30. fejezet

Harmincadik fejezet

~2 hét múlva~

- Ciao Olaszország! Ciao Nápoly! - üdvözölte vigyorogva Zayn az újabb turné állomásunkat. Neki minden bizonnyal azért ilyen jó, mert 2 nap erejéig csatlakozik hozzánk Perrie is. 

- Végre! - ugráltam le a repülőről levezető lépcső lépcsőfokait. - Mindig is kíváncsi voltam Olaszországra, és most egyszerre 3 városba is eljuthatok! - mosolyogtam megállás nélkül. Sokat olvastam már erről az országról, a mesés Toscanáról, a finom pizzájukról és még sok más mindenről. Mindig is fent volt a képzeletbeli listámon, hogy egyszer eljövök ide.

- Szívesen felajánlom, hogy elmegyek veled mind a 3 városba városnézésre! - vigyorodott el Harry és mellém lépett. Ösztönből már majdnem hozzá bújtam volna, de ő megrázta a fejét jelezvén, hogy ezt nem szabad. 

- Ja... - mondtam kicsit szomorúan. Szinte már hozzá szoktam ehhez az egészhez, de néha mindig voltak olyan pillanataim, amikor elfelejtettem. De szerencsére Harry mindig észnél volt. 

- Fiatalság! A mai napra már nincsen semmi program senkinek! Szóval így 3 óra táján ha megérkezünk a hotelba akár le is mehettek a partra vagy tudom is én. De holnap reggel 10 órakor lent akarom látni az 5 fiút és Georgit! Interjú, utána dedikálás. Holnap találkozunk! - köszönt el tőlünk. Ő, mint mindig, most is külön ment tőlünk. 

Szépen sorjában beültünk a buszba. Gyorsan lestoppoltam az egyik ablak melletti ülést. Harry azonnal leült mellém. Rámosolyogtam és a fejem a vállára hajtottam. Mivel az üvegek le voltak sötétítve, ez is egy olyan hely volt, ahol nem kellett titkolóznunk.

- Néha még most is elfelejtem, hogy a nyilvánosság számára mi csak barátok vagyunk... - sóhajtottam egyet. 

- Tudom, hogy nehéz, de ha minden jól megy, a turné után vége lesz ennek az egésznek. Múltkor beszéltem Paullal, és ő mondta ezt nekem. - ráhajtotta a fejét az enyémre. A gyomromban az én drága jó pillangóim táncot kezdtek lejteni, és úgy éreztem, mintha csak mi lennénk az egész világon. Az egész érzés olyan leírhatatlan volt. Úgy éreztem, mintha minden egyes nappal közelebb kerülnék hozzá. És mintha ez az egész titkolózás közelebb hozna minket egymáshoz. Tisztában voltam vele, hogy nagyon behabarodtam Harrybe. De most már inkább mondanám azt, hogy nagyon szerelmes lettem belé, úgy ahogy van. Minden hibájával együtt. Mert ő így kerek. Néha ugyan durci, de ezt mind pótolja az összes szívdöglesztő mosolya és nevetése. 

- Az nagyon jó lenne! - vigyorodtam el. Tökéletes volt eddig is a kapcsolatunk a véleményem szerint. Ugyan még nem tart hosszú ideje, de nagyon szoros már most. Ugyan az utcán vagy bármilyen más ilyen helyen nem mutatkozhatunk együtt, és ez mind a kettőnket kínoz, de ez közelebb és közelebb hoz minket egymáshoz. Imádom az éjszakába nyúló beszélgetéseinket, a csókcsatáinkat. Imádom amikor reggel durcásan kell fel, és azt is, amikor nekem nincs kedvem semmihez, de ő próbál felvidítani. - Tudod min gondolkoztam? - szóltam Harryhez.

- Mi? - kérdezte halkan.

- Még nem is volt igazi, hivatalos randink. - mondtam ki azt, amit hiányoltam. Valószínű, hogy ennek a jelenlegi helyzet az oka, de akkor is, ez hiányzott.

- Ígérem, ahogy vége a turnénak, ígérem, hogy elviszlek a kedvenc éttermembe Londonban, jó? - kérdezte. Éreztem a hangján ahogy mosolyog. 

- Tökéletes. - mosolyodtam el én is.

- Drágaságaim! Az a nagy büdös helyzet, hogy megérkeztünk! - hallottuk meg hirtelen Louis hangját. Őszintén szólva már nagyon hiányzott. Egész út alatt meg sem szólalt.

- Megyünk! - mondta Harry, és azonnal feltápászkodtunk, és kiszálltunk a kocsiból. Azonban egy pici probléma volt. Rengeteg sikítozó lány vett minket körbe. Mind a fiúk nevét skandálták vagy épp sikítoztak. Meglehetett abban a hangzavarban süketülni. Néhány lány annyira erőszakos volt, hogy bármelyik fiúra simán ráugrott volna. Az volt a szerencséjük, hogy vagy 6-7 biztonsági őr vette körbe őket, és szépen egy burok szerű körben meneteltek szépen lassan a hotel felé. Csakhogy rólunk meg is felejtkeztek. 

