24. fejezet

Huszonnegyedik fejezet

Szorongva ültem Nate szobájában. Egyfolytában igazgattam magamon a sárga trikómat, és a rózsaszín farmeremet. Tudtam, hogy itt az idő, de mégis, jobb időtöltésnek tűnt a sárga körömlakkom kapargatása. Nem volt bátorságom bevallani neki. És amúgy is, mi lenne utána? Szakítanánk? Megbocsátana? Egyáltalán nekem melyik lenne a legjobb?

Míg magamban merengtem, Nate is visszajött a fürdőből. Csupán egy törölköző volt a derekára kötve, így tiszta látásom nyílt kidolgozott felső testére. Nyál csorgatva néztem, ahogy a vízcseppek lefolynak rajta. Hirtelen még bizonytalanabb lettem. Lányok millió szeretnének olyan pasit, mint Nate. Helyes, izmos, kedves és még okos is! Minden megvan benne, amire egy lány vágyik. És ő engem választott, engem szeretett volna maga mellett tudni. És én ezt mind eldobnám egy másik fiúért? Bár ha jobban átgondolom a dolgokat, Harry se csúnya. Sőt... És még kedves is velem. Ráadásul megértő. De mi tuti abban, hogy én vissza megyek a turnéra, és már nem lesz neki új barátnője? Senki sem hangoztatja, de mindenki tudja, hogy milyen Harry. Lehet, hogy csak addig kellettem neki, míg barátom volt. 

Szóval akkor most válasszam a biztost, vagy az egyáltalán nem tutit? De ha Nate-et választanám, az olyan lenne, mintha kihasználnám. Csak azért lennék vele, mert Harry szélsőséges. Így pedig nem bírnék vele lenni. Egyáltalán kell nekem egy barát most?

Miközben magamban sem jutottam döntésre, Nate már felöltözött, és leült mellém az ágyára.

- Min gondolkozol ennyire? - kérdezte, és az egyik karját átdobta a vállamon és közelebb húzott magához.

- Figyelj Nate. El kell mondanom neked valamit. - néztem egyfolytában magam elé. Nem akartam tovább falazni. 3 napja itthon vagyok, és egyfolytában titkoltam. Vártam a megfelelő alkalmat, hogy elmondjam. Már vagy ezerszer megtehettem volna, de mindig inába szállt a bátorságom az utolsó pillanatban. Elhatároztam, hogy most nem fog.

- Hallgatlak. - próbálta felvenni velem a szemkontaktust, de nem néztem rá direkt. Nem tudtam volna.

- Szóval tudod én voltam a fiúk, Liam, Louis, Niall, Zayn és Harry segédje. Sőt, még most is az vagyok. Nagyon sok időt töltöttem velük, és nagyon sokat beszélgettünk. Közelről megismertem őket, és meg is szerettem mind. Aranyosak velem, és nem használták ki ANNYIRA azt, hogy én nekik mijük vagyok...

- Bökd már Georgi! - szólt közbe Nate idegesen. Ő is pontosan tudta, hogy nagyon fontos és komoly dolgot akarok mondani neki.

- Én csókolóztam az egyikőjükkel. - mondtam ki gyorsan. És összeszorítottam a szemem és a fogaim. Vártam mit reagál erre. 

- Hogy mi?! - kérdezte pár perc csend után. A hangjából tisztán kiszűrődött, hogy ideges. Nagyot sóhajtottam. Nem volt erőm se ránézni, se megszólalni. Csak ültem ott ugyanott. - Georgi, ezt komolyan mondod?! Megcsaltál egy olyan... olyan... sztárocskával?! - a hangja hallatán felkaptam a fejem. Dühös volt. Talán rám, talán a "sztárocskára". De mérges volt. 

- Én sajnálom... - mondtam alig hallhatóan. Kétségbeesetten néztem rá.

- Sajnálhatod is! Én megbízok benned, erre te meg mit csinálsz?! Megcsalsz! - dühöngött egyfolytában. - Melyik volt az? A fekete zselézett? Vagy a szőke? Vagy az az idegesítő aki azt hsiszi magáról milyen jó fej, mert produkálja magát? Vagy a göndör? Akármelyik, ha a kezem közé kerül, azt nem éli túl! - a keze már remegett az idegességtől. Felpattant mellőlem, és elkezdett a szobában oda-vissza járkálni.

