32. fejezet

Harminckettedik fejezet

Azonnal elugrottunk egymástól. A lesifotós villantott ránk még egy győzedelmes mosolyt, majd futásnak eredt.
- A fenébe! - üvöltött fel Harry majd elkezdett rohanni a fotós után, azonban pár méterrel arrébb megállt. Semmi értelme nem lett volna üldöznie a fotóst, annak már nyert helyzete volt. Harry csak megállt ott egy helyben, és az arcát a kezébe temette. Sóhajtottam egyet, és odamentem hozzá.
- Én annyira sajnálom! - öleltem magamhoz.
- Sajnálod?! Szerintem inkább örülsz neki! - mondta komolyan, majd eltolt magától és a hotel bejárata felé kezdett el menni.
- Seggfej vagy! - üvöltöttem utána. Teljesen lesokkolt az, hogy ilyet vág a fejemhez. Jó, lehet, hogy nem ez az álmom, hogy egy titkos kapcsolatban éljek, de mivel tudtam, hogy Harrynek ez a jó, elfogadtam. Belementem, mert tudtam, hogy neki ez fontos a banda karrierje szempontjából. És akkor ő még ilyenket vág a fejemhez... Lehet, hogy nem a legkulturáltabban vágtam vissza neki, de akkor is, abban a pillanatban ott úgy éreztem, hogy ez így van. Amúgy is, nem én rángattam őt a büfé mögé, nem én kezdtem el ezt az egészet.
Dühösen indultam el a part felé, ahol még ott volt a többi négy bandatag. Értetlenül néztek rám, látva az arckifejezésemet. Csak intettem neki egyet, hogy nincs kedvem mesélni. Megfogtam a napozóágyra ledobott cuccaimat, és elindultam fel a szobánkba. Pár perc alatt fel vitt a lift a mi emeletünkre, és besétáltam a szobánkba, ahol Lizzie ült egy hatalmas vigyorral az arcán.
- Te meg miért vagy ilyen boldog? - néztem rá felhúzott szemöldökkel. Először eltűnnek Lukekkal, majd itt ül, mint a világ legboldogabb embere. Csak nekem bűzlik itt valami?
- Az nem fontos. Inkább te mondd el, hogy miért van ilyen fájdalmas arcod! - vigyorgott rám. Levakarhatatlan volt az arcáról az a hatalmas mosoly, ami az akkori idegállapotomban nagyon idegesített.
- Lekapott Harryvel minket egy paparazzi amikor csókolóztunk. -válaszoltam, és szó szerint bedőltem az ágyamba. A fejemet a párnámba temettem, és vártam, hogy mit válaszol.
- Mi?! És mégis hogyan? - nem néztem Lizre, de tudtam, hogy most már nincs olyan mosolygós kedvében.
- Harry e büfé mögé vitt, és egymásnak estünk. Nem gondoltam volna, hogy majd pont ott fog lekapni minket egy ilyen köcsög! - ütöttem bele idegesen az ágyba. Egyáltalán nem is gondoltam ott olyanra, eszembe se jutott, hogy ez milyen veszélyes. Se én, se Ő nem gondolkozott, és meg is lett a kára.
- És utána mi történt? - kérdezte barátnőm kíváncsian.
- Odamentem hozzá, és azt mondtam neki, hogy sajnálom. Erre ő leüvöltötte a fejem, hogy én ezt egyáltalán nem sajnálom, sőt örülök neki és elviharzott. - ültem fel és néztem Lizre.
- De ugye nem mondtál neki utána semmit? - húzta fel a szemöldökét Liz kétségbeesetten.
- Hát... talán. - próbáltam a legangyaliabban nézni rá.
- De se durvát, ugye? - elkezdtem játszadozni az ujjaimmal, és úgy válaszoltam neki.
- Nem, dehogyis! Csak azt mondta neki, hogy egy seggfej... - nem néztem Lizre. Nem kellett nekem az, hogy még ő is kioktasson. Magamtól is nagyon jól tudtam, hogy hiba volt ezt mondanom neki. De egyszerűen kikívánkozott belőlem. Teljesen indokolatlanul kezdett el velem így viselkedni, ráadásul olyanokat mondott, amik nem is igazak. Vagyis szerettem volna, ha nem kell titkolóznunk, de nagyon jól tudtam, hogyha Paul azt mondja hogy kell, akkor kell. Ő tudja mi a jó a fiúknak, én pedig nem akartam, hogy miattam veszítsenek rajongókat. Nekik most minden olyan jól megy.
- Georgina Adams! Mégis hogy lehetsz ekkora idióta?! - éreztem, hogy valami hasonlót fog hozzá fűzni a dologhoz. Magamtól is a földbe vertem volna a fejem, de neki sikerült egy plusz lökést adnia felé. De valami mégsem stimmelt nekem. Most miért én vagyok a bűnbak? Nem én vágtam ezt a fejéhez. Amit pedig mondtam, megérdemelte. Ő lehet érzéketlen, de én nem?
- Lizzie, tudod mit? Egyáltalán nem érdekel, hogy mit mondtam neki. Sőt, az sem, hogy most mit gondol rólam. Egyenlőre neki kéne bocsánatot kérnie azért, mert azt mondta amit mondott. Én soha a büdös életbe nem mondtam volna neki ilyet! - tettem karba a kezem. Nem is értettem, hogy eddig hogyan tudtad rágódni azon, amin egyáltalán nem kellett volna. Ha valamit akar még, akkor majd Ő kér bocsánatot, nem én.
- De Georgi, azért mondta ezt neked, mert ideges lett. Ami pedig azt illeti, igen, seggfej volt. De ne lepődj meg, ha még meg is lesz sértődve! - megrántottam a vállam, ahogy befejezte a mondandóját. Éreztem valahogy, hogy itt nem én vagyok a rossz. Nem tőlem indult el ez az egész. Igazából mindkettőnktől. Gondolkoznunk kellett volna, mielőtt a kint a strandon, ott ahol a lesifotósok vannak csókolózunk. Azonban arra, hogy ezt mondjam rá, Ő adta meg az indokot. Ő kezdett el nekem olyanokat mondani, amik teljesen jogtalanok. Úgy éreztem, ez már nem az én hibám.

~*~

Reggel az én drága ébresztőórámra keltem fel. Nem volt annyira korán, 9 óra körül volt. Lizzel egyszerre keltünk kivételesen, mert lementünk reggelizni. Gyorsan lezuhanyoztam, és magamra kaptam egy farmersortot, egy szürke trikóval, arra pedig rávettem megint csak egy trikót, csak az csipkéből állt, és mindezt megkoronáztam egy világoskék kardigánnal. Felvettem hozzá a fehér Converse cipőmet, és már készen is álltam arra, hogy lemenjünk reggelizni. Liz is felvette a ruháját, ami szokásosan királyul nézett ki, így el is indultunk.

A hatalmas teremben amiben az étkezések szoktak zajlani, sokszor szoktak különböző bálok lenni. Látszódik is rajta, igazán nagyon gyönyörű. Mondjuk ebben a luxus hotelban minden az. 

Kerestünk magunknak egy asztalt, és kertünk reggelit magunknak. Nagyon jól elbeszélgettünk ketten, csakhogy valaki, pontosabban valakik leültek mellénk egy szó nélkül. Természetesen ezek a valakik a 1D tagjai voltak. Nem igazán zavartatták magukat, rögtön bekapcsolódtak a beszélgetésünkben.

Mellém Harry ült le, és egész reggeli alatt engem figyelt. Néha én is ránéztem. Őszinte megbánás ült az arcán. Biztos voltam abban, hogy nemsokára bocsánatot kér.

Reggeli után együtt indultunk el a szobáink felé, hogy ott összekapkodjuk a szükséges dolgokat, és mindenki induljon a saját dolgára. 

Mint azt már sejtettem, Harry elkísért egészen a szoba ajtónkig, ott pedig félre húzott.

- Figyelj, nagyon sajnálom azt, amit tegnap mondtam! Nem gondoltam komolyan, csak annyira ideges lettem attól a hülye fotóstól! - nézett rám nagy zöld szemeivel. Lágyan elmosolyodtam, és nyomtam egy puszit a szájára.

- És te is bocsájts meg nekem, amiért leseggfejeztelek! - kicsit felkuncogtam ahogy kimondtam. Utólag elég viccesen hangzott így utólag.

- Semmi baj! - vigyorodott el, majd lágyan megcsókolt. Azonban akárcsak tegnap, ma is megzavarta valami a pillanatot. Csak most nem egy vaku, hanem egy mérges hang, aminek a tulajdonosa nem volt más, mint Paul.

- Ezeket ma küldték Londonból. Ezt mégis hogy gondoltátok? - mutogatott a kezében tartott újságok címlapjára, amiken mind a mi csókolózós képünk volt.

