26. fejezet

Na szóval, tudom késő van. De sajnos csak most jutottam el oda, hogy felrakjam az éppen aktuális részt. Szóval sajnálom, de nem tudok mit csinálni, egész nap nem voltam itthon. Remélem nincs harag! :)) xx
Huszonhatodik fejezet

Jól akartam kinézni minden áron. Előhalásztam a bőröndömből egy feszülős, mintás mini ruhát. Rávettem a biztonság kedvéért még egy hosszú kék vékony pulcsit. A hajamat begöndörítettem, és csináltam magamnak egy egyszerű sminket. Befújtam magam a kedvenc parfümömmel, és előkotortam a bőröndömből az egyetlen elhozott platform magassarkúmat, ami egyszerű fekete színben pompázott. Nem nagyon szerettem hordani, sőt, el sem akartam hozni, de Lizzie rábeszélt. Ez pedig most kapóra is jött. Mint már mondtam, tökéletesen akartam kinézni. 

- Kész vagy már Georgi? - hallottam meg hirtelen barátnőm hangját. 

- Kész! - szóltam neki vissza. Még egy gyors pillantást vetettem magamra a tükörben, majd elindultam a hang irányába. Liz már a nappaliban ült, teljes felszereltséggel. Mint mindig, most is tökéletesen nézett ki. 

- Hűha kislány, mi van veled? - vigyorogva nézett végig rajtam. 

- Nem tudom. - rántottam meg a vállam.

- De én tudom! Jó hatással vagyok rád! - vigyorodott el, és a nyakamba ugrott egy szempillantás alatt.

- Hé! Még meg kell szoknom ezt  az izét. - mutattam le a fekete cipőmre. 

- Látod, mondtam én, hogy hozd el! - vigyorodott el elégedetten. Megforgattam a szemeimet, és elindultam az ajtó felé. Azonban előtte megtorpantam.

- Ivy és Alicia? - néztem vissza a nappaliba, és a szememmel elkezdtem keresni őket.

- Tudod már szinte mindenki ott van, csak te vagy képes ennyi ideig készülődni. - mondta dorgálóan.

- Te beszélsz? - húztam fel a szemöldököm. Erre csak megforgatta a szemeit, és kitolt az ajtón. Gyorsan lementünk a hotel elé, ahol már várt ránk egy taxi. Liz rutinosan bediktálta a címet, és már indultunk is. 

- Egyébként mire ez a nagy kiöltözés? - nézett rám vigyorogva. - Kitalálom, úgy kezdődik hogy "ha", és úgy végződik hogy "rry". 

- Nem! - vágtam rá azonnal. Talán túl hamar is. 

- Nekem igazán elmondhatod! - mondta büszkén. - Egyébként is, mit beszéltetek a liftnél? - nagyot sóhajtottam, és elkezdtem neki mesélni, hogy mi történt.

- Hülye vagy?! - tette fel nekem az egyszerű kérdést Liz.

- Már nem azért, de nem rég még te ellenezted, hogy Harryvel vagyok, mára meg már lehülyézel mert megmondtam neki azt, amit szeretnék? - húztam fel a szemöldököm.

- Georgina Adams! Nekem azt ne mondd, hogy te ezt szeretnéd őszintén! Amíg Natel voltál Harryvel csókolóztál, most meg lekoppintod? De legalább most már összeállt a kép mindenről. - nézett rám sejtelmesen. Megráztam a fejem. Inkább nem is kérdeztem meg, hogy ezzel mit akar mondani.

Nem kellett sokat utazni, hogy megérkezzünk a szórakozóhelyhez. A taxis rögtön előtte rakott ki minket. Egy hosszabb tömeg állt sorban előtte, de valahogy az az érzésem támadt, hogy ezek ma már nem fognak oda bejutni. Nem tudom, talán a bejárat előtt álló napszemüveget viselő hústoronyból következtettem erre. Olyan masszívan állt ott, hogy még a világ vége sem riasztotta volna el. 

- Liz, ide nem hiszem, hogy bejutunk... - néztem barátnőmre kételkedve. Ezt ő sem gondolhatja komolyan, hogy oda majd bemegyünk. 

