38. fejezet

Harmincnyolcadik fejezet

~1 hét múlva~

Nagyot sóhajtottam, amikor kiléptem a bíróság épületéből. Végre egy hét hajcihő után vége van az egésznek. Hogy őszinte legyek, egyáltalán nem erre számítottam. Vissza kellett utaznom Angliába, hogy a tárgyalásokat elkezdjük. Egy hétbe került, de túl vagyok rajta. Azt hiszem Paul elégedett lehet, mert szinte mindennap a címlapom szerepeltek a fiúk, miattam. Jó részben én is ott virítottam, de nem rám fektették a hangsúlyt. Elég nagy hírverést szereztem így nekik.

Ami azonban nagyon bántott, hogy ehhez fel kellett használnom a saját múltam. Nem akartam volna én ezt. Sosem voltam az a nagyon bosszúálló fajta. Lelkiismeret furdalásom volt nagyon, pedig Paul szavaival élve csak igazságot szolgáltattak. Megvédték a bátyám emlékét, aminek nem is kellett volna kiderülnie. 

Idegesen igazgattam magamon a fehér csipkés ruhámat, miközben a fekete autó felé közelítettünk Mikeal. Mike az ügyvédem volt az egész per alatt, amit sikeresen megnyertünk. Pontosabban ő nyert meg nekem. Csak azt csináltam, mondtam, amit ő tanácsolt. Én magamtól legszívesebben csöndben maradtam volna. A munkájának pedig meg is lett az eredménye, a honlap üzemeltetőjének fizetnie kell, nem is kevés pénzt.

- Minden oké? - nézett rám Mike nagy zöld szemeivel. Megkedveltem, mert kedves ember volt, emellett igazán jó ügyvéd is.

- Persze, persze. Csak még mindig nem vagyok biztos benne, hogy jó döntést hoztam. Tudod nem a szívemre hallgattam, hanem az eszemre. - rántottam meg a vállam, és ásítottam egy jó nagyot. Egyáltalán nem aludtam a tárgyalások ideje alatt. Vagyis igen, de nem eleget, hogy kipihenjem magam. Nyúzott is voltam, ráadásul idegesített az, hogy Lizzel és Lukeal továbbra sem javult a kapcsolatom, illetve Harry is furcsán viselkedett velem esténként, amikor beszéltem vele. Úgy éreztem, hogy egyáltalán nem tetszik neki, hogy belementem ebbe az egészbe. Pedig ha tudná, hogy ezt mind miatta csináltam...

- Georgi, ezen igazán nincsen mit aggódnod. Már vége van. Ráadásul minden jól sikerült. Most szépen visszavisz a kocsi a hotelba, összeszeded magad, és a többiek után utazol Budapestre, rendben? - fagta meg a kezem. Furcsán néztem rá, majd a kezére. 

- Rendben. - rántottam ki a kézfejem az övé alól. Talán már jobb is lesz, hogy megszabadulok tőle is. Ráadásul viszont láthatom Harryt. Igaz a turnéból már csak bő egy hét van hátra, de minden percét vele akartam tölteni. Nagyon hiányzott már. Bele sem mertem gondolni, hogy mi lesz később, amikor majd nélkülem megy el turnézni.

~*~

Mint utólag kiderült, tegnap még nem mehettem haza, mert ma reggelre foglalták le a jegyeimet. Fantasztikus mondhatom, egy nappal kevesebb Harryvel. Már egyáltalán nem érdekelt semmi, csak vele akartam lenni. Egyszerűen annyira hiányzik minden porcikája. Hiányzik az ölelése, a nevetése, a mosolya... az egész Ő! Nem ismerjük egymást annyira régóta. Tél vége óta körülbelül, de annyira közel kerültem hozzá, mint még senkihez sem. Egyáltalán nem bántam meg, hogy összejöttem vele. Az sem tud érdekelni, hogy nagyon rövid idejű még a kapcsolatunk. Már biztos vagyok benne, hogy szeretem.

Magamra kaptam egy pánt nélküli virágmintás felsőt egy egyszerű farmersorttal, összehúztam a bőröndömön a cipzárt, és elindultam le a taxihoz, ami majd elvisz engem a repülőtérre, ahonnan egy átszállással egyenesen Budapestre megyek. Végre!

~*~

Vigyorogva kezdtem el futni Harry felé, aki szintén vigyorgott. Szó szerint a nyakába ugrottam, mire Ő hosszan megcsókolt. El sem tudom mondani, hogy mennyire a fellegekben voltam akkor. Nagyon hiányzott már nekem!

- Hiányoztál! - mondtam ki azt, ami annyira kikívánkozott belőlem. 

- Te is! - mosolyodott el, azonban valami nem stimmelt. Mintha nem lett volna olyan boldog, mint én.

- Mi baj? - kérdeztem, és egyfolytában az arcát figyeltem. Nem értettem, hogy miért ilyen fura most is, de az utóbbi napokban is.

- Majd szeretnék valamit kérdezni... - megfogta a kezem és összekulcsolta az övével.

- Mit? - vontam össze a szemöldököm. 

- Majd a szállodában elmondom. - felelte egyszerűen, és nyomott egy puszit az arcomra. Erőltetetten rámosolyogtam, és kézen fogva elindultunk a csomagjaimért. Kíváncsivá tett, nagyon. Talán nem szerette volna, ha elmegyek? Hogy jobban belemenjek ebbe a dologba? Egyáltalán van köze a perhez?