31. fejezet

Sziasztok! Nagyon sajnálom az egész hétvégés kihagyást főleg így, hogy azt ígértem, hogy mindennap lesz rész, de kint voltam barátokkal strandon mind a két nap, és nagyon későn értünk haza mind a kétszer. Csak annyira volt időm hajnalok hajnalán, hogy írjak a chatbe egy rövidke üzenetet. 
A másik fontos dolog amit közölni akartam, hogy szombat délután több mint valószínű, hogy megyek nagybátyámékhoz, és több mint egy hetet ott leszek. Előre megfogom írni a részeket, de nem garantálom, hogy majd felfogom tudni rakni, ugyanis nem tudom, hogy ott van-e WiFi. Ha van, ugyanúgy fognak érkezni a részek, ha nincs, akkor lesz egy hosszabb kihagyás, sajnos. Persze még semmi se biztos, még az sem, hogy megyek. 
És amit még feltétlenül elakartam mondani, hogy nagyon szépen köszönöm a több mint 20000 látogatást, valamit az 54 rendszeres olvasót! Mindennél többet jelent ez nekem! xx
Harmincegyedik fejezet

Ahogy kiléptünk a szálloda hátsó kijáratán a partra, azonnal megcsapott a forró, sós levegő. Körbe néztem a környéken. Mindenhol napozó ágyak a partmentén, és még volt egy kisebb bolt is berendezve. Elég sokan választották a szálloda lakói közül a partot programnak, pedig már legalább 5 óra lehetett. Szememmel keresni kezdtem a fiúkat, hátha meglátom valahol őket. A legtávolabbi ponton voltak tőlünk, így elkezdtünk sétálni a meleg homokban feléjük. Már alig volt pár méter közöttünk, amikor végre észrevettek minket. Pontosabban Liam vett észre, a többiek még nagyban fröcskölték egymást a térdig erő vízben.

- Sziasztok! - intett nekünk. Ledobáltuk a cuccainkat az egyik napozóágyra, és mosolyogva elkezdtük figyelni, ahogy egymást fröcskölik, és lökdösik a vízben. 

- Én nem szívesen megyek közéjük. - jelentette ki Liz mellettem komolyan. Egy nagyot bólintottam. Olyanok voltak, mint az őrültek mind. Ráadásul Liamen kívül még senki sem vett minket észre. Pedig ott lubickol közöttük például az egyik legjobb barátom, meg a fiúm is. Szépek nagyon.

- Megnézem milyen a víz. - indultam el a homokot nyaldosó sós folyadék felé, persze legalább 5 méterre a fiúktól. Nem szerettem volna ha esetleg észrevesznek, és nem hagyhatják ki, hogy beleborítsanak vagy ilyesmi. Mondjuk tudtam, hogy ez elkerülhetetlen lesz, de hátha eltudom kerülni.

- Ez hideg! - állapította meg Liz, aki időközben csatlakozott hozzám. Mi tagadás, nem volt meleg az biztos.

- Leveszem ezt az izét. - mutattam a rajtam lévő átlátszó, fehér felsőre, és elindultam a cuccaink felé. Gyorsan lekaptam magamról, amikor sikítást hallottam. Megakartam fordulni megnézni, hogy mi történt, de két erős kéz megakadályozott ebben. A derekam köré fonódtak, és nem engedtek el. Kirázott a hideg, ahogy a hideg test az én, még a naptól felhevült testemhez ért.

- Harry, lécci ne! - próbáltam elővenni a legédesebb hangszínem, de mint kiderült, ez sem használt. Pillanatok alatt a vállára kapott,és a víz felé cipelt. Eltudtam képzelni, hogy milyen elégedett vigyor van az arcán. - Ne, ne, ne! - üvöltöztem, mint egy őrült. Egészen hamar bekövetkezett az elkerülhetetlen. A következő pillanatban már csak azt éreztem, hogy a sós vízben landolok. Azonnal a felszín felé igyekeztem, mert nem volt sok levegőm. Mély lélegzetet vettem, ahogy kiértem a víz alól. Megtöröltem a szemem, hogy ne marja szét a só, bár nem sokat segített, hogy a szintén sós kezemmel próbáltam megtörölni. - Hülye vagy? - néztem Harryre, aki majd megszakadt a nevetéstől. Válaszolni akart, de nem tudott a jó kedvétől. - Nagyon vicces! - tettem sértődötten karba a kezeim és elmentem mellette ki a partra, a többiekhez. Azonban visszarántott a kezemnél fogva. Szorosan magához ölelt. Pár centi volt csak az ajkunk között csak, akaratlanul is gyorsabban kezdett verni a szívem.
- Tudod, hogy ez kihagyhatatlan volt... - nézett rám nagy zöld szemeivel. Pillanatok alatt megpuhított, igaz nem is voltam igazán megsértődve.
- Mi van ha valamilyen fotós épp erre jár? - kérdeztem, de egyszerűen nem bírtam levenni a szemem a szájáról. Kívántam, hogy megcsókoljon, de tudtam, nem lehet.
- Igaz. - tolt el magától lassan, és bocsánat kérően nézett rám. Mosolyogtam felé egyet jelezve, hogy semmiség. Őszintén szólva már megszoktam, hogy a mi kapcsolatunk egyáltalán nem átlagos, és ha még ki is fog derülni, akkor sem lesz az. Bár ilyenről még csak álmodni sem lehet, hogy ha a One Directionból valaki a barátod.
Lassú léptekkel indultam el a homokos part felé. Kint várt rám már a barátnőm, aki pontosan ugyanúgy járt, mint én, csak ellene a merényletet Louis követte el. Utólag vissza gondolva egyáltalán nem is meglepő, hogy ez a két jómadár eszelte ki ezt az egész tervet.
- Nem hiszem el! Tiszta só a hajam! - idegeskedett mellettem Liz.
- Mit vártál? Ez itt egy óceán Lizzie! - mutattam a végtelen kék felé. Tekintetemmel hosszabb ideig figyeltem ahogy a nap sugarai vígan játszadoznak a víz felszínén. Csodálatos látvány volt!
- De akkor is, megakartam úszni, hogy a hajam vizes legyen, mert tegnap mostam meg. - rántotta meg a vállát. Ha nem ismertem volna már annyira jól, biztos lettem volna benne, hogy egy pláza cica. Azonban mivel a legjobb barátnőmnek tudhattam, tisztában voltam vele, hogy egyáltalán nem az. Sőt, egy talpra esett, minden lében kanál lány, akit nem lehet nem szeretni.
- Most nézz jobbra, és gondold át azt, hogy mégis hogyan gondoltad azt amit mondtál az előbb. - válaszoltam neki teljesen komolyan. Csak a fiúkra kell nézni, és lehet látni, hogy mellettük ilyenre esély sincs. Nem fognak megkegyelmezni nekünk azért, mert tegnap mostuk meg a hajunkat. Meg amúgy is, ha én is fiú lennék, tuti hogy nem hagynám ki az ilyen alkalmakat. Viszont lány szemmel nézve ez már nem is tűnik annyira szórakoztatónak.
- Jöttök? - lépett mellénk hirtelen Luke, és a fejével a víz felé bökött. Én bólintottam egy nagyot, és meg is indultam a többiek felé, akik megint elkezdték egymást fröcskölni és lökdösni, csak most már kicsit mélyebb vízben. Lizzie már nem ment bele ennyire könnyen a dologba, valamit nagyon elkezdett magyarázni Luke-nak. Szinte biztos voltam abban, hogy azon vitatkozik, hogy nem lett volna szabad vizesnek lennie a hajának.
Míg ezen gondolkoztam, valaki egy jó nagy adag vizet küldött ajándékba felém. Sajnos jutott belőle a szemembe, a számba és még az orromba is belőle. Mérgesen pillantottam Louis felé, aki nagyon élvezte az egészet.
- Ezt még megbánod! - mondtam neki vigyorogva, és elkezdtem fröcskölni megállíthatatlanul. Próbált ugyan visszafröcskölni, nem igazán sikerült neki. Nem is tudom, hogy hogy nem gondoltam arra, hogy nem sokára érkezik a felmentősereg. Csupán négyen kezdtek el mindenfelől vízzel fröcskölni minden irányból. Egy darabig ugyan próbáltam csinálni valamit, de tudtam, hogy esélyem sincs.
- Elég! - sikítottam, amikor már levegőt sem kaptam a sok víztől. Szerencsére a fiúk tudták, hogy itt vége van a mókának, tehát abbahagyták. Próbáltam letörölni az arcomba kapott vizet, nem sok sikerrel. - Ez egyáltalán nem ér! 5 az egy ellen?! - tártam szét a karjaimat, és közben végignéztem az elégedett képű 1D tagokon.
- Mért nem hívtál segítséget? - vonta fel a szemöldökét Zayn. Hirtelen eszembe jutott Luke és Lizzie, de hiába kerestem őket, nem láttam a parton sehol egyikőjüket sem.
- Tényleg, ők hol vannak? - kérdeztem s fiúktól, hátha ők tudják a választ. De csakl megrántották a vállukat. Én is így tettem. Ha nagyon fontos lenne, biztosan szóltak volna.

~*~

- Gyere velem! - ragadta meg a kezem Harry a víz alatt, és elkezdett kifele húzni. 