- Georgi, ez egy elit hely. Akik itt állnak, azok csak szerencsétlenek! Nézz körbe rajtuk! Csak reménykednek abban, hogy egyszer bejutnak oda. Ide lista van vezetve, hogy kik léphetnek be. Ezen a listán pedig mi rajta vagyunk! - vigyorodott el, és maga után kezdett ráncigálni. A hústorony előtt megállt, és bediktálta a neveinket. A nagy ember csak bólintott egyet, és kinyitotta nekünk az ajtót. Lizzie azonnal bement, engem is magával rántva. Egy hatalmas terembe léptünk be, ami meg volt világítva rengeteg színnel. Velünk szemben ott magaslott a DJ pult, nem messze tőle pedig a bárpult. Rengeteg ember volt agyon vakolt lányoktól kezdve halál részeg tuskókig. Szinte mindenki a táncparketten táncolt az éppen szóló számra. Lizzie azonnal egy asztal felé kezdett húzni, ahol ott ült majdnem az összes énekes fiú. Jó, csak ketten, Liam és Niall. 

- Sziasztok! - intett nekik Liz. Én is ugyanígy tettem. A fiúcskák mosolyogva fogadtak minket. Leültünk velük beszélgetni, közben Luke is megjelent, mint kiderült csak nekünk hozott valamilyen koktélt, amit szerinte feltétlenül meg kell kóstolnunk. Egy szóval lehetett csak jellemezni azt a löttyöt: erős. 

Sokáig ültem ott, és boldogítottam Liamet és Niallt, akik nem ittak semmilyen alkoholt. Liam nem is ihatott volna eleve, Niall pedig jó barát lévén nem tette. 

- Srácok, nem jöttök? - hallottam meg hirtelen egy hangot magam mögül. Hátra fordultam, és egy kíváncsi zöld szempárral találtam magam szembe. Ahogy mögé néztem, egy ügyetlenül lépkedő hosszú, szőke hajú lány eléggé mini ruhában közelített felénk. 

- Harry! Úgy eltűntél! - szorította magához Harry egyik karját. Aztán a tekintete felém kalandozott. - Ó, szia! Mi még nem találkoztunk! Én Samantha vagyok, de hívj csak Samnek! - nyújtotta felém azt a kezét,amivel épp nem Harryt szórította.

- Georgina, de csak Georgi! - mosolyogtam rá a legelbűvölőbben ahogy csak tudtam.

- Szóval ott tartottam, hogy nem jöttök táncolni? - tette fel a kérdést Harry.

- De megyünk! - felelte Liam.

- Én még maradok egy kicsit. - ráztam meg a fejem, és belekortyoltam az italomba, aminek eléggé erős szaga volt.

- Nem, jössz! - jelentette ki Liam, és a karomnál fogva felrántott a székről. 

- De nincs kedvem! - mondtam, és fintorogtam egyet, ahogy a táncparketten táncoló emberekre néztem. Semmi kedvem nem volt hozzá. Aztán a tekintetem Harry felé kalandozott, aki megállás nélkül engem stírölt, ez pedig a mellette álló szőkeségnek nagyon nem tetszett. Elégedetten elvigyorodtam. Talán titkon azért vettem fel magamra ilyen ruhát, mert tetszeni szerettem volna neki... Talán, nagyon mélyen!

-.Georgi úgyis jönni fogsz! - mondta Liam ellentmondás nem tűrően. Végül megadtam magam, csak lekaptam magamról a kardigánom. A DJ épp egy Flo Rida számot játszott. Óvatosan kezdtem el táncolni Liammel szemben. Nem igazán értettem én az ilyesfajta mozgásokhoz. 

- Tudod ne hidd azt, hogy Harry szeretne bármit is ettől a lánytól! Csak azért jött vele, hogy téged féltékennyé tegyen. - mosolygott rám Liam. Kérdőn néztem rá.

- Ez engem hidegen hagy. - mondtam, mintha ez tényleg így lenne. De valójában belül ugráltam örömömben. 

