36. fejezet

Sziasztok! Itt e következő rész. Futtában felrakom. És azt még nem tudom mikor lesz fent a következő :)) xx
Harminchatodik fejezet

Reggel elég zavaró arra kelni, hogy valaki beront üvöltve a szobába, majd egy "upsz" kíséretében kiront az ajtón. Bőven lett volna még arra időnk, hogy aludjunk, mivel semmi program sem volt. Azonban valaki úgy gondolta, hogy elveszi tőlünk ezt a luxust. Ez a valaki pedig természetesen Louis volt.

- Egy idióta a barátod. - mondtam Harrynek, miközben a mellkasán pihentettem a fejem. Aprót felnevetett.

- Nem is! Annyira... - én is felnevettem, majd felé fordultam, és nyomtam egy cuppanósat az arcára.

- Én még álmos vagyok. - ásítottam egy nagyot. Igazán jól esett volna, ha Louis nem óhajt minket felkelteni. Mondjuk nem tudom mit vártam tőle...

- Eljössz ma velünk várost nézni? - váltott hirtelen témát. Lágyan megsimogatta az arcom, és mélyen a szemembe nézett.

- Muszáj? Nem lehetne, hogy itt maradsz velem? - kérdeztem angyali mosollyal.

- Tudod, hogy ez kihagyhatatlan ajánlat, de már megígértem a fiúknak... - sóhajtott egyet. - Szóval akkor jössz vagy nem?

- Megyek... De akkor hadd vegyek fel valami csinit, jó? - mosolyogtam rá. 

- Azt mondtad, hogy hoztál mára is ruhát... - húzta össze a szemöldökét.

- Igen, de az egy városnézésre nem megfelelő. - mondtam neki komolyan. Tegnap este őszintén nem gondoltam arra, hogy ilyen programra leszek hivatalos. Egyáltalán nem szalonképes ruhát dobáltam bele a táskámba dühömben.

- Nem tök mindegy? Mindenben szép vagy! - hatalmas mosoly terült szét az arcomon a mondata hallatán. 

- Neked lehet, de magamnak nem. - rántottam meg a vállam, majd a takarót magam köré csavarva felálltam. 

- Most miért vagy szégyenlős? - húzta fel a szemöldökét vigyorogva.

- Csak! - nevettem fel, majd a táskámat felkaptam a földről, és bevonultam a fürdőbe. Felvettem magamra azokat a ruhákat, amiket tegnap este beledobáltam, majd a kezemben a takaróval kiléptem a szobába. Harry még mindig az ágyban fetrengett.

- Komolyan ez a ruha miért nem jó a városnézéshez? - kérdezte értetlenül.

- Mit értesz te az ilyenhez... - legyintettem egyet, mire felhúzta a szemöldökét.

- Tud meg, hogy igenis nekem is nehéz kiválasztanom, hogy mit mivel vegyek fel! - pattant fel hirtelen az ágyról. Csak egy boxer volt rajta, így egy darabig elkalandozott a tekintetem a felsőtestén, megint.

- Ja persze. Előveszel egy farmert és hozzá egy pólót... - rántottam meg a vállam. Harry halál komolyan vette az egészet, részemről inkább már csak idegesítés volt. 

- Tudd meg, hogy egyáltalán nem egyszerű egy nadrághoz jó felsőt felvenni! Arról meg ne is beszéljünk, hogy egy felsőhöz jó nadrágot találni! Ne akard megtudni! - lépett egészen közel hozzám.

- Azt hiszem nem is fogom. - vigyorodtam el, majd nyomtam egy puszit a szájára és kimentem a szobából. Gyorsan még visszatekintettem a nyitott ajtón keresztül. Harry vigyorogva nézett utánam. 

Amilyen gyorsan csak tudtam, kimentem a lifthez, azzal pedig lementem a mi emeletünkre. Szó szerint bevágtattam a szobába. Nem érdekelt az, hogy esetleg Liz alszik-e még. Sőt, talán hogy őszinte legyek, direkt a leghangosabban próbáltam bemenni. Még mindig nagyon mérges voltam rá a tegnap miatt. Meg úgy szimplán is, mert napok óta nem beszéltünk szinte semmit egymással. Össze-vissza hazudozott, mert nem akartam elárulni, hogy kapcsolata van Lukekal. Nekem nem akarta elmondani, aki az állítólagos legjobb barátnője, aki már kezdetektől fogva azt hajtogatja, hogy összeillenek. 

