35. fejezet

Harmincötödik fejezet

Csak ültem ott, és néztem a képernyőt. Legszívesebben kirohantam volna a világból. A könnyeim potyogni kezdtek. Hallottam, ahogy Harry sóhajt egyet. Ő is tudta, hogy ez nagyon komolyan érint engem. A média a múltamban turkált. Világgá kiáltották, hogy a bátyám meghalt, hogy voltak problémás időszakaim. 

- Ez már több a soknál! - suttogtam dühösen. - Ezek nem normálisak Harry! Utánam kutattak, hogy találjanak valamit, amiből cikket írhatnak! - Harry felé fordultam. Látszódott rajta, hogy nem tudja mit csináljon. Őszintén szólva én sem. Legszívesebben az összes fotós nyakát kitekertem volna. Undorítóak ezek az emberek.

- Georgi, gyere ide! - tárta szét a karjait. Azonnal odamentem, és szorosan magamhoz öleltem. Nem volt jobban szükségem ennél jobban semmire. Azt szerettem volna, ha nem megy fel ma a színpadra, hanem itt marad velem, és segít. Tudom, hogy ez önzően hangzik, de semminél nem szerettem volna jobban. - Ne aggódj, majd én intézkedem Paullal efelől. Biztos lehetsz benne, hogy ez az internetes pletykaoldal nem fogja ezt megúszni! - nézett mélyen a szemembe, majd nyomott egy puszit a számra. 

- Köszönöm, hogy mellettem állsz! - szipogtam és megcsókoltam. Abban a pillanatban ott, még jobban beleszerettem. Meg sem tudtam volna neki hálálni mindazt amit értem tett. 

- Ezt nem kell megköszönni. - nyomott egy puszit a nyakamra, amitől kirázott a hideg. Ez a pillanat valószínűleg életem egyik legjobbja lett volna, ha nem árnyékolja be ez az egész. Még szorosabban bújtam hozzá, és jó mélyen magamba szívtam az illatát, ami nyugtatólag hatott rám. 

- Harry! Paul azt mondja, hogy gyere! - rontott be az öltözőbe Niall, de amint belépett, megtorpant. - Ó! 

- Mondd meg Paulnak, hogy megyek, csak adjon 5 percet! - szólt oda az ír fiúnak, aki csak bólintott, és már tovább is állt. 

- Nem akarlak elengedni. - suttogtam bele a nyakába. Éreztem ahogy kirázta a hideg. Egy pillanatra elmosolyodtam.

- Hidd el, én is szívesebben maradnék, de mennem kell! - mondta kicsit szomorúan. Felnéztem rá, és óvatosan megcsókoltam. Percekig álltunk ott, egymást csókolva. Azonban nem tarthatott örökké a pillanat, mennie kellett. - Mennem kell. - engedett el óvatosan, csak a kezemet fogta továbbra is.

- Kikísérlek, és a színpad mellett foglak várni! - mondtam és újra hozzábújtam. 

- Nem lenne jobb ha itt maradnál? - kérdezte talán kicsit aggódva. Lopva a falon lévő tükörbe néztem. Őszintén szólva megborzongtam a saját látványomtól. Nagy vörös szemekkel néztem magamra a tükörben. Nem voltam egy szívmelengető látvány mi tagadás. 