- Hova? - kérdeztem értetlenül. Harry nem válaszolt, csak tovább húzott, egyenesen a büfé mögé. - Miért jöttünk ide? - vontam fel a szemöldököm. A következő pillanatban a falhoz nyomott, és szenvedélyesen megcsókolt. Azonnal visszacsókoltam. Már azóta vártam rá, mióta a vízbe beledobott. 

- Ezért. - mosolygott bele a csókunkba. Felkuncogtam rajta, majd én csókoltam meg. Azonban egy vaku villanása zavarta meg az idilli pillanatot. 

30. fejezet

Harmincadik fejezet

~2 hét múlva~

- Ciao Olaszország! Ciao Nápoly! - üdvözölte vigyorogva Zayn az újabb turné állomásunkat. Neki minden bizonnyal azért ilyen jó, mert 2 nap erejéig csatlakozik hozzánk Perrie is. 

- Végre! - ugráltam le a repülőről levezető lépcső lépcsőfokait. - Mindig is kíváncsi voltam Olaszországra, és most egyszerre 3 városba is eljuthatok! - mosolyogtam megállás nélkül. Sokat olvastam már erről az országról, a mesés Toscanáról, a finom pizzájukról és még sok más mindenről. Mindig is fent volt a képzeletbeli listámon, hogy egyszer eljövök ide.

- Szívesen felajánlom, hogy elmegyek veled mind a 3 városba városnézésre! - vigyorodott el Harry és mellém lépett. Ösztönből már majdnem hozzá bújtam volna, de ő megrázta a fejét jelezvén, hogy ezt nem szabad. 

- Ja... - mondtam kicsit szomorúan. Szinte már hozzá szoktam ehhez az egészhez, de néha mindig voltak olyan pillanataim, amikor elfelejtettem. De szerencsére Harry mindig észnél volt. 

- Fiatalság! A mai napra már nincsen semmi program senkinek! Szóval így 3 óra táján ha megérkezünk a hotelba akár le is mehettek a partra vagy tudom is én. De holnap reggel 10 órakor lent akarom látni az 5 fiút és Georgit! Interjú, utána dedikálás. Holnap találkozunk! - köszönt el tőlünk. Ő, mint mindig, most is külön ment tőlünk. 

Szépen sorjában beültünk a buszba. Gyorsan lestoppoltam az egyik ablak melletti ülést. Harry azonnal leült mellém. Rámosolyogtam és a fejem a vállára hajtottam. Mivel az üvegek le voltak sötétítve, ez is egy olyan hely volt, ahol nem kellett titkolóznunk.

- Néha még most is elfelejtem, hogy a nyilvánosság számára mi csak barátok vagyunk... - sóhajtottam egyet. 

- Tudom, hogy nehéz, de ha minden jól megy, a turné után vége lesz ennek az egésznek. Múltkor beszéltem Paullal, és ő mondta ezt nekem. - ráhajtotta a fejét az enyémre. A gyomromban az én drága jó pillangóim táncot kezdtek lejteni, és úgy éreztem, mintha csak mi lennénk az egész világon. Az egész érzés olyan leírhatatlan volt. Úgy éreztem, mintha minden egyes nappal közelebb kerülnék hozzá. És mintha ez az egész titkolózás közelebb hozna minket egymáshoz. Tisztában voltam vele, hogy nagyon behabarodtam Harrybe. De most már inkább mondanám azt, hogy nagyon szerelmes lettem belé, úgy ahogy van. Minden hibájával együtt. Mert ő így kerek. Néha ugyan durci, de ezt mind pótolja az összes szívdöglesztő mosolya és nevetése. 

- Az nagyon jó lenne! - vigyorodtam el. Tökéletes volt eddig is a kapcsolatunk a véleményem szerint. Ugyan még nem tart hosszú ideje, de nagyon szoros már most. Ugyan az utcán vagy bármilyen más ilyen helyen nem mutatkozhatunk együtt, és ez mind a kettőnket kínoz, de ez közelebb és közelebb hoz minket egymáshoz. Imádom az éjszakába nyúló beszélgetéseinket, a csókcsatáinkat. Imádom amikor reggel durcásan kell fel, és azt is, amikor nekem nincs kedvem semmihez, de ő próbál felvidítani. - Tudod min gondolkoztam? - szóltam Harryhez.

- Mi? - kérdezte halkan.

- Még nem is volt igazi, hivatalos randink. - mondtam ki azt, amit hiányoltam. Valószínű, hogy ennek a jelenlegi helyzet az oka, de akkor is, ez hiányzott.

- Ígérem, ahogy vége a turnénak, ígérem, hogy elviszlek a kedvenc éttermembe Londonban, jó? - kérdezte. Éreztem a hangján ahogy mosolyog. 

- Tökéletes. - mosolyodtam el én is.

- Drágaságaim! Az a nagy büdös helyzet, hogy megérkeztünk! - hallottuk meg hirtelen Louis hangját. Őszintén szólva már nagyon hiányzott. Egész út alatt meg sem szólalt.

- Megyünk! - mondta Harry, és azonnal feltápászkodtunk, és kiszálltunk a kocsiból. Azonban egy pici probléma volt. Rengeteg sikítozó lány vett minket körbe. Mind a fiúk nevét skandálták vagy épp sikítoztak. Meglehetett abban a hangzavarban süketülni. Néhány lány annyira erőszakos volt, hogy bármelyik fiúra simán ráugrott volna. Az volt a szerencséjük, hogy vagy 6-7 biztonsági őr vette körbe őket, és szépen egy burok szerű körben meneteltek szépen lassan a hotel felé. Csakhogy rólunk meg is felejtkeztek. 

- Ti kik vagytok? - kérdezte Liztől, Luketól és tőlem egy lány kíváncsian.

- Statiszták a turnén. - válaszolta neki Luke, és már mi is útban voltunk. Azonban hirtelen valaki megragadta a csuklom, és szembe fordított magával.

- Betudsz vinni a hotelba? - kérdezte reménykedve egy lány. Nagy zöld szemeivel úgy nézett rám, hogy majdnem igent feleltem neki. De nem tehettem.

- Nem. - válaszoltam gyorsan, aztán visszafordultam.

- Lécci! - semmi pénzért nem engedte volna el a karom, hiába rángattam.

- Engedj már el! Nem érted, hogy nem tudlak bevinni? - üvöltöttem rá, mire még két barátnője is odajött, és minden áron ráakartak venni. - Luke! - üvöltöttem a fiúhoz, aki még nem volt annyira messze a tömegben. Azonnal vissza fordult, és értetlenül nézett rám, de amint meglátta, hogy mi a helyzet, odajött segíteni. 

- Mit akartok? - kérdezte ahogy odaért.

- Bemenni a One Directionhoz! - felelte egyszerre a 3 lány.

- Sajnos mi ebben nem tudunk segíteni! - ezzel leszedte a lány kezét a kezemről, és átölelt fél kézzel, úgy mentünk be a hotelbe, ahol a bejáratnál megálltunk. - Ennyire tudsz te magadra vigyázni? - kérdezte vigyorogva.

- Tudod milyen erős volt az a lány? Még most is fáj a karom! - mutattam a sértett testrészemre. Vörös volt a lány szorításától. 

- Ez nem normális. - állapította meg, majd bementünk a hallba, ahol már mindenki ott volt. Először Liz lépett oda hozzánk.
- Ti meg hol voltatok? - vont minket kérdőre, mintha legalább 1 órája várna ránk. Pedig csak pár percet maximum.
- Akadtak problémák a rajongókkal... - céloztam az előbbi esetre finoman. El sem tudtam képzelni, hogy honnan jött ennyi rajongó. Persze, látni akarják a fiúkat, de arra ott a koncert. És akkor még ilyen akaratosak is... 
- Ezt ők csinálták? - mutatott nagy szemekkel a kezem ékeskedő piros foltra.
- Ühüm. - bólintottam egyet.
- Na skacok, ki jön le a partra? - jött oda hozzánk Zayn.
- Ezen a tömegen akarsz átmenni a partra? - húztam fel a szemöldököm. Én még egyszer biztos nem megyek közéjük.
- Dehogyis! A hotel mögött van egy kisebb part szakasz. Abba a tömegbe hülyék leszünk kimenni! - nézett rám, mint egy hülyére.
- Tényleg? - vigyorodott el Lizzie. - Még szép, hogy megyünk! - virult fel teljesen.
- De a csomagjainkra még várnunk kell. - mondta Luke. Liz azonnal visszavett az örömködéséből.
- De hát a többiek is itt vannak már... - Zayn megint csak hülyén nézett végig rajtunk. Most komolyan, ennyire idiótának tűnünk?
- Akkor megyünk is fel átöltözni! - tapsikolt Liz. Elkértük a szobaszámainkat, és már robogtunk is fel a 3. emeletre. A bőröndjeink már a nappaliban vártak arra, hogy bevigyük őket a szobánkban. Nem messze tőlük a kanapén a 2 lakótársunk, Ivy és Alicia nézték a tv-t.
- Ti nem jöttök le a strandra? - kérdezte tőlük mosolyogva.
- Most nem. Nem sokára megyünk vásárolni! Állítólag van a környéken egy nagyon jó pláza! - mesélte nagy beleéléssel Ivy. - Elakartunk titeket hívni, de úgy látszik más programotok van már. - csak bólintottam egyet, és a kezembe fogtam a 3 bőröndömből 2-t, és betoltam őket a szobába. Utána gyorsan még a 3-at is, és elkezdtem kutakodni a bikinim után.
Sok-sok keresgélés után csak ráakadtam. A kezembe fogtam, és még elővettem egy átlátszó fehér bő felsőt.  Még mielőtt Liz esetleg beelőzött volna, elfoglaltam a fürdőt, és felvettem magamra a türkiz pánt nélküli bikinimet, aminek a felső részét különböző minta díszítette. Rávettem a fehér felsőt, és a hajamat felfogtam egy kontyba. Lemostam gyorsan az indulás előtt felkent sminkem, és már készen is voltam a strandolásra.
Ahogy kiléptem a fürdőből, Lizzie azonnal besprintelt mellettem. Nem törődve vele tovább mentem a bőröndömhöz, és előkerestem belőle a strandtáskám és a papucsom. Összedobáltam mindent amire a parton szükségem lehet, és indulásra készen álltam.
Nemsokára Lizzie is elkészült, így elindultunk lefele. 

