenni, akkor a szobában fogunk ülni? Paul ez őrültség! Előbb-utóbb úgyis kiderült volna! - teljesen egyet értettem Harry szavaival. Nem gondolhatta komolyan ezt az egész titkolózós kapcsolatot Paul. És ugyan nem így terveztük nyilvánosságra hozni, úgyis bekövetkezett volna. 

- Harry, te még mindig nem érted! Ez nem csak kettőtökről szól! Ez az egész banda ügye! - tárta szét karját Paul idegesen. 

- És miért pont nekem kell titkolóznom? A többiek mind elmondhatták, hogy kapcsolatban élnek, én miért nem? - vonta fel a szemöldökét Harry.

- Azért mert... mert... ezt őszintén ki kell mondanom. A legtöbben irántad rajonganak. - felelte idegesen. Kerek szemekkel néztem a menedzsmentre. Ezt így kimondania több volt, mint túlzás. A többi fiú iránt is ugyanúgy rajonganak a rajongók. Ha pedig ez nem így van, akkor ők nem directonerek. 

- Jobb lesz ha én most bemegyek. - mondtam, és a szobánk felé vettem az irányt. Nem törődtem azzal, hogy Harry hív vissza, jobbnak láttam ha én most elmegyek. Rossz volt nézni ahogy Harry miattam veszekszik Paullal. Nekik meg kéne érteniük egymást, jónak kéne lenni a kapcsolatuknak. 

Idegesen rontottam be a Lizzel közös szobánkba, ami üresen tátongott. Őszintén szólva egyáltalán nem bántam, egyedül akartam lenni. Túl sok volt ez az egész mostanra. Ledobtam magam az ágyamba, és a fejemet a párnámba fúrtam. Egyáltalán nem így képzeltem azt el, hogy nyilvánosságra hozzuk Harryvel a kapcsolatunkat. Nem akartam, hogy ilyen módon derüljön ki, ami mindenkinek a legrosszabb. Úgy éreztem, hogy útban állok az egész bandának. Ha igaza lesz Paulnak, akkor nem tudom mit csinálok. Nem bírnám elviselni, hogy miattam veszítsenek rajongókat. A kapcsolatunk miatt.

~*~

Fapofával léptem ki a hotel kijáratán. Az épület előtt megannyi fotós, és még annál is több rajongó volt. Míg a fotósokat inkább a Harryvel való kapcsolatunk érdekelte, a rajongókat jobban lekötötte az, hogy aláírást szerezzenek kedvenceiktől. Nagy tolongás volt az egész helyen, nem éreztem magam jól a tömegben. Amilyen gyorsan csak tudtam a kocsi felé kezdtem el menni, azonban egy kéz visszatartott.

- Hova mész? - kérdezte Harry miközben aggódva végig mért.

- A kocsiba. - mutattam a jármű felé, és már indultam is volna, de továbbra sem engedett el.

- Minden rendben? - kérdezte továbbra is aggódva. Egy pillanatra körbe néztem a tömegen. Nagyot nyeltem a látványtól. Idegesített ahogy több rajongó azt kiabálja, hogy hagyjam békén Harryt. Idegesített ahogy megannyi vaku villant a szemembe. Rosszul éreztem magam.

- Csak... - kezdtem volna el mondani valamit, de megcsuklott a hangom. Harry csak átölelt gyorsan, majd egy puszit nyomott a számra. A rajongók között egy pillanatra megfagyott a levegő és mindenki minket figyelt. Talán most fogták csak fel igazán, hogy igaz az amit az újságok leírtak. 

- Ülj be a kocsiba! - mondta Harry határozottan, majd visszafordult a türelmetlen rajongók közé. Ijedten sétáltam el a kordon mögött sikítozó rajongók előtt. Többen megvetve néztek rám, valaki észre sem vett, valaki rám mosolygott. És az utóbbiból volt több. Hatalmas kő esett le a szívemről, és már kevésbé éreztem magam feszélyezve. 

- Georgi! - hallottam meg hirtelen egy gyenge hangot a rajongók felől. Odakaptam a fejem, és keresni kezdtem a szemeimmel a törékeny hang tulajdonosát. Meglepetésemre a kordon mellett közvetlenül ott állt egy egészen pici lány, akinek egyfolytában szorította a kezét egy körülbelül velem egy idős lány. Szinte ugyanúgy néztek ki, mind a kettejüknek barátságos barna szemük, és hosszú szőkés barna hajuk volt. 

- Igen? - mosolyogtam kicsit bátortalanul a kislányra. Nem lehetett 10 éves sem. 

- Ugye vigyázol a férjemre majd? - kérdezte bátortalanul, halkan. 

- Kire? - kérdeztem mosolyogva. Leguggoltam, hogy jobban értsem a kislány hangját. A többi rajongó miatt szinte semmit sem értettem.

- Harryre. - mondta ki félénken, majd lehajtotta a fejét. Az arcomra hatalmas mosoly költözött ki. A szívemet valamiféle megmagyarázhatatlan melegség töltötte el. 

- Természetesen. - nevettem fel egy kicsit, majd a kislány kezét fogó lányra néztem. - Mi a neve? - mosolyogtam a lányra.

- Lucy. - felelte ő is mosolyogva, és beletűrt egy kicsit a lány hajába.

- Lucy, ígérem, hogy nagyon fogok vigyázni a férjedre! - ahogy kimondtam a férj szót, egy kicsit felnevettem. A kislány hatalmas mosollyal az arcán nézett rám.

- Köszönöm. - mondta olyan édesen, ahogy azt senki más nem tudja.

- Nagyon aranyos a húgod... - kicsit zavarba jöttem, mert nem tudtam a nevét a lánynak. Ő csak felnevetett egy kicsit, majd elmondta:

- Miranda. - felelte egyszerűen. Időközben a fiúk már elértek egészen hozzám, és körülöttem osztogatták az aláírást. Mind az öten néha rám néztek és mosolyogtak egyet-egyet ahogy meglátták hogy egy kislánnyal beszélgetek. Hirtelen ötlettől vezérelve odafordultam a hozzám legközelebb álló fiúhoz, aki jelenesetben Zayn volt.

- Zayn, adnál a kislánynak egy aláírást névre szólóan ha megkérhetlek? - a barna szemű fiú bólintott egy jó nagyot.

- Persze! - ezzel ő is lehajolt a kicsi lányhoz és elkezdett vele beszélgetni. Aláírta a papírját és elköszönt tőle. Én közben odahívtam az összes többi fiút és ők is ugyanígy tettek. Legutoljára Harry maradt. Vele együtt guggoltam le a kislányhoz.

- Nézd, elhoztam neked a férjedet! - mosolyogtam a kislányra, akinek az arca rögtön piros lett. 

- Szia Lucy! - köszönt neki aranyosan Harry. Jól elbeszélhetett Lucyval még pár percet. Mosolyogva figyeltem, hogy milyen jól bánik a kislánnyal, akárcsak a többi fiú is. 

Természetesen ki más, mint Paul vetett végett a szép pillanatoknak, nagyot tapsolva jelezte, hogy itt az ideje indulni. Szép libasorban másztunk be a kocsi, ami szépen lassan elhajtott a hotel elől.