- Nem! Veled akarok lenni! - mondtam makacsul. Egy kicsit elmosolyodott, majd kézen fogva elindultunk a színpad felé. A többi fiú már ott sorakoztak, csak Harryre vártak. 
- Végre, hogy itt vagy! - könnyebbült meg szemmel láthatóan Liam. 
- Bocsi, csak történt egy s más... - célozott Harry finoman a cikkre, de a fiúk ebből mit sem értettek. Harry csak legyintett, hogy majd később elmondja nekik. 
- Srácok! Irány a színpad! - kiáltotta el magát Paul. Az 5 fiú azonnal elindult a színpadra, én pedig leültem az egyik fotelba, amin a koncerten dolgozók szoktak pihenni. Meglepetésemre nem sokára Paul is leült mellém, és kérdőn nézett rám. - Mi a baj Georgi? - meglepődtem, hogy érdeklődik irántam. Azt hittem, hogy még most is mérges rám, mert lelepleződtünk. Ennek ellenére az arcán egy halvány mosolyt is felfedeztem.
- Tudod ma elmentem a koncert előtt egy gyors sétára, de találkoztam a fiúk egyik rajongójával, aki megkérdezte, hogy igaz-e az, hogy nekem volt egy bátyám... - nem féltem attól, hogy Paul esetleg nem tud a dologról. Biztos voltam benne, hogy tudja. Harry elmondta nekem, hogy elmondta a többi fiúnak, ők pedig vannak olyanok, hogy Paulhoz is eljutott az infó arról, hogy mi történt velem Spanyolországban. Ezért biztos voltam abban, hogy érti mit mondok. - Aztán megkérdeztem tőle, hogy ezt honnan tudja. Azt mondta, hogy interneten látta. Azonnal visszajöttem, és elkértem Harrytől a laptopját. Megnéztem rajta, és tényleg így van. Paul, ezek utánam kutattak! - töröltem le az újból előbukkanó könnyeimet. A menedzsment egy pillanatig mereven ült előttem, majd egy pillanat alatt felpattant. 
- Kérlek mutasd meg nekem azt a cikket! - hallottam a hangján, hogy ideges, ezért én is az lettem. Még jobban. Gyorsan bólintottam egyet, és visszamentem Harry öltözőjébe, elővettem a laptopját és kiszáguldottam vele. Nem aggódtam amiatt, hogy esetleg mérges lesz miatta. Biztosan megfogja érteni. Az enyém nincs itt.
- Itt van! - dugtam a kütyüt Paul orra alá, és idegesen figyeltem, ahogy elolvassa a cikket.
- Ez törvénybe ütköző! - állapította meg, majd lerakta a gépet a fotelba, és elszáguldott valamerre. Sóhajtottam egy nagyot, arrébb raktam a laptopot, és leültem. 

~*~

A koncert után már jobb kedvvel indultam vissza a szállodába. A fiúknak sikerült egy kis életkedvet verni belém. A szokásosnál is többet hülyéskedtek, és ezt mind csakis az én kedvemért. Jól esett, hogy törődnek velem. 

- Alszol ma nálam? - suttogta a fülembe Harry a kocsiban. A testemet kirázta a hideg. Nem mondtam neki semmit, csak bólintottam egyet. Semmi másnál nem vágytam jobban másra, minthogy eltöltsek vele egy kis időt, kettesben. 

Szerencsére hamar megérkeztünk a szállodához. Gyorsan bementünk. Még mielőtt felmentem volna Harryhez, a saját szobám felé vettem az irányt, hogy vigyek fel holnapra cuccokat, meg valami pizsama szerűséget is. Hamar felakartam érni Harryhez, ezért gyorsabban mentem. A szobába szó szerint berobbantam, azonban nem számítottam arra, amit láttam. Szó szerint a földet súrolta az állam, ahogy megláttam a két legjobb barátomat egymás szájában. Olyannyira elvoltak foglalva egymással, hogy észre se vették, hogy egy bomba erejével jöttem be a szobába.

Hirtelen minden világos lett számomra, hogy miért tűntek el Nápolyban a strandról, hogy miért voltak annyira elfoglaltak. Minden szabadidejüket egymással töltötték, ráadásul nekem még hazudtak is. Pedig nagyon jól tudják mind a ketten, hogy én mindig is azt szerettem volna ha egymásra találnak. Erre amikor ez megtörténik nem szólnak nekem...

Karba tett kézzel vártam, hogy észre vegyenek végre. Kellett legalább 5 perc míg ez megtörtént. Mind a ketten ijedten néztek rám. Én felhúzott szemöldökkel mértem végig őket, majd mintha ott sem lennének, elkezdtem előszedni a holnapi ruhám, meg egy pizsamának használt bő pólót. A cselekvéseimet síri csendben nézték végig. Egy táskába beledobáltam a cuccaimat, majd mintha egyedül lettem volna a szobában, kiléptem. Pontosabban kiléptem volna, ha Liz nem szól utánam.