- Igen, persze. - mondta Liam, és úgy tett, mintha ezt el is hinné nekem. 

Miközben valami tánc féleséget csináltam, össze-vissza nézelődtem. Végül megakadt a szemem Harryn és az ő gyönyörűséges barátnőjén. Összesimulva táncoltak. Ahogy Harry meglátta, hogy őket nézem, elégedetten elmosolyodott. Felhúzott szemöldökkel néztem rá, majd ismét Liamhez fordultam. Kicsit látszódott csak az arcán, hogy ő márt igazán unja ezt a tánc féleséget.
- Nem igaz, Harry olyan gyerekesen viselkedik. - mondtam és közben újra a fiút néztem.
- Nem tudom... - nézett oda Liam is. - Nem igazán szokott ilyeneket csinálni... - rántotta meg a vállát. 
- Attól még gyerekes! Attól, hogy megmondtam neki azt, amit jelen helyzetben gondolok, nem kéne még ilyen módszerekhez folyamodnia! - mondtam idegesen. Talán nem is a viselkedése idegesített a legjobban. Sokkal inkább az a lány a közelében. Úgy rázta magát neki, mint egy rongybaba. Sőt, rosszabb!
- Hé! Ellophatom a hölgyet egy táncra? - állt mellénk hirtelen egy fiú. Nagy kék szemeivel először Liamre nézett majd rám. 
- Persze! - vágtam rá azonnal. Erre a fiú csak elhúzott majdnem a DJ pult elé teljesen. Liam értetlenül nézett utánam. Csak megrántottam a vállam, utána a fiú felé fordultam, és folytattam ugyanazt a tánc szerűséget mint amit eddig.
A Dj új számot rakott be, ami jelenesetben Usher Screamje volt. Elmosolyodtam, mert szerettem ezt a számot.
- Szereted? - kérdezte a barna zselézett hajú fiú, akivel táncoltam, csak éppen még a nevét nem tudtam.
- Imádom! - kezdtem elénekelni az éppen következő szöveget. Egyre jobban beleéltem magam a táncba. Az ismeretlen csak mosolyogva figyelte ahogy énekelek és táncolok is egyszerre.
- Az a fiú a barátod volt? - kérdezte a szám végén, és közben a fejével az épp Zaynnel beszélgető Liam felé bökött. El kellett mosolyodnom a fiú kérdésén. Én és Liam?
- Nem. - mosolyogtam rá.
- Őszintén örülök neki! És barátod van? - kérdezte még mindig mosolyogva. Közben észre vettem, hogy Harry minket néz a sráccal. Úgy tettem, mintha fel sem tűnt volna. Odahajoltam az ismeretlen fiúhoz.
- Nincs. - súgtam a fülébe, majd jólesően felnevetnem. Élveztem, hogy Harry leesett állal figyel minket. Tetszett, hogy idegesíti.
- És mi a neved? - tette fel a kérdését vigyorogva.
- Az most nem lényeges. - néztem rá mosolyogva, és újra elkezdtem táncolni az éppen menő számra. A srác mosolyogva vette tudomásul a mondatom. Talán tetszett is neki a válaszom. De ez egyáltalán nem azért történt, hogy neki tetsszen. Egyszerűen nem akartam, hogy tudja.
- Ki az a gyerek ott, aki egyfolytában téged figyel? - mutatott hirtelen az ismeretlen Harry felé. Arra néztem, majd megvontam a vállam.
- Fogalmam sincs. - tettem úgy, mintha ez tényleg így lenne. Rengeteg számot végig táncoltam vele. Volt amikor még a nyakát is átkaroltam, csupán Harry kedvéért. Mondjuk azt, hogy a terve pont az ellenkezője kép sült el. Ő volt nagyon nagyon féltékeny, nem én.
- Köszönöm a táncot kedves! - nyomtam egy puszit a fiú arcára. Kicsit meglepődött de aztán elvigyorodott.
- És most már szabad tudnom a neved? - kérdezte, és közben megfogta a kezeimet. Hülyén éreztem magam, mert szegény azt hitte, hogy nekem tetszik. Közben csak szórakoztam vele azt hiszem. Nem mondom, hogy csúnya volt, mert nem. Csak éppen nem az esetem.