- Ti kik vagytok? - kérdezte Liztől, Luketól és tőlem egy lány kíváncsian.

- Statiszták a turnén. - válaszolta neki Luke, és már mi is útban voltunk. Azonban hirtelen valaki megragadta a csuklom, és szembe fordított magával.

- Betudsz vinni a hotelba? - kérdezte reménykedve egy lány. Nagy zöld szemeivel úgy nézett rám, hogy majdnem igent feleltem neki. De nem tehettem.

- Nem. - válaszoltam gyorsan, aztán visszafordultam.

- Lécci! - semmi pénzért nem engedte volna el a karom, hiába rángattam.

- Engedj már el! Nem érted, hogy nem tudlak bevinni? - üvöltöttem rá, mire még két barátnője is odajött, és minden áron ráakartak venni. - Luke! - üvöltöttem a fiúhoz, aki még nem volt annyira messze a tömegben. Azonnal vissza fordult, és értetlenül nézett rám, de amint meglátta, hogy mi a helyzet, odajött segíteni. 

- Mit akartok? - kérdezte ahogy odaért.

- Bemenni a One Directionhoz! - felelte egyszerre a 3 lány.

- Sajnos mi ebben nem tudunk segíteni! - ezzel leszedte a lány kezét a kezemről, és átölelt fél kézzel, úgy mentünk be a hotelbe, ahol a bejáratnál megálltunk. - Ennyire tudsz te magadra vigyázni? - kérdezte vigyorogva.

- Tudod milyen erős volt az a lány? Még most is fáj a karom! - mutattam a sértett testrészemre. Vörös volt a lány szorításától. 

- Ez nem normális. - állapította meg, majd bementünk a hallba, ahol már mindenki ott volt. Először Liz lépett oda hozzánk.
- Ti meg hol voltatok? - vont minket kérdőre, mintha legalább 1 órája várna ránk. Pedig csak pár percet maximum.
- Akadtak problémák a rajongókkal... - céloztam az előbbi esetre finoman. El sem tudtam képzelni, hogy honnan jött ennyi rajongó. Persze, látni akarják a fiúkat, de arra ott a koncert. És akkor még ilyen akaratosak is... 
- Ezt ők csinálták? - mutatott nagy szemekkel a kezem ékeskedő piros foltra.
- Ühüm. - bólintottam egyet.
- Na skacok, ki jön le a partra? - jött oda hozzánk Zayn.
- Ezen a tömegen akarsz átmenni a partra? - húztam fel a szemöldököm. Én még egyszer biztos nem megyek közéjük.
- Dehogyis! A hotel mögött van egy kisebb part szakasz. Abba a tömegbe hülyék leszünk kimenni! - nézett rám, mint egy hülyére.
- Tényleg? - vigyorodott el Lizzie. - Még szép, hogy megyünk! - virult fel teljesen.
- De a csomagjainkra még várnunk kell. - mondta Luke. Liz azonnal visszavett az örömködéséből.
- De hát a többiek is itt vannak már... - Zayn megint csak hülyén nézett végig rajtunk. Most komolyan, ennyire idiótának tűnünk?
- Akkor megyünk is fel átöltözni! - tapsikolt Liz. Elkértük a szobaszámainkat, és már robogtunk is fel a 3. emeletre. A bőröndjeink már a nappaliban vártak arra, hogy bevigyük őket a szobánkban. Nem messze tőlük a kanapén a 2 lakótársunk, Ivy és Alicia nézték a tv-t.
- Ti nem jöttök le a strandra? - kérdezte tőlük mosolyogva.
- Most nem. Nem sokára megyünk vásárolni! Állítólag van a környéken egy nagyon jó pláza! - mesélte nagy beleéléssel Ivy. - Elakartunk titeket hívni, de úgy látszik más programotok van már. - csak bólintottam egyet, és a kezembe fogtam a 3 bőröndömből 2-t, és betoltam őket a szobába. Utána gyorsan még a 3-at is, és elkezdtem kutakodni a bikinim után.
Sok-sok keresgélés után csak ráakadtam. A kezembe fogtam, és még elővettem egy átlátszó fehér bő felsőt.  Még mielőtt Liz esetleg beelőzött volna, elfoglaltam a fürdőt, és felvettem magamra a türkiz pánt nélküli bikinimet, aminek a felső részét különböző minta díszítette. Rávettem a fehér felsőt, és a hajamat felfogtam egy kontyba. Lemostam gyorsan az indulás előtt felkent sminkem, és már készen is voltam a strandolásra.
Ahogy kiléptem a fürdőből, Lizzie azonnal besprintelt mellettem. Nem törődve vele tovább mentem a bőröndömhöz, és előkerestem belőle a strandtáskám és a papucsom. Összedobáltam mindent amire a parton szükségem lehet, és indulásra készen álltam.
Nemsokára Lizzie is elkészült, így elindultunk lefele.