- Georgi, figyelj! Mi elakartuk mondani csak... - kezdett el dadogni valami nagyon nagy hülyeséget. Hitetlenül néztem rá. 

- Csak? Jobb dolgod is volt annál? - húztam fel a szemöldököm. Igazán rosszul esett az, hogy nem mondták el. Én mind a kettejüknek elmondtam minden érzésemet, mindent ami történt velem. Sosem volt egy titkom előttük, erre ők egy nagyon fontos dolgot hallgatnak el előlem. És még indokolatlanul is, mert nekem semmi bajom sincsen azzal, hogy egymásra találtak! Ezt nekik is pontosan kéne tudniuk!

- Nem, csak... - Liz megint csak elkezdett dadogni valamit. 

- Hagyd Liz, ezt még gyakorolnod kell! - legyintettem egyet, majd kiviharzottam a szobából a lifthez, onnan pedig a legfelső emeletre, Harryék lakosztályáig. Ideges voltam nagyon, megint. Nem elég nekem most a sajtó, de ők is titkolóznak! Pedig azt hittem, hogy vagyok annyira jó barátaik, hogy ezt elmondják nekem.

A Harry szobája felé vezető úton bele-bele ütköztem egy-egy fiúba, de szó nélkül kikerültem őket. Ők csak furcsán végig mértek, de inkább hagytak békén. Már ők is nagyon jól tudták, hogy miket írtak az újságok.

Ahogy beléptem a szobába, azonnal Harry nyakába vetettem magam. Csak vele akartam lenni, senki mással.

- El sem fogod hinni, hogy mi történt! - ültem le az ágya szélére. Ő is leült mellém.

- Milyen nagy dolog történhetett ebben a negyed órában? - kérdezte "humorosan", miközben mutogatta, hogy üljek bele az ölébe. 

- Tudod meséltem, hogy Liz és Luke szarnak a fejemre. Erre benyitok a szobámba, és mit látok? Azok ketten ott egymás szájában vannak! - fúrtam bele a nyakába a fejem. Jó mélyet szippantottam az illatából, ami bódítóan hatott rám.

- És ezzel mi a baj? - kérdezte értetlenül. Nagyot sóhajtottam, és a fejemet felemelve a szemébe néztem.

- A legjobb barátok vagyunk, erre össze-vissza hazudoznak csak azért, mert nem akarják elmondani nekem, hogy együtt vannak. Nekem, aki eddig mindig azon beszélt, hogy mennyire összeillenek! - tártam szét a karom egy percre, majd újra Harrybe kapaszkodtam. 

- Biztosan volt valami jó indokuk rá... - kezdett volna mondani valamit, de inkább leintettem.

- Nem akarok most ezen gondolkozni. Egyáltalán nem akarok gondolkozni! Csak szeretném ha ma este úgy tennénk, mintha egy teljesen normális szerelmes pár lennénk, akik együtt alszanak... - rántottam meg a vállam. Őszintén szerettem volna ezt. Tudtam, hogy kár magam ebbe akár bele is élnem, mert ha meg is szakadunk, mi Harryvel sose leszünk normális pár. Legalábbis nem most, ezek között a körülmények között.

- Ahogy akarod! - nyomott egy puszit a számra. - De ugye azt tudod, hogy a normális párok nem csak aludni szoktak este? - vigyorodott el pimaszul. 

- Hülye! - csaptam óvatosan a karjára. - Ha szabad, én most lezuhanyoznék. Büdösnek érzem magam! - szagoltam meg magam jelképesen. Harry csak felnevetett.

- Nem vagy büdös te hülye! De ha akarsz, akkor a szemben lévő ajtó az! - mutatott az előttünk lévő barna ajtóra.

- Ne már, nektek külön fürdőtök is van? - húztam fel a szemöldököm.

- Hát úgy látszik... - nevetett fel. Lassan kikecmeregtem az öléből, és a táskám felé nyúltam amibe hoztam a cuccaimat. Bevittem magammal az egészet inkább. Az egész fürdőt bejárta Harry tusfürdőjének a szaga. Gyorsan levetkőztem, és már léptem volna be a zuhanykabinba, ha nem jut eszembe valami. Gyorsan magam köré csavartam az első törölközőt amit találtam és óvatosan kiléptem az ajtón. Az ágyon épp Harry a telefonját babrálta. Ahogy meghallotta, hogy nyílik az ajtó, felém kapta a tekintetét.