~*~

- Szóval, mit akartál kérdezni? - néztem rá Harryre, miközben a szobájában néztük a tv-t. Már lehetett vagy 7 óra.

- Semmit. - felelte, mintha nem tudná miről lenne szó, holott nem rég még ő mondta nekem, hogy szeretne valamit kérdezni.

- Ne nézz hülyének! - emeltem fel a mutatóujjam fenyegetően. Persze csak játékosan.

- Jó rendben. Csak azt akartam kérdezni, hogy Paul mit mondott, hogy belementél ebbe a perbe? Valami nagyon nyomós indokot kellett neki mondani, hogy belemenj, az biztos. De egyszerűen nem tudom, hogy mi lehetett az... - nézett egy pillanatra a semmibe, majd rám szegezte a tekintetét. Felültem vele szembe az ágyra, és a számat rágva gondolkoztam azon, hogy elmondjam-e neki.

- Miért mondott volna bármi olyasmit is? Lehet, hogy magamtól mentem bele... - rántottam meg a vállam végül, remélve, hogy ezzel annyiba hagyjuk. 

- Te is megmondtad, nem vagy az a bosszú álló típus. Kötve hiszem, hogy kimentetek és semmi unszolás nélkül belementél. Georgi, ismerlek már annyira, hogy ezt tudjam. - jelentette ki szikla szilárdan. Sóhajtottam egyet. El kellett neki mondanom az igazat, csak abban reménykedtem, hogy nem kapja fel a vizet miatta.

- Jó, igaz. Azt mondta, hogy ezzel szereznék nektek egy kis reflektorfényt, ami a banda szempontjából nem rossz... - néztem rá félve attól, hogy mérges lesz. Félelmeim nem voltak alaptalanok. Pár percig csak ott ült megkövülten, majd végre megszólalt, elég idegesen:

- Komolyan a banda miatt?! De Georgi, én sose kértem volna tőled ilyet! Lehet, hogy most ezzel pár napig a címlapon szerepeltünk, de ennyi! Nem szerettek meg tőle jobban! Nem mondhatod komolyan, hogy emiatt mentél bele ebbe az egészbe! Legalább kérdeztél volna meg előtte, mielőtt belemész ebbe a hülyeségbe! A vak is látta, hogy egyáltalán nincs hozzá kedved... Ráadásul felesleges is volt! - nézett rám nagy zöld szemeivel, ami most tele volt dühvel. Nem tudtam, hogy most erre mit kellene reagálnom. Eljátszottam már a gondolattal, hogyha elmondom neki, akkor mérges lesz. De azt álmomban sem mertem volna gondolni, hogy ennyire dühös lesz... rám.

- Én csak nektek akartam jót, te idióta! - amilyen gyorsan csak tudtam, felkaptam a földről a sarum és a táskám, majd kiviharzottam a szobából. Hallottam, hogy Harry utánam iramodik, de még jobban kezdtem szedni a lábaimat.

- Georgi, várj meg kérlek! - kiáltott utánam, de akkor már a lift ajtaja bezáródott, és elindult le a hallba. Nagyon kiborultam azon, ami kevésbé volt rossz ahhoz képest, amik történtek velem az utolsó pár hétben. Minden a nyakamba zúdult egyszerre. Ugyan azt hittem, hogy megbirkózok velük, egyáltalán nem voltam képes rá. Egyszerűen betelt a pohár mindennel. Elakartam felejteni mindent.

A szálloda előtti első taxit amit megláttam, lestoppoltam magamnak. Nem tudtam, hogy merre menjek, életemben nem jártam még Budapesten. Megkértem a taxist, hogy vigyen el valamilyen jó szórakozó helyre. Egy darabig gondolkozott azon, hogy mit mondtam, végül felfogta és elindította a járművet. 

Nem kellett sokat utazni ahhoz, hogy elérkezzünk, egy nagyon kivilágított helyhez. Kifizettem a fuvart, majd elindultam a hely felé. Nem néztem, hogy mi a neve, nem is nagyon érdekelt, csak a nagy hústornyokhoz mentem és kifizettem a belépőt. Valami szabadtéri szórakozóhely volt, de nagyon sokan voltak. Mit sem törődve senkivel egyből a bárpulthoz igyekeztem és kértem magamnak valamilyen koktélt. Nem nagyon értettük meg egymást a pultos csajjal, csak dadogott valamit a saját nyelvén. Végül egy srác jött oda és szolgált ki. Nagyon erős volt az ital, de ízlett, ezért kértem még egy pohárral, aztán még eggyel. A végére már felülmúlhatatlanul jó kedvem lett. Elfelejtettem minden gondom és bajom. Az alkohol hatása még arra is rávett, hogy teljesen idegenekkel együtt táncoljak, amire nem vagyok egészen büszke. 

Ugyan nem emlékeztem sokra az estéből, de az tisztán megmaradt, hogy nagyon jól éreztem magam egészen addig, míg egy szőke hajú lány egy fiúval meg nem ragadta a kezem. Homályos ugyan az emlék, de az meg van bennem, hogy nagyon ismerősek voltak mind a ketten, de nem tudtam az istenért sem beazonosítani egyikőjüket sem. Valamit beszéltek hozzám, majd elkezdtek kifele húzni a szórakozóhelyről. Hiába próbáltam meg ellenállni, esélyem sem volt ellenük.