29. fejezet

Huszonkilencedik fejezet

Újabb nap, újabb interjú. Szinte ez már megszokott a One Direction mellett. Egyszerűen nincs megállásuk szinte, csak egy-két nap, meg persze volt egy hét pihenőjük. De azon kívül egyfolytában koncert, interjú felváltva. El sem tudnám képzelni az életem ilyen nyüzsiben. Nekem jó a nyugodt londoni életem, ahol mindennap meg vannak a teendőim. Persze, nem egyszer gondolkoztam már olyanon, hogy esetleg nekem is indulnom kéne valamilyen tehetségkutatón. De nem láttam értelmét. Lehet, hogy sikerre vinném, de az is lehet, hogy ugyanitt maradnék, mint most. És talán túl számító vagyok ezzel kapcsolatban, mert végül is sose tudhatnám, hogy mi lesz a dolog vége. 

- És hogyan álltok a lányok terén? - kérdezte a riporternő. Ugyanaz a szokásos kérdés, és ugyanaz a válasz mindenkitől. Sajnos mindenkitől.

- Én, Liam és Louis foglaltak vagyunk! - tette fel sorban a kezét a 3 fiú.

- Mi Harryvel a szinglik táborát erősítjük! - újságolta vigyorogva Niall. Csak éppen az volt a probléma, hogy ő is tudta, hogy ez nem így van. Hogy Harry és én együtt vagyunk, csak éppen nem hozhatjuk nyilvánosságra. 

- Igen? - húzta fel vigyorogva a szemöldökét a nő. - Hát akkor van egy jó hírem nektek, directionerek! Van még két szabad préda! - mondta, majd jólesően felnevetett a saját, úgymond "poénját". A közönség is felnevetett, csakhogy nem azon, hogy a hölgy vicce olyan humoros volt. Nekik ez volt a feladatuk. A fiúk is mind felnevettek, de ahogy elnéztem az arcukat, számukra sem volt vicces. 

- És akkor most meséljen a két szingli! Van valami halacska, aki esetleg beúszna a hálótokba? - nevetett fel megint a nő. Nem is értem, hogy ennek a műsornak hogyan lehet népszerűsége. Pár lehet, hogy a portugáloknak ez kell, egy ilyen színvonaltalan tv műsor...

- Nekem most nincs, mivel a turné miatt nem igazán érek rá a lányokra. - felelte Niall ugyanazt, amit már annyi interjún hallottam tőle.

- És a rajongók között sem szoktál látni valamilyen szép lányocskát? - szerencsére most a nő megkímélt minket a pocsék vicceitől.

- Persze, szoktam szép lányokat látni, de nekem ez messze nem elég ahhoz, hogy valakivel egy kapcsolatba kezdjek. Nekem nagyon fontos, hogy egy lánnyal tudjak beszélgetni, és tudjon nevetni a poénjaimon, ha azok pocsékak is. Persze, ez így nem igaz. - mondta ki büszkén Niall az utolsó mondatot. A közönség felnevetett, a riporternő csak mosolyogva nézte a szőke fiút. Eltudtam képzelni, hogy most bosszankodik azon, hogy valaki elsütött egy az övénél sokkal viccesebb poént.

- És te Harry? Hogyan állsz a lányokkal? - fordult végül a göndör fiúcska felé.

- Pontosan ugyanúgy, mint Niall. - válaszolta egyszerűen, és közben néha-néha kipillantgatott rám. A díszlet bejáratánál álltam, ahol pont kíntűnő látása nyílt rám. Tisztában volt azzal, hogy tegnap belementem ebbe a "titkos" kapcsolatba, de sokszor még mindig kétkedve nézett rám. Pedig biztos voltam a döntésemben, csak nem tartottam igazságosnak a többi fiúval szemben. Míg nekik az egész világ tudja, hogy van barátnőjük, Harrynek miért nem szabad felvállalnia?

- Én úgy hallottam, hogy tavaly télen még volt egy futó kapcsolatod egy bizonyos Caroline Flack nevezetű hölgyeménnyel... - vigyorodott el kihívóan a nő.

- Az régi történet. - jelentette ki Harry magabiztosan. De mint minden ilyen műsorban, tovább boncolták az egész sztorit.

- És arról is hallottam, hogy te annyira komolyan gondoltad, hogy be is mutattad az anyukádnak... - folytatta a nő. Legszívesebben bementem volna, és felpofoztam volna. Egyszerűen már a megjelenése is unszimpatikus, nem hogy még az ilyen kérdései. Jó, ez a munkája, de akkor is. Vegyen vissza magából.

- Mondom, az régi sztori. - felelte higgadtan megint Harry.

- Ugyan, előttünk nem kell titkolózni. - nevetett fel a nő. Eddig bírtam, visszamentem a backstagebe, és elfoglaltam magam valamivel. Pontosabban csak néztem magam elé, és vártam, hogy a fiúk megérkezzenek. 

~*~

- Esküszöm, azt a nőt legszívesebben leütöttem volna! - panaszoltam Harrynek már a hotel szobánk felé sétálva.

- Miért? - kérdezte kíváncsian.

- Minden témát túl boncolt a kelleténél. Belőled is, minden áron ki akart szedni valamit. Ráadásul azok a pocsék viccei... - még a hideg is kirázott, ahogy visszagondoltam a nőre. 

- Ez a feladata. De a viccei azok tényleg borzalmasak voltak... - ráncolta össze a szemöldökét nevetve. - Feljössz hozzánk? - kérdezte aztán csillogó szemekkel.

- Felmehetek... - rántottam meg a vállam. Harry csak elvigyorodott, és összekulcsolta a kezünket. - Holnap mi lesz a program? - kérdeztem, miközben beléptünk a liftbe.

- Pihenőnap. - válaszolta gyorsan, majd száját az enyémre nyomta. Ajkai azonnal elnyíltak, és hevesen megcsókolt. - Egyébként azt tudnod kell, hogyha nem lenn ez az egész, világgá kiáltanám, hogy egy ilyen gyönyörű lány a barátnőm? - támasztotta homlokát az enyémnek. Hatalmas vigyor ült az arcomra. Soha, senki nem mondott még nekem ilyet.

- Nem, de most már tudom. - csókoltam most meg én. 

28. fejezet

Huszonnyolcadik fejezet

Értetlenül néztem Paulra. Nem gondolhatja komolyan, hogy majd titkolózni fogunk a nagy világ előtt!

- Mi?! - kérdeztem pár perc csönd után. Mindenki csendben nézett Paulra. 

- Nem engedem, hogy nyilvánosságra hozzátok, egyáltalán, hogy kézen fogva sétálgassatok az utcán. Túl sok következménye lenne. Harrynek van a legnagyobb rajongó tábora, és lehet, hogy elpártolnának tőle. Ez pedig túl kockázatos. - fejtette ki az érveit. 

- De Paul... - szólt közbe Harry is, de a menedzsment azonnal félbe szakította.

- Nincs de! Hidd el, én csak a bandának akarom a legjobbat! És most már pont itt az ideje, hogy induljunk az interjúra, mert elkésünk! - Harry nagyot sóhajtva elengedte a kezem. 

- Sajnálom. - nézett rám bocsánatkérően. Bólintottam egyet, és elindultam én is a többiek után. Legszívesebben megfojtottam volna Pault. Egyszerűen nem tudtam felfogni, hogy nem engedi, hogy nyilvánosan mutatkozzunk együtt. De akkor mikor lehetünk kettesben? Üljünk mindig együtt a hotelszobákban? Vagy mi? Ez így egyáltalán nem igazságos. Míg a többi fiú felvállalhatja a kapcsolatát, Harry miért nem? Lehet, hogy sok rajongója van, de ha igaziak, meg kéne érteniük az egész helyzetet. Harry nem lesz mindig szingli miattuk. Igazságtalan volt az egész helyzet, úgy ahogy volt.