- Nem hoztam a tusfürdőm... az gáz lenne ha a tiédet használom? - húztam fel a szemöldököm nevetve. Elég érdekesen hangzott élőben, mondjuk a fejemben sem volt túl meggyőző.

- Engem nem zavar... - rántotta meg a vállát, majd egy gyors mozdulattal felugrott, és elkezdett felém lépkedni. Odajött hozzám, és lágyan megcsókolt. Nem értettem, hogy ezt miért csinálja, de visszacsókoltam. - Tudod, remélem, hogy ebben alszol! - suttogta a fülembe pimaszul. Kirázott a hideg, ahogy éreztem a leheletét a nyakamban. A gyomromban a pillangóim vad táncba kezdek.

- Mármint törölközőbe? - vontam fel a szemöldököm. Próbáltam magabiztos lenni, de sajnos a hangom meg-meg remegett.

- Nekem még az sem fontos. - felkuncogtam. A homlokát az enyémnek támasztotta, és úgy figyelte, hogy erre mit reagálok. Az alsó ajkamba haraptam, majd eltoltam magamtól mindvégig gondosan ügyelve arra, hogy a törölköző még csak véletlenül se essen le rólam.

- Álmodozz! - nevettem fel jólesően, majd visszamentem a fürdőbe. Még mielőtt bezártam volna az ajtót, kitekintetem a fiúra, aki hatalmas mosollyal arcán még mindig ugyanott állt. 

Bezártam az ajtót, és a törölközőt ledobtam magamról. Beléptem a zuhanyrózsa alá, és kellemes meleg vizet folyattam magamra. Körülbelül öt perc után a kezembe vettem Harry tusfürdőjét, és bekentem vele a testem. Gyorsan leöblítettem magamról, majd kiléptem a zuhanyzóból. Megtörölköztem gyorsan. Magamra kaptam fehérneműm és a bő pólómat, majd a táskámmal a kezemben kiléptem. 

Harry az ágyán feküdt most már egy szál alsóban. A szemem akaratlanul is megakadt a kidolgozott felsőtestén. Hatalmas elégedett mosoly került ki az arcára, amikor meglátta, hogy a szemeimet a felsőtestén legeltetem.

- Gyors voltál. - jegyezte meg, majd megpaskolta maga mellet az ágyat, hogy feküdjek oda. Ledobtam a földre a táskám, és ledobtam magam mellé.

- Sosem voltam túl lassú az ilyen dolgokban. - rántottam meg a vállam, majd a kezében tartott telefon képernyőjét kezdtem el vizsgálgatni. Természetesen a twitter volt megnyitva. 

- Még enm nézted meg a fiókodat, ugye? - kérdezte, mintha csak a gondolataimba látna.

- Nem. - ráztam meg a fejem. Egyszerűen nem volt bátorságom arra, hogy megnézzem, hogy megtudjam miket irkálnak rólam. Hiába adta Perrie is a tanácsot, nem tudom leküzdeni magamban a megfelelési vágyat. Ez már bennem van és kész.

- Pedig én megnéztem, és nem... - kezdett volna el mondani valamit, de gyorsan nyomtam egy puszit a szájára elhallgattatás képen. Kicsit meg is lepődött a dolgon, de aztán ő hajolt oda hozzám, és megcsókolt. Valahogyan másképp, mint eddig bármikor. Sokkal több érzelem volt benne, sokkal több vágy. Hosszú percekig forrtak össze ajkaink. Mind a ketten hagytuk, hogy az érzéseink vezéreljenek minket. A végén már letepert az ágyra és úgy csókolta végig a nyakamat. Már túlságosan is benne voltunk ahhoz, hogy befejezzük, ezzel mind a ketten tisztában voltunk. Csak hagytuk, hogy a vágy felülkerekedjen rajtunk. Teljes mértékben odaadtam magam neki. Nem törődtem azzal, hogy holnap esetleg megbánom. Kizárólag arra gondoltam, hogy most nagyon kívánom.