- Sophie. - válaszoltam neki, majd kiráztam a kezeimet az övéből, és a pult felé kezdtem el menni a tömegen keresztül. Kértem magamnak valamilyen koktélt - nem sikerült megjegyeznem a nevét - és elindultam az asztal felé, ahol épp Liam és Niall ült. Már majdnem odaértem volna, amikor valaki megragadta a kezem, és az egyik sarokba húzott.
- Te ezt szánt szándékkal csináltad? - kérdezte a falhoz szorítva. Nagy zöld szemével az arcomat méregette. Az arcunk között nem volt csak pár centi.
- Nem tudom miről beszélsz. - mondtam nyugodtan, és a számhoz emeltem a koktélom, ezzel eltaszítva magamtól Harryt.
- Nem kell játszani a hülyét. Egész este azzal a fiúval voltál. Nem sok választott már el attól, hogy odamenjek és beverjem a képét. - mondta. Az arcára kirajzolódtak az érzelmek. Elégedetten elvigyorodtam.
- Te sem panaszkodhatsz Saaam - húztam el nyávogva a csaj nevét - egyfolytában veled volt, és úgy rázta magát neked. - mondtam neki, és vártam hogy válaszoljon.
- Ő... ő engem egyáltalán nem érdekel. - válaszolta mélyen a szemembe nézve, és egyfolytában közeledett felém.
- És akkor kiérdekel? - varázsoltam az arcomra egy pimasz vigyort. Őszintén tetszett a szituáció, a helyzet.
- Te! - mondta határozottan és egyre közelebb és közelebb jött hozzám.
- Akkor miért hoztál el egy másik lányt? - kérdeztem mosolyogva, és egyfolytában a száját figyeltem.
- Ha nem rémlik, ma koppintottál le. - mondta kicsit nevetve.
- Pillanatnyi tévedés volt. - ahogy ezt kimondtam, a fiú azonnal megcsókolt. A kezeimet a nyaka köré fűztem, és közelebb húztam magamhoz. Harry egy pillanatra belemosolygott a csókunkba.
- Nem is tudod mióta várok erre. - nem válaszoltam neki, csak mélyen a szemébe néztem. El sem tudtam képzelni, hogy én még is hogy gondoltam azt, hogy én majd szingli leszek. Hogy mindennap úgy fogok mellette lenni, hogy közben nem csókolhatom meg. Ugyan ezzel magamat hazudtoltam meg, de semminél sem akartam jobban a karjaiban lenni.
- Csak szerintem unalmas már ez a buli? - kérdeztem mosolyogva Harrytől.
- Nekem alapból nem jött be. - rántottam meg a vállát. Elvigyorodtam.
- Akkor esetleg nincs kedved visszamenni a hotelba? - tettem fel a kérdést, amire ő azonnal bólintott, egy szívdöglesztő mosollyal az arcán.
- Akkor menjünk! - fogta meg a kezem. Odamentünk az asztalhoz a cuccainkért. Szóltunk Liamnek, hogy mi elmentünk. Nagy vigyorral az arcán bólintott, és néha letekingetett az összekulcsolt kezünkre.
Harryre mosolyogtam, és elindultunk a bejárat felé.
- Sophie, várj! - hallottam meg hirtelen magam mögött közvetlenül a hangot. Szembe fordultam a mögöttem álló személlyel, aki az ismeretlen fiú volt. Hülyén végig mért minket Harryvel, de aztán valószínűleg arra a következtetésre jutott, hogy biztos nem hazudtam neki. - Itt a számom. Szeretném ha felkeresnél majd valamikor! - mosolyodott el és a kezembe nyomott egy papírt fecnit.
- Rendben. - mondtam neki, majd most már tényleg kimentünk a szórakozóhelyről. Harry hülyén nézett rám, mire csak megvontam a vállam.
- Sophie? - kérdezte kicsit már nevetve.
- Ez jutott az eszembe. - mosolyodtam el angyalian, majd egy kukához léptem, és kidobtam a papír darabot.