~*~

Egész nap egykedvűen csináltam a dolgaimat. Természetesen az interjún feljött az a kérdés is, hogy kinek van barátnője. Persze, Harrynek nincsen...

Idegesen ültem végig az egész felvételt. Szerencsére Paulnak feltűnt, és haza engedett, mivel úgy sem volt már nagyon több dolgom. Azt beszéltük meg, hogy a koncert helyszínén találkozunk. Legalább végre valami jót is tett, nem csak a rossz kedvemet hozza elő a cselekedete...

Az épület előtt fogtam magamnak egy taxit, és visszamentem a hotelba. Semmihez nem volt kedvem továbbra sem, úgy éreztem, hogy minden összeesküdik ellenem. Végre boldog voltam Harryvel, erre ezt is el kell rontania valaminek/valakinek. De kénytelen voltam elfogadni a helyzetet. Ha a bandának ez a legjobb, akkor Harrynek is. Csak éppen akkor kitörődik az én érzéseimmel?

Felmentem a hotel szobánkba, ami már üresen állt. Liznek és a többieknek már rég a koncert helyszínén kell ügyködniük. Ledobtam magam az ágyra, és hosszú percekig néztem a fehér plafont. Nem gondolkoztam semmin, egyszerűen csak néztem ki a fejemből. Jól esett egyszerűen.

Aztán arra a döntésre jutottam, hogy hamarabb odamegyek az arénába, így legalább tudok talán beszélni Lizzievel vagy Lukeal. Legalábbis remélem, hogy ráfognak érni.

Elővettem egy egyszerű barackvirág színű ruhát a bőröndjeim egyikéből, és azzal vonultam be a fürdőbe. Újra csak lezuhanyoztam, és felvettem az újonnan kiválasztott ruhámat. Befontam a hajam oldalra és felvettem az egyik barna sarum és már mentem is le a hotel elé, hogy valahonnan hívjak magamnak egy taxit. Szerencsére pont arra járt egy, így gyorsan lestoppoltam magamnak, és már úton is voltam az aréna felé.
Nem telt sok időbe, nem volt messze a hoteltól a koncert. Megmutattam a kártyámat amivel beengedtek a hatalmas arénába. A színpad mellett pont ott volt Luke, rögtön odamentem hozzá.
- Szia! Nem láttad valahol Lizt? - kérdeztem egy levegőre. Luke egy percig furcsán nézett rám.
- Te mit keresel itt? Nem a fiúkkal kellene lenned? - húzta fel a szemöldökét.
- De, de elengedett Paul. Mondjuk amit csinált, azért ezt meg is érdemlem! De mindegy, szóval hol van Liz? - kérdeztem türelmetlenül.
- Liz nem ér rá, de itt vagyok én is. Bármit elmondhatsz nekem. - tárta szét a karját. Elmosolyodtam a viselkedésén. Luke nekem mindig is olyan volt mint a bátyám. Kedvesen viselkedett velem, és mindig meghallgatott. Sokszor mintha féltett volna, és a legkisebb hülyeségeken is összevesztünk néha. Mintha tényleg testvérek lennénk.
- Nem tudom mit tudsz a tegnap estéről...
- Már mint arról, hogy Harryvel leléptél? - vágott a mondandómba. Bólintottam egy nagyot és folytattam.
- Paul ma a hallban észre vette, hogy fogjuk egymás kezét, és kijelentette, hogy nem mutatkozhatunk egymással nyilvános. - panaszoltam el neki.
- De miért? - nézett rám értetlenül.
- Mert sok rajongót veszítenének ezzel... - forgattam meg a szemem. - De oké, ezt még megérteném. De akkor a többi fiú miért vállalhatja fel, hogy van barátnője? Miért pont Harry nem? Jó, lehet, hogy több száz lány epekedik utána, de ha igazán szeretik akkor örülnek neki, hogy boldog, nem? Ez így annyira igazságtalan! - egyre jobban idegesített ez az egész helyzet. Nem értettem az egészet, vagyis némely részét igen, de valamelyiket nem. Igazságtalannak tartottam az egészet velünk szemben. Így nem lehet normális kapcsolatunk, mivel maximum bezárva tudunk együtt lenni. De akkor hol marad a romantikus esti séta? Vagy a közös vásárlás esetleg egy vacsora? Még moziba sem tudunk menni...
- Georgi, neked is meg kell értened Paul döntését. Tényleg sok rajongót veszítenének ezzel...
- De egy idő után megszoknák! - vágtam közbe, és reméltem, hogy Luke nem így folytatja majd, mint azt eddig tette.
- Igen, de figyelj, mesélt nekem múltkor Louis sztorikat, hogy mik miatt lett kevesebb követőjük twitteren meg ilyenek... Ez tényleg nagyon lényeges. - nézett rám nagy, sajnálkozó szemekkel. Majd ahogy látta, hogy még jobban elment a kedvem az élettől, odajött és szorosan magához ölelt.
- De akkor sem igazságos. - mondtam halkan, inkább magamnak, mint Lukenak. Harrynek is kijár, hogy a barátnőjével randizzon, sétáljon vagy akármi. Ezt mindenkinek el kellene fogadnia, nem elpártolni tőle.

~*~

A koncert kezdete előtt nem sokkal, a fiúk is megérkeztek. Harry azonnal félre húzott.

- Miért mentél el? - kérdezte, és közben aggódóan méregetett.

- Mert nem éreztem magam  valami jól, és Paul elengedett. Kihasználtam az alkalmat, hogy pihenjek, ennyi. - rántottam meg a vállam.

- Ha az a baj amit reggel Paul mondott, nyugodj meg, majd meggyőzöm, hogy ez ne legyen így! - kezdett elfogadkozni. Kicsit megsajnáltam, mert neki ez elég kellemetlen lehet. Fontos neki a karrierje is, de én is. Mondhatni választania kellene, de még sem. Inkább csak valamelyikről le kell mondania valamilyen szinten. De akkor sem lehet neki jó.

- Nem, nem kell! Az a fontos, hogy a karrieretek úgy menjen ahogy annak lennie kell! Mi meg majd valahogy megoldjuk. - mosolyogtam rá és közben megrántottam a vállam. Igaz, a mosolyom cseppet sem volt őszinte, nem akartam, hogy miattam legyenek bajok a bandában. Mert ez nem csak Harry karrierje, hanem a többi fiúé is.

- Biztos? - nézett rám kételkedve.

- Tuti. - mondtam neki. Erre csak elmosolyodott egy kicsit és megcsókolt. Nem kellett félnünk attól, hogy valaki meglát, maximum egy statiszta, de ők tuti nem árulnak el minket. Csak élveztük, hogy egymással lehetünk egy kicsit. 

- Harry! - hallottuk meg hirtelen Paul hangját. Elváltak az ajkaink, és Harry a homlokát az enyémnek döntötte pár pillanat erejéig.

- Mennem kell! - nyomott búcsúzóul egy puszit a homlokomra, utána elment. Rámosolyogtam még egyszer, majd én is elindultam megkeresni Pault. Nem mondom, hogy nekem mindig, mindenkor jó lesz ez a kapcsolat így, hogy rejtegetni kell, de úgy érzem, hogy meg kell próbálnom mindenféleképpen. Hisz sokat nem veszthetek vele, ráadásul túlságosan is vonzódom Harryhez, hogy ennyi idő után csak így véget vessek egy ilyen dolog miatt az egésznek. Hiszen még egy napja, hogy együtt vagyunk vagy talán annyi sem. Lehet nagyon sokat veszítenék, ha bele sem kezdenék, még ilyen feltételen között is.

27. fejezet

Huszonhetedik fejezet

Életem talán legjobb felébredése volt, hiába kellett korán felkelni. Ahogy kinyitottam a szemem, rögtön egy mosolygós szempárral találtam szembe magam. Nekem is mosolyognom kellett. Majd kiugrottam a bőrömből. Talán a világon nem voltam még boldogabb.

- Jó reggel napfény! - vigyorodott el Harry még jobban és átölelt. Nem válaszoltam semmit, csak magamban ugrándoztam örömömben. Tegnap délután, még én voltam a világon a legmérgesebb Harryre, amiért máris egy másik lánnyal ment bulizni, pedig még azelőtt pár órával engem faggatott, hogy hogyan is állok a barátommal. Pontosabban a volt barátommal.

- Tudod el sem tudom képzelni, hogy tegnap hogyan is gondoltam azt, amit mondtam neked. - szólaltam meg.

- Pontosabban? - kérdezte.

- Azt, hogy most nem akarok tőled semmit. - válaszoltam. Harry azon nyomban elmosolyodott, és nyomott a számra egy jó hosszú puszit.

A következő pillanatban valaki berontott a szobába szó szerint. Nem kellett sokat gondolkozni azon, hogy ki volt az. Szinte magától értetődő volt.