- Nate, kérlek! - mondtam, és már nem bírtam visszatartani a kitörni készülő könnyeket.

- Te maradj inkább csöndben! - rivallt rám. Megijedtem a viselkedésétől, mert soha nem láttam még ilyennek. Miután leüvöltötte a fejem, csend állt be a szobába. Csak Nate ideges léptei adtak némi hangot. 

A csöndet hirtelen Nate telefonjának a csörgése szakította meg. Közvetlenül mellettem volt a készülék, így a kezembe vettem, és elolvastam ki hívja.

- Ki az a Sarah? - kérdeztem. Még a levegő is bennem maradt, ahogy megláttam a nevet. Milyen lány ez? 

- Ööö... senki! - vágta rá egy kis habozás után. Nem kellett sokat törnöm magamat azon, hogy rájöjjek, ez a Sarah nem egy senki.

- Persze, én meg hülye vagyok. Szóval Nate, ki ez a Sarah? - kérdeztem higgadtan. Nem akartam hiszti rohamot kapni. Pedig már közel álltam hozzá.

- Mondom, hogy senki! - mondta nagy hanggal. Nem bírtam tovább, felpattantam, és elé léptem.

- Ne hazudj! Biztos, hogy nem senki, főleg ha hívogat! Én bevallottam neked, hogy elkövettem egy hibát! Ennyivel te is tartozol! - üvöltöttem most már én is vele. Biztos voltam benne, hogy nem csak egy barát ez a Sarah. Nem tudom honnan vettem, talán egy megérzés volt, de biztos voltam benne.

- Csak egy lány, aki nyomul. - mondta már sokkal csendesebben.

- Csak? - húztam fel a szemöldököm. Habozott egy pillanatig, de nagy nehezen kibökte.

- Jó... egyszer talán megcsókolt. De akkor is, én részeg voltam... - iszonyat mennyiségű düh öntött el. 

- Itt osztod ki a fejem, közben te is ugyanezt csinálod! Tudod mit? Köztünk mindennek vége! - üvöltöttem vele. Hirtelen felindulásból megütöttem az arcát. Nem szólt semmit, csak csendben tűrte. Még mielőtt bármit mondhatott volna, kimentem a szobából.

- Ezt ne! Csak ezt ne Georgi! - jött utánam. Megfogta a kezem, és maga felé fordított. Jó szorosan tartott, nehogy eltudjak tőle fordulni.

- Nate, ennek már nincs semmi értelme. Egy hónap alatt nézd meg mennyire eltávolodtunk egymástól! Én még egy hónapig nem leszek itt. Ennyi időt már nem bírna ki a kapcsolatunk. Mind a kettőnknek el kell fogadnia, hogy ami eddig köztünk volt, annak vége. - mondtam, és letöröltem a könnyeimet az arcomról. Nate szomorúan nézett rám. Érezte ő is, hogy igazam van.

- De... de mi van akkor, ha a nyár után pedig minden olyan lenne, mint régen? Olyan jó? - reménykedve nézett rám. Örültem neki, hogy ilyen sokat jelentek neki, hogy nem akar csak úgy elveszíteni.

- Nem tudom. - ráztam meg a fejem, és egy kicsit elmosolyodtam. - De most az lesz a legjobb, ha külön vállnak az útjaink. Semmi ígéret vagy fogadalom nélkül. Ne mondjuk olyat a másiknak, amit nem tudunk betartani. Ami pedig a nyár végén lesz, azt majd meglátjuk. - két kezem közé fogtam az arcát. Mélyen a szemében néztem, és megcsókoltam. Tudtam, hogy mit teszek, de nem érdekelt. Lehet, hogy most már nem úgy állunk ahogy eddig, de akárhogy is nézem, nekem Nate volt az első igazi nagy szerelmem. És még most is szeretem. De már nem annyira, nem úgy.

Lassan elváltak egymástól az ajkaink. Rámosolyogtam, majd hátat fordítottam neki, és elindultam ki a házból. Talán egy kicsit megkönnyebbülve, de mégis szomorúan. Pontosan tudtam, hogy ezzel lezárult az életem egy szakasza.