29. fejezet

Huszonkilencedik fejezet

Újabb nap, újabb interjú. Szinte ez már megszokott a One Direction mellett. Egyszerűen nincs megállásuk szinte, csak egy-két nap, meg persze volt egy hét pihenőjük. De azon kívül egyfolytában koncert, interjú felváltva. El sem tudnám képzelni az életem ilyen nyüzsiben. Nekem jó a nyugodt londoni életem, ahol mindennap meg vannak a teendőim. Persze, nem egyszer gondolkoztam már olyanon, hogy esetleg nekem is indulnom kéne valamilyen tehetségkutatón. De nem láttam értelmét. Lehet, hogy sikerre vinném, de az is lehet, hogy ugyanitt maradnék, mint most. És talán túl számító vagyok ezzel kapcsolatban, mert végül is sose tudhatnám, hogy mi lesz a dolog vége. 

- És hogyan álltok a lányok terén? - kérdezte a riporternő. Ugyanaz a szokásos kérdés, és ugyanaz a válasz mindenkitől. Sajnos mindenkitől.

- Én, Liam és Louis foglaltak vagyunk! - tette fel sorban a kezét a 3 fiú.

- Mi Harryvel a szinglik táborát erősítjük! - újságolta vigyorogva Niall. Csak éppen az volt a probléma, hogy ő is tudta, hogy ez nem így van. Hogy Harry és én együtt vagyunk, csak éppen nem hozhatjuk nyilvánosságra. 

- Igen? - húzta fel vigyorogva a szemöldökét a nő. - Hát akkor van egy jó hírem nektek, directionerek! Van még két szabad préda! - mondta, majd jólesően felnevetett a saját, úgymond "poénját". A közönség is felnevetett, csakhogy nem azon, hogy a hölgy vicce olyan humoros volt. Nekik ez volt a feladatuk. A fiúk is mind felnevettek, de ahogy elnéztem az arcukat, számukra sem volt vicces. 

- És akkor most meséljen a két szingli! Van valami halacska, aki esetleg beúszna a hálótokba? - nevetett fel megint a nő. Nem is értem, hogy ennek a műsornak hogyan lehet népszerűsége. Pár lehet, hogy a portugáloknak ez kell, egy ilyen színvonaltalan tv műsor...

- Nekem most nincs, mivel a turné miatt nem igazán érek rá a lányokra. - felelte Niall ugyanazt, amit már annyi interjún hallottam tőle.

- És a rajongók között sem szoktál látni valamilyen szép lányocskát? - szerencsére most a nő megkímélt minket a pocsék vicceitől.

- Persze, szoktam szép lányokat látni, de nekem ez messze nem elég ahhoz, hogy valakivel egy kapcsolatba kezdjek. Nekem nagyon fontos, hogy egy lánnyal tudjak beszélgetni, és tudjon nevetni a poénjaimon, ha azok pocsékak is. Persze, ez így nem igaz. - mondta ki büszkén Niall az utolsó mondatot. A közönség felnevetett, a riporternő csak mosolyogva nézte a szőke fiút. Eltudtam képzelni, hogy most bosszankodik azon, hogy valaki elsütött egy az övénél sokkal viccesebb poént.

- És te Harry? Hogyan állsz a lányokkal? - fordult végül a göndör fiúcska felé.

- Pontosan ugyanúgy, mint Niall. - válaszolta egyszerűen, és közben néha-néha kipillantgatott rám. A díszlet bejáratánál álltam, ahol pont kíntűnő látása nyílt rám. Tisztában volt azzal, hogy tegnap belementem ebbe a "titkos" kapcsolatba, de sokszor még mindig kétkedve nézett rám. Pedig biztos voltam a döntésemben, csak nem tartottam igazságosnak a többi fiúval szemben. Míg nekik az egész világ tudja, hogy van barátnőjük, Harrynek miért nem szabad felvállalnia?

- Én úgy hallottam, hogy tavaly télen még volt egy futó kapcsolatod egy bizonyos Caroline Flack nevezetű hölgyeménnyel... - vigyorodott el kihívóan a nő.

- Az régi történet. - jelentette ki Harry magabiztosan. De mint minden ilyen műsorban, tovább boncolták az egész sztorit.

- És arról is hallottam, hogy te annyira komolyan gondoltad, hogy be is mutattad az anyukádnak... - folytatta a nő. Legszívesebben bementem volna, és felpofoztam volna. Egyszerűen már a megjelenése is unszimpatikus, nem hogy még az ilyen kérdései. Jó, ez a munkája, de akkor is. Vegyen vissza magából.

- Mondom, az régi sztori. - felelte higgadtan megint Harry.

- Ugyan, előttünk nem kell titkolózni. - nevetett fel a nő. Eddig bírtam, visszamentem a backstagebe, és elfoglaltam magam valamivel. Pontosabban csak néztem magam elé, és vártam, hogy a fiúk megérkezzenek. 

~*~

- Esküszöm, azt a nőt legszívesebben leütöttem volna! - panaszoltam Harrynek már a hotel szobánk felé sétálva.

- Miért? - kérdezte kíváncsian.

- Minden témát túl boncolt a kelleténél. Belőled is, minden áron ki akart szedni valamit. Ráadásul azok a pocsék viccei... - még a hideg is kirázott, ahogy visszagondoltam a nőre. 

- Ez a feladata. De a viccei azok tényleg borzalmasak voltak... - ráncolta össze a szemöldökét nevetve. - Feljössz hozzánk? - kérdezte aztán csillogó szemekkel.

- Felmehetek... - rántottam meg a vállam. Harry csak elvigyorodott, és összekulcsolta a kezünket. - Holnap mi lesz a program? - kérdeztem, miközben beléptünk a liftbe.

- Pihenőnap. - válaszolta gyorsan, majd száját az enyémre nyomta. Ajkai azonnal elnyíltak, és hevesen megcsókolt. - Egyébként azt tudnod kell, hogyha nem lenn ez az egész, világgá kiáltanám, hogy egy ilyen gyönyörű lány a barátnőm? - támasztotta homlokát az enyémnek. Hatalmas vigyor ült az arcomra. Soha, senki nem mondott még nekem ilyet.

- Nem, de most már tudom. - csókoltam most meg én.