- Há! Tudtam én, hogy itt vagytok! Niall, jösz nekem egy 10-sel! - vigyorodott el Louis. 

- Ti fogadtatok azon, hogy hol vagyunk? - kérdezte értetlen fejjel Harry. Körülbelül én is így nézhettem ki.

- Tudod mennyi ideig kerestünk titeket! Liam is csak annyit mondott, hogy elmentetek, de ő se tudja hova. Végig jártuk egész Lisszabont, hogy rátok bukkanjunk! - tette a nagy drámait Louis, fittyet hányva Harry előző kérdéseire.

- Mert az nem elég egyértelmű, hogy ide fogunk jönni. - mondtam az orrom alatt, de Harry meghallotta, és elmosolyodott.

- Úgyhogy Georgina kedves, legközelebb ne rabold el a barátomat! - nézett rám sértődötten. 

- Nem kellett elrabolnom, jött magától! - válaszoltam felháborodottan. Persze nem komolyan, csak annyira, mint azt Louis tette. Harry mellettem felnevetett, Louis pedig sértődött fejjel kiment a szobából. Sokáig nem maradtunk kettesben, mert Zayn lépett be elég nyúzott fejjel.

- Veled meg mi van? - kérdezte Harry, és jót nevetett a fiú kinézetén, ami valljuk be, egyáltalán nem volt megszokott.

- Tudod meddig voltam fent! És amikor meg kipihentem volna magam, Paul hívja Liamet, hogy nemsokára interjút kell adnunk valami helyi tv csatornának. Csak 8 órát aludtam! - csattant fel a fiú, közben pedig jó nagyokat pislogott.

- Tudod Zayn egy átlag embernek 8 óra alvás az pont megfelelő. - mondtam neki, és közben egyfolytában azon vigyorogtam, hogy hogyan szenved állva. Majdhogynem elaludt abban a pózban ahogy ott állt előttünk.

- Sosem voltam átlag a külsőmmel! - mondta sértődötten, és elindult kifele a szobából.

- Csak ennyiért jöttél be? - kérdezte értetlenül Harry.

- Ja, tényleg! Paul azt üzeni, hogy fél órás van, hogy elkészülj az interjúra! És ez rád is vonatkozik Georgi, mert te is jössz velünk. Ja, és szerintem ne akarj lemenni a szobátokba, mert Liz teljesen ki van akadva azon, hogy nem szóltál neki este, hogy elmész... - húzta el a száját, majd most már tényleg kiment a szobából.

- Azt hiszem jobb lesz ha elkezdesz készülődni, én pedig lemegyek a szobámba. - mondtam Harryre nézve.

- Biztos le akarsz menni az oroszlán barlangjába? - kérdezte vigyorogva. Felnevettem az elnevezésen.

- Az a bizonyos oroszlán a barátom, és arra vár, hogy letépje a fejem. Én meg mint jó barát, ez hagyom majd neki. - nyomtam egy gyors puszit a szájára, majd elindultam az ajtó felé. Azonban a tükörnél megálltam, és jól megnéztem magam benne. - Meg amúgy is, épp itt az ideje annak, hogy rendbe szedjem magam. - mutattam magamon végig. A tegnap esti ruhámban aludtam el, így az most gyűrötten állt rajtam. A hajam akár egy szénakazal, és a sminkem is elmosódott némileg. Konkrétan ijesztgetni is lehetett volna velem. Nem is értem, hogy Harry hogy bírt így rám nézni.

- Nekem így is tetszel. - vigyorodott el tündérien. A szívem nagyot dobbant a mondatától. Jobban esett mindennél. Rámosolyogtam, és még mielőtt kimentem volna a szobából, küldtem neki egy légpuszit. 

Gyorsan a kijárat felé trappoltam. Útközben még belebotlottam egyszer szegény Zaynbe szó szerint, de mintha észre sem vette volna. Igazából olyan volt, mint egy élőhalott azt hiszem... Kirobogtam a lifthez. Szerencsére pont akkor szállt ki egy férfi belőle. Beleszálltam, és pár perc múlva már a mi emeletünkön is voltam. Bementem a lakosztályunkba. Alicia épp a nappaliban nézte a tv-t.

- Szia! Nem láttad, hogy hol van Lizzie? - kérdeztem tőle. 

- A szobátokban, de nem hiszem, hogy te most beakarsz oda menni. Amióta fent van, azóta amiatt durrog, hogy nem szóltál neki, hogy lelépsz a buliról. Már pedig már délben fent volt! - mondta, és idegesen beletúrt a hajába. Szóval Liz komolyan megsértődött egy ilyen kis apróságon. 

A szobánk irányába lépegettem, és magabiztosan beléptem az ajtón. Az ágyán ott ült Lizzie, épp a laptopján ügyködött valamit. Amint meglátott, hogy ott bent vagyok, villámokat szóró szemmel rám nézett.

- Liz, most komolyan megsértődsz egy ilyen aprócska, lényegtelen dolgon? - tártam szét a karom értetlenkedve.

- Igen! - válaszolta sértődötten. Értetlenül néztem rá. Ezt nem gondolhatja komolyan!

- De hát most kerestelek volna meg a sok bulizó ember között? Könnyebbnek éreztem, ha Liamnek szólók, ő pedig úgyis elmondja neked, hogy mi a helyzet. - néztem rá, és közben leültem az én ágyamra, ami pontosan szembe volt az övével.

- Igen, elmondja. De úgy gondolom, hogy igazán szólhattál volna nekem is. Hiszen én vagyok a legjobb barátnőd! Nekem kellett volna először tudnom arról, hogy Harryvel KETTEN elmentek! - mondta hisztisen. Hirtelen leesett a tantusz. Lizzienek igazából nincs is semmi baja, csak nyűgös. Ha pedig nyűgös - márpedig most nyűgös, mert másnapos a tegnap után - minden apróságért hisztizik, még ha az olyan apróság is, mint most például ez is.

- Rendben, én hibáztam. - mondtam neki. Jobbnak láttam, hogy nem vitatkozok vele. Maximum nagyon összevesznénk, azt pedig semmi esetre sem akartam. Csak a bőröndjeimhez léptem, és elkezdtem válogatni a ruháim között, hogy végre levegyem magamról a tegnapi ruhámat. Igazán kényelmetlen volt már. Ráadásul abban a cipőben sem volt lépdelni egy leány álom, de lefele jövet már meg sem kockáztattam, hogy felveszem.

Előkotortam a lehető legegyszerűbb ruhadarabjaimat. Egy fehér pólót egy kockás inggel, és egy szakadt farmersortot. Gyorsan bevonultam a zuhanyzóba, és letusoltam. Hosszabb ideig engedtem magamra a kellemesen langyos vizet, de aztán észbe kaptam, és kiléptem a kabinból. Gyorsan megtörölköztem, és magamra kaptam a ruháimat. Gyorsan csináltam magamnak egy egyszerű sminket, magyarán csak szempillaspirált kentem fel. A hajamat felfogtam kontyba, és kiléptem a fürdőből, utána egyenesen a szobánkba mentem. Ott Lizzie még a gépet bújta.

- Georgi, bocs az előbbiért! De ez most tényleg szarul esett. - mondta lebiggyesztett ajkakkal. Sóhajtottam egy nagyot, és odamentem mellé megölelni.

- Hülye vagy! Attól még, hogy Liamnek szóltunk, te vagy az én legjobb barátnőm! Sőt, te vagy a világ legjobb legjobb barátnője! Nem kell ilyen hülyeségeken fennakadni! - nevettem el magam egy kicsit. Lizzienek mindig is voltak, és mindig is lesznek ilyen hülyeségei. De hiába, nagyon szeretet szükséges.

- És akkor most mesélj gyorsan olyan két percben, mert tudom hogy menned kell. Mi történt tegnap este? - kérdezte szemöldök húzogatva.

- Mi baja a szemöldöködnek? - kérdeztem és közben egyfolytában az említett dolgokat bámultam.

- Georgina! - nevetett fel, célozva arra, hogy erre most nincs idő.

- Semmi olyan, amire gondolsz! Hülye vagyok szerinted? Csak beszélgettünk... meg csókolóztunk. De semmi több! - tettem magam elé a kezem, mintha ezzel akartam volna bizonyítani, hogy igazat mondok. De hát ezt nem kellett bizonyítani, ez így volt. Rengeteget beszélgettünk, és meglepő, hogy volt még miről beszélgetnünk, mert eddig szinte minden témát kiveséztünk már. De mégis. Szinte áradtak belőlem a szavakat, és azt hiszem ez mindig így van, ha vele beszélgetek. Valahogy megárad a nyelvem, és mindent elmondok ami kikívánkozik belőlem. 

- Elhiszem Georgi! De szerintem te most menny, mert elfogsz késni! - nézett a laptopja képernyőjén látható órára.

- Honnan tudod, hogy mennem kell? - húztam fel a szemöldököm. 

- Nem rég összefutottam lent Zaynnel, ő mondta. - rántotta meg a vállát.