Mit sem törődve azzal, hogy az álmából riasztottam fel a lányt, elkezdek keresgélni a bőröndöm tartalma között. Csinos akartam lenni mindenféleképpen. 

Végül hosszas keresgélés után magamra kaptam egy sötétkék ruhát. Mivel elég unalmasnak találtam csak így szimplán, magam köré csavartam egy barna övet, amivel máris sokkal jobban nézett ki. Felvettem hozzá még a kedvenc barna sarumat és bedobáltam a táskámba mindent amit szükségesnek láttam. Utolsó lépésként a fejem tetejére raktam a pilóta fazonú napszemüvegem, és már indulásra készen álltam. Már épp léptem volna ki a szobából, amikor egy álmos hang utánam szólt.

- Mérges vagy Georgi? - kérdezte félénken Liz. Háttal állva neki gondolkoztam azon, hogy mit mondjak. Végül a teljes őszinteség mellett döntöttem.

- Nagyon. - néztem hátra a vállam fölött, majd egy szó nélkül kimentem a szobából egyenesen a folyosóra, ahol elindultam vissza a fiúkhoz.

Tényleg imádtam, szerettem Lizziet. Nagyon fontos volt nekem, sokat köszönhettem neki. De ez nem egy olyan aprócska dolog volt ami mellett csak úgy szó nélkül elmehettem. Ez igenis fontos volt, és éreztem annyira jónak a kapcsolatunkat, hogy egy ilyet megosszon velem. Hisz szinte már testvérek voltunk!

Idegesen mentem be a fiúk lakosztályába. Niall és Liam már kint ültek a többiekre várva. Egy szó nélkül elmentem mellettük, egyenesen Harryhez, aki épp akkor lépett ki a szobájából. Azonnal hozzárohantam és magamhoz öleltem. Azt akartam, hogy örökre maradjunk így. A kezei között minden probléma ami most a fejemre zúdult megoldhatónak tűnt és biztonságban éreztem magam. Nem akartam elengedni magamtól.

- Mi a baj? - tolt el egy kicsit magától. Egyfolytában a szememet fürkészte az övével.

- Minden! - bújtam oda hozzá újra. 

~4 nap múlva~

Nagyot sóhajtva léptünk be a hotel nagy üveges ajtaján. Rossz volt magunk mögött hagyni Bern nyüzsgő utcáit. Jól esett, hogy a szinte már megszokottá vált sétámra elkísért Harry is, aki Róma óta minden lépésemet árgus szemekkel figyeli. Jól esett, hogy aggódott értem, de erősnek éreztem magam. Lehet, hogy ott akkor túlságosan is kiborultam, de azóta már erőt vettem magamon. Nem akartam, hogy bármi is elterelje Harry figyelmét a turnéról, még ha annak már igencsak közelít is a vége.

Vidáman beszélgetve indultunk meg a lift irányába, hogy felvigyen minket a legfelső szintre, ahol alszunk. Amióta Liz és Luke lebukott, nem beszéltem velük semmit. Nem jöttek oda hozzám, én pedig úgy éreztem, hogy nem nekem kell megtennem az első lépéseket a békülés irányába. Nem az én hibám volt az, hogy nem mondták el, inkább titkolóztak. Ezekből kifolyólag pedig nem akartam egy szobában lenni Lizzel, Harry pedig nagylelkűen felajánlotta, hogy akkor aludjak minden este vele az ő szobájában. Erre az ajánlatra nem lehetett nemet mondani.

Mielőtt a lift még becsukódhatott volna, valaki a két ajtó közé rakta a lábát, ennek köszönhetően az újra kinyílt. Előttünk pedig megjelent a lihegő, fáradt Paul. Őszintén még sosem láttam ilyennek. Mindig precíz és szigorú volt. A legjobb formáját mutatta előttünk, ennek ellenére most itt állt csapzottan.

- Georgi! Georgi! Van számodra egy remek hírem! - nézett rám szemeivel, amiben csillogást láttam felfedezni. Egy lépést tett előre, hogy ő is a liften belül legyen, így pedig elindultunk felfele.

- És mégis mi? - húztam fel a szemöldököm. Nem számítottam volna arra, hogy majd pont nekem akar mondani valamit ezért ilyen.

- Tudod múltkor mondtam erről az egész utánad kutattak dologról, hogy törvénytelen. Már több napja beszélek egyfolytában egy ügyvéd barátommal, aki utána járt a dolgoknak, és szerinte is illegális. Úgyhogy elvállalta, hogy ha esetleg gondolod, akkor lehetne az ügyvéded ha netán felakarod jelenti az oldalt!