- Ez így érthető, ő szólt, hogy mérges vagy. - bólintottam egyet. - De most már tényleg megyek! - kaptam fel a táskám. Gyorsan nyomtam Liz arcára egy gyors puszit, és már száguldottam is le a hallba, ahol ha minden igaz van a találkozónk. A liftre ugyan kellett várnom egy kicsit, de nem volt vészes. Pár perc múlva már a hallban voltam, ahol az 5 fiú már várakozott. Odaléptem Harry mellé. Ő csak vigyorgott egyet, és összekulcsolta a kezünket. Mosolyognom kellett rajta. Jól esett az érintése, ráadásul a tudat, hogy egyfolytában engem figyel, felébresztette a pillangókat a gyomromban. 

- Sziasztok! - köszöntem a fiúknak, akik erre csak intettek. Szinte mindegyikük a telefonjukkal volt elfoglalva, kivétel Zayn. Ő aludt a kanapén elterülve.

Nem sokára befutott Paul is. 

- Szép jó napot fiatalság! - nézett végig rajtunk, majd a szeme megakadt a Harryvel összekulcsolt kezünkön. Értetlenül nézett ránk. - Ti együtt vagytok? - kérdezte felhúzott szemöldökkel. Harryvel egyből egymásra néztünk. Várta, hogy megadjam neki a választ arra, hogy mit mondjon. Nem kellett sokat gondolkoznom azon, hogy mit mondjak. Fülig belehabarodtam Harrybe. Az volt nekem a fő boldogság, ha vele lehetek, úgyhogy bólintottam.

- Igen. - mondta ki Harry. A világ hirtelen rózsaszín lett körülöttem, és minden sokkal szebb lett. A sötét színek felélénkültek, és még a fanyar arcot vágó embereket is vidámnak láttam. Egyszerűen a rózsaszín felhők között voltam, boldogan, Harryvel együtt. 

Azon nem tartott pár percig sem az érzés, Paul máris szerte fosztotta.

- Tőlem lehettek együtt, de ez nem tudódhat ki a rajongók előtt!

26. fejezet

Na szóval, tudom késő van. De sajnos csak most jutottam el oda, hogy felrakjam az éppen aktuális részt. Szóval sajnálom, de nem tudok mit csinálni, egész nap nem voltam itthon. Remélem nincs harag! :)) xx
Huszonhatodik fejezet

Jól akartam kinézni minden áron. Előhalásztam a bőröndömből egy feszülős, mintás mini ruhát. Rávettem a biztonság kedvéért még egy hosszú kék vékony pulcsit. A hajamat begöndörítettem, és csináltam magamnak egy egyszerű sminket. Befújtam magam a kedvenc parfümömmel, és előkotortam a bőröndömből az egyetlen elhozott platform magassarkúmat, ami egyszerű fekete színben pompázott. Nem nagyon szerettem hordani, sőt, el sem akartam hozni, de Lizzie rábeszélt. Ez pedig most kapóra is jött. Mint már mondtam, tökéletesen akartam kinézni. 

- Kész vagy már Georgi? - hallottam meg hirtelen barátnőm hangját. 

- Kész! - szóltam neki vissza. Még egy gyors pillantást vetettem magamra a tükörben, majd elindultam a hang irányába. Liz már a nappaliban ült, teljes felszereltséggel. Mint mindig, most is tökéletesen nézett ki. 

- Hűha kislány, mi van veled? - vigyorogva nézett végig rajtam. 

- Nem tudom. - rántottam meg a vállam.

- De én tudom! Jó hatással vagyok rád! - vigyorodott el, és a nyakamba ugrott egy szempillantás alatt.

- Hé! Még meg kell szoknom ezt  az izét. - mutattam le a fekete cipőmre. 

- Látod, mondtam én, hogy hozd el! - vigyorodott el elégedetten. Megforgattam a szemeimet, és elindultam az ajtó felé. Azonban előtte megtorpantam.

- Ivy és Alicia? - néztem vissza a nappaliba, és a szememmel elkezdtem keresni őket.

- Tudod már szinte mindenki ott van, csak te vagy képes ennyi ideig készülődni. - mondta dorgálóan.

- Te beszélsz? - húztam fel a szemöldököm. Erre csak megforgatta a szemeit, és kitolt az ajtón. Gyorsan lementünk a hotel elé, ahol már várt ránk egy taxi. Liz rutinosan bediktálta a címet, és már indultunk is. 

- Egyébként mire ez a nagy kiöltözés? - nézett rám vigyorogva. - Kitalálom, úgy kezdődik hogy "ha", és úgy végződik hogy "rry". 

- Nem! - vágtam rá azonnal. Talán túl hamar is. 

- Nekem igazán elmondhatod! - mondta büszkén. - Egyébként is, mit beszéltetek a liftnél? - nagyot sóhajtottam, és elkezdtem neki mesélni, hogy mi történt.

- Hülye vagy?! - tette fel nekem az egyszerű kérdést Liz.

- Már nem azért, de nem rég még te ellenezted, hogy Harryvel vagyok, mára meg már lehülyézel mert megmondtam neki azt, amit szeretnék? - húztam fel a szemöldököm.

- Georgina Adams! Nekem azt ne mondd, hogy te ezt szeretnéd őszintén! Amíg Natel voltál Harryvel csókolóztál, most meg lekoppintod? De legalább most már összeállt a kép mindenről. - nézett rám sejtelmesen. Megráztam a fejem. Inkább nem is kérdeztem meg, hogy ezzel mit akar mondani.

Nem kellett sokat utazni, hogy megérkezzünk a szórakozóhelyhez. A taxis rögtön előtte rakott ki minket. Egy hosszabb tömeg állt sorban előtte, de valahogy az az érzésem támadt, hogy ezek ma már nem fognak oda bejutni. Nem tudom, talán a bejárat előtt álló napszemüveget viselő hústoronyból következtettem erre. Olyan masszívan állt ott, hogy még a világ vége sem riasztotta volna el. 

- Liz, ide nem hiszem, hogy bejutunk... - néztem barátnőmre kételkedve. Ezt ő sem gondolhatja komolyan, hogy oda majd bemegyünk. 

- Georgi, ez egy elit hely. Akik itt állnak, azok csak szerencsétlenek! Nézz körbe rajtuk! Csak reménykednek abban, hogy egyszer bejutnak oda. Ide lista van vezetve, hogy kik léphetnek be. Ezen a listán pedig mi rajta vagyunk! - vigyorodott el, és maga után kezdett ráncigálni. A hústorony előtt megállt, és bediktálta a neveinket. A nagy ember csak bólintott egyet, és kinyitotta nekünk az ajtót. Lizzie azonnal bement, engem is magával rántva. Egy hatalmas terembe léptünk be, ami meg volt világítva rengeteg színnel. Velünk szemben ott magaslott a DJ pult, nem messze tőle pedig a bárpult. Rengeteg ember volt agyon vakolt lányoktól kezdve halál részeg tuskókig. Szinte mindenki a táncparketten táncolt az éppen szóló számra. Lizzie azonnal egy asztal felé kezdett húzni, ahol ott ült majdnem az összes énekes fiú. Jó, csak ketten, Liam és Niall. 

- Sziasztok! - intett nekik Liz. Én is ugyanígy tettem. A fiúcskák mosolyogva fogadtak minket. Leültünk velük beszélgetni, közben Luke is megjelent, mint kiderült csak nekünk hozott valamilyen koktélt, amit szerinte feltétlenül meg kell kóstolnunk. Egy szóval lehetett csak jellemezni azt a löttyöt: erős. 

Sokáig ültem ott, és boldogítottam Liamet és Niallt, akik nem ittak semmilyen alkoholt. Liam nem is ihatott volna eleve, Niall pedig jó barát lévén nem tette. 

- Srácok, nem jöttök? - hallottam meg hirtelen egy hangot magam mögül. Hátra fordultam, és egy kíváncsi zöld szempárral találtam magam szembe. Ahogy mögé néztem, egy ügyetlenül lépkedő hosszú, szőke hajú lány eléggé mini ruhában közelített felénk. 

- Harry! Úgy eltűntél! - szorította magához Harry egyik karját. Aztán a tekintete felém kalandozott. - Ó, szia! Mi még nem találkoztunk! Én Samantha vagyok, de hívj csak Samnek! - nyújtotta felém azt a kezét,amivel épp nem Harryt szórította.

- Georgina, de csak Georgi! - mosolyogtam rá a legelbűvölőbben ahogy csak tudtam.

- Szóval ott tartottam, hogy nem jöttök táncolni? - tette fel a kérdést Harry.

- De megyünk! - felelte Liam.

- Én még maradok egy kicsit. - ráztam meg a fejem, és belekortyoltam az italomba, aminek eléggé erős szaga volt.

- Nem, jössz! - jelentette ki Liam, és a karomnál fogva felrántott a székről. 

- De nincs kedvem! - mondtam, és fintorogtam egyet, ahogy a táncparketten táncoló emberekre néztem. Semmi kedvem nem volt hozzá. Aztán a tekintetem Harry felé kalandozott, aki megállás nélkül engem stírölt, ez pedig a mellette álló szőkeségnek nagyon nem tetszett. Elégedetten elvigyorodtam. Talán titkon azért vettem fel magamra ilyen ruhát, mert tetszeni szerettem volna neki... Talán, nagyon mélyen!

-.Georgi úgyis jönni fogsz! - mondta Liam ellentmondás nem tűrően. Végül megadtam magam, csak lekaptam magamról a kardigánom. A DJ épp egy Flo Rida számot játszott. Óvatosan kezdtem el táncolni Liammel szemben. Nem igazán értettem én az ilyesfajta mozgásokhoz. 

- Tudod ne hidd azt, hogy Harry szeretne bármit is ettől a lánytól! Csak azért jött vele, hogy téged féltékennyé tegyen. - mosolygott rám Liam. Kérdőn néztem rá.

- Ez engem hidegen hagy. - mondtam, mintha ez tényleg így lenne. De valójában belül ugráltam örömömben. 

- Igen, persze. - mondta Liam, és úgy tett, mintha ezt el is hinné nekem. 

Miközben valami tánc féleséget csináltam, össze-vissza nézelődtem. Végül megakadt a szemem Harryn és az ő gyönyörűséges barátnőjén. Összesimulva táncoltak. Ahogy Harry meglátta, hogy őket nézem, elégedetten elmosolyodott. Felhúzott szemöldökkel néztem rá, majd ismét Liamhez fordultam. Kicsit látszódott csak az arcán, hogy ő márt igazán unja ezt a tánc féleséget.
- Nem igaz, Harry olyan gyerekesen viselkedik. - mondtam és közben újra a fiút néztem.
- Nem tudom... - nézett oda Liam is. - Nem igazán szokott ilyeneket csinálni... - rántotta meg a vállát. 
- Attól még gyerekes! Attól, hogy megmondtam neki azt, amit jelen helyzetben gondolok, nem kéne még ilyen módszerekhez folyamodnia! - mondtam idegesen. Talán nem is a viselkedése idegesített a legjobban. Sokkal inkább az a lány a közelében. Úgy rázta magát neki, mint egy rongybaba. Sőt, rosszabb!
- Hé! Ellophatom a hölgyet egy táncra? - állt mellénk hirtelen egy fiú. Nagy kék szemeivel először Liamre nézett majd rám. 
- Persze! - vágtam rá azonnal. Erre a fiú csak elhúzott majdnem a DJ pult elé teljesen. Liam értetlenül nézett utánam. Csak megrántottam a vállam, utána a fiú felé fordultam, és folytattam ugyanazt a tánc szerűséget mint amit eddig.
A Dj új számot rakott be, ami jelenesetben Usher Screamje volt. Elmosolyodtam, mert szerettem ezt a számot.
- Szereted? - kérdezte a barna zselézett hajú fiú, akivel táncoltam, csak éppen még a nevét nem tudtam.
- Imádom! - kezdtem elénekelni az éppen következő szöveget. Egyre jobban beleéltem magam a táncba. Az ismeretlen csak mosolyogva figyelte ahogy énekelek és táncolok is egyszerre.
- Az a fiú a barátod volt? - kérdezte a szám végén, és közben a fejével az épp Zaynnel beszélgető Liam felé bökött. El kellett mosolyodnom a fiú kérdésén. Én és Liam?
- Nem. - mosolyogtam rá.
- Őszintén örülök neki! És barátod van? - kérdezte még mindig mosolyogva. Közben észre vettem, hogy Harry minket néz a sráccal. Úgy tettem, mintha fel sem tűnt volna. Odahajoltam az ismeretlen fiúhoz.
- Nincs. - súgtam a fülébe, majd jólesően felnevetnem. Élveztem, hogy Harry leesett állal figyel minket. Tetszett, hogy idegesíti.
- És mi a neved? - tette fel a kérdését vigyorogva.
- Az most nem lényeges. - néztem rá mosolyogva, és újra elkezdtem táncolni az éppen menő számra. A srác mosolyogva vette tudomásul a mondatom. Talán tetszett is neki a válaszom. De ez egyáltalán nem azért történt, hogy neki tetsszen. Egyszerűen nem akartam, hogy tudja.
- Ki az a gyerek ott, aki egyfolytában téged figyel? - mutatott hirtelen az ismeretlen Harry felé. Arra néztem, majd megvontam a vállam.
- Fogalmam sincs. - tettem úgy, mintha ez tényleg így lenne. Rengeteg számot végig táncoltam vele. Volt amikor még a nyakát is átkaroltam, csupán Harry kedvéért. Mondjuk azt, hogy a terve pont az ellenkezője kép sült el. Ő volt nagyon nagyon féltékeny, nem én.
- Köszönöm a táncot kedves! - nyomtam egy puszit a fiú arcára. Kicsit meglepődött de aztán elvigyorodott.
- És most már szabad tudnom a neved? - kérdezte, és közben megfogta a kezeimet. Hülyén éreztem magam, mert szegény azt hitte, hogy nekem tetszik. Közben csak szórakoztam vele azt hiszem. Nem mondom, hogy csúnya volt, mert nem. Csak éppen nem az esetem.
- Sophie. - válaszoltam neki, majd kiráztam a kezeimet az övéből, és a pult felé kezdtem el menni a tömegen keresztül. Kértem magamnak valamilyen koktélt - nem sikerült megjegyeznem a nevét - és elindultam az asztal felé, ahol épp Liam és Niall ült. Már majdnem odaértem volna, amikor valaki megragadta a kezem, és az egyik sarokba húzott.
- Te ezt szánt szándékkal csináltad? - kérdezte a falhoz szorítva. Nagy zöld szemével az arcomat méregette. Az arcunk között nem volt csak pár centi.
- Nem tudom miről beszélsz. - mondtam nyugodtan, és a számhoz emeltem a koktélom, ezzel eltaszítva magamtól Harryt.
- Nem kell játszani a hülyét. Egész este azzal a fiúval voltál. Nem sok választott már el attól, hogy odamenjek és beverjem a képét. - mondta. Az arcára kirajzolódtak az érzelmek. Elégedetten elvigyorodtam.
- Te sem panaszkodhatsz Saaam - húztam el nyávogva a csaj nevét - egyfolytában veled volt, és úgy rázta magát neked. - mondtam neki, és vártam hogy válaszoljon.
- Ő... ő engem egyáltalán nem érdekel. - válaszolta mélyen a szemembe nézve, és egyfolytában közeledett felém.
- És akkor kiérdekel? - varázsoltam az arcomra egy pimasz vigyort. Őszintén tetszett a szituáció, a helyzet.
- Te! - mondta határozottan és egyre közelebb és közelebb jött hozzám.
- Akkor miért hoztál el egy másik lányt? - kérdeztem mosolyogva, és egyfolytában a száját figyeltem.
- Ha nem rémlik, ma koppintottál le. - mondta kicsit nevetve.
- Pillanatnyi tévedés volt. - ahogy ezt kimondtam, a fiú azonnal megcsókolt. A kezeimet a nyaka köré fűztem, és közelebb húztam magamhoz. Harry egy pillanatra belemosolygott a csókunkba.
- Nem is tudod mióta várok erre. - nem válaszoltam neki, csak mélyen a szemébe néztem. El sem tudtam képzelni, hogy én még is hogy gondoltam azt, hogy én majd szingli leszek. Hogy mindennap úgy fogok mellette lenni, hogy közben nem csókolhatom meg. Ugyan ezzel magamat hazudtoltam meg, de semminél sem akartam jobban a karjaiban lenni.
- Csak szerintem unalmas már ez a buli? - kérdeztem mosolyogva Harrytől.
- Nekem alapból nem jött be. - rántottam meg a vállát. Elvigyorodtam.
- Akkor esetleg nincs kedved visszamenni a hotelba? - tettem fel a kérdést, amire ő azonnal bólintott, egy szívdöglesztő mosollyal az arcán.
- Akkor menjünk! - fogta meg a kezem. Odamentünk az asztalhoz a cuccainkért. Szóltunk Liamnek, hogy mi elmentünk. Nagy vigyorral az arcán bólintott, és néha letekingetett az összekulcsolt kezünkre.
Harryre mosolyogtam, és elindultunk a bejárat felé.
- Sophie, várj! - hallottam meg hirtelen magam mögött közvetlenül a hangot. Szembe fordultam a mögöttem álló személlyel, aki az ismeretlen fiú volt. Hülyén végig mért minket Harryvel, de aztán valószínűleg arra a következtetésre jutott, hogy biztos nem hazudtam neki. - Itt a számom. Szeretném ha felkeresnél majd valamikor! - mosolyodott el és a kezembe nyomott egy papírt fecnit.
- Rendben. - mondtam neki, majd most már tényleg kimentünk a szórakozóhelyről. Harry hülyén nézett rám, mire csak megvontam a vállam.
- Sophie? - kérdezte kicsit már nevetve.
- Ez jutott az eszembe. - mosolyodtam el angyalian, majd egy kukához léptem, és kidobtam a papír darabot.