10. fejezet

Tizedik fejezet

Megint sikerült egy újabb korán kelési rekordot döntenem. Reggel 5-kor már csörgött az órám. Azonnal rohantam a bőröndömhöz, kiválasztottam egy farmer rövidnadrágot és egy rózsaszín mintás felsőt, és már a zuhanyzóban is voltam. A szokottnál sokkal hamarabb lezuhanyoztam, és felvettem a kiválasztott ruha darabokat. A táskámba bedobáltam mindent amire szükségem lehet és egy gyors mozdulattal felkötöttem a hajam a fejem tetejére. A napszemüvegem a fejemre raktam, és halkan kiosontam a szobából, ugyanis Lizzie még aludt. Neki délutánra kell mennie a stadionba. 

Lelifteztem gyorsan a hallba, ahol most még nem voltak ott a fiúk. Helyet foglaltam az egyik fotelban és vártam őket. Pár perc múlva meg is érkeztek. Eléggé nyúzott fejük volt. Pedig már igazán hozzászokhattak volna az ilyen élethez. 

- Jó reggelt! - vigyorogtam rájuk. Én este korán lefeküdtem, mert Harry kedves kifárasztott. Talán most hálásnak kéne lennem neki érte, nem tudom.

- Valaki nagyon fitt ma. - ásított egy hatalmasat Zayn, majd a másik fotelbe levágta magát, és becsukta a szemeit.

- Mit csináltatok ti este, hogy ilyen nyúzottak vagytok? - húztam fel a szemöldököm. Nem értünk haza későn egyáltalán, 9-re már biztos itt voltunk. 

- Harry kicsit túl pörgött, és nem volt kedve aludni. Ha pedig neki nincs, akkor senki sem fog a közelében, úgyhogy kitalálhatod... - motyogta Liam csukott szemmel. Érdekesen nézett ki. Mintha állva aludt volna.

- Ó! - bólintottam egyet megértően. Nem ismerem annyira Harry-t, és mint az utóbbi időben ki is derült, egyáltalán nem jól ismertem meg, de eltudtam képzelni, hogy milyen lehetett. Van ugyanis egy barátnőm, aki szokott ilyen merényleteket csinálni, mikor nálam alszik. Igen, teljesen véletlenül szőke haja, és kék szeme van. 

- De te nagyon kipihent vagy. - állapította meg Louis, csak úgy mint nem rég Zayn is. Rá sem lehetett rá ismerni. Ugyan ő nem próbált meg visszaaludni ellentétben a többiekkel, de elég nyúzott volt. 

- Tegnap valaki eléggé lefárasztott. - böktem a fejemmel Harry felé, aki csak úgy mint a többiek, csukott szemmel ült a kanapén. Így eltudnám viselni mindig.

- Őszintén nem tudom mi ütött belé. Soha, de tényleg soha nem láttam még, hogy így viselkedik egy emberrel. Még akkor sem, ha annak az embernek az a feladata, hogy körbe ugráljon minket. Pedig hidd el, sok ilyen ember volt már körülöttünk. De sose használta ezt ki úgy, mint most. - mondta, és közben néha a barátjára nézett. Akkor még is csak nem én vagyok a hülye. Egyáltalán nem ilyennek ismertem meg, és úgy látszik igazam is van. 

- Én is csak néztem, hogy hogy viselkedik velem. Amikor még pár hónapja beszélgettem vele nem is egyszer, meg azóta is párszor, tök aranyos volt. Most meg mintha bekattant volna nála valami. Őszintén mondom, kezd ezzel a viselkedéssel kiakasztani, de nagyon. Engem ne csicskáztasson ennyire senki. Még ha ez a dolgom is, de akkor is lehet normális körülmények között is. - mondtam el neki őszintén mindent, amit a tegnapról gondoltam. Az sem érdekelt, hogy Harry valószínűleg ezt mind hallja, hiába van csukva a szeme. Hadd tudja meg csak ő is, hogy mit gondolok róla. Azonban ahogy észre vettem nem nagyon vette észre. Vagy csak nem hallotta. Vagy egyik sem, nem tudom. 

- Ne foglalkozz vele. És ígérem, hogyha ott vagyok én is, akkor rá fogok szólni. - simogatta meg biztatóan a vállam. Jól esett, hogy segíteni akar.

- Köszi, tényleg, de nem kell. Ha ugráltatni akar, ugráltasson. - rántottam meg a vállam. - Nekem csak az a fontos, hogy jól érezzem magam.

- De így hogy érzed magad jól? - nézett rám értetlenül. Louis nem tudhatja, hogy életemben két városban jártam eddig, Madridban és Londonban. És igaz, mind a kettő fantasztikus város, és imásom őket, de szeretnék már elmenni valami más városba is. És igaz, nem akartam eljönni eleinte Nate miatt, de nem tartom rossz döntésnek. Még Harry miatt sem. Hihetetlen élményeim lesznek, biztos vagyok benne. Ráadásul a két legjobb barátom is itt van velem, ami csak plusz az egészben. Igaz az utóbbi 24 órában Lizt csak aludva, Luke-ot sehogy sem láttam.

- Louis, mindenki szeretné körbe járni a világot. Nem hogy egy híres bandával... - céloztam arra, hogy ez mégis csak egy nagy élmény egy magamfajta embernek. Nekik ez már a mindennapjaik része, de például nekem nem. 

- Ja bocs, mindig elfelejtem. - mondta, és legyintett egyet. Mosolyogva megböktem, hogy nem kell itt tennie a fejét, mire felnevetett. 

~2 nap múlva~

Az, hogy az utóbbi két napban a fiúk kétszer léptek fel Dublinban, nem csak őket, de engem is nagyon kimerített. Ugyanis nekem is végig ott kellett lennem minden próbán, minden interjún, szóval mindenen. Akármit kértek tőlem, nekem azonnal be kellett szereznem. Szóval ha esetleg láma tejet kértek volna, akkor azt is szereznem kellett volna valahonnan. De szerencsére a legtöbb dolog amit kértek az csoki, kávé, kakaó, gumicukor vagy gyors kaja volt. Úgyhogy nem kellett sokat tennem azért, hogy ezeket a dolgokat beszerezzem. 

Louis-nak pedig külön hálás vagyok. Minden bizonnyal ő beszélte le Harry-t az ellenem folytatott merényletéről, mert ebben a két napban szinte alig ugráltatott. Legalábbis az első napomhoz képest alig. De a csípős megjegyzéseitől nem kímél azóta sem, de azt túl élem. Mondjuk arra igenis kíváncsi lennék, hogy miért viselkedik velem így.

A mai napom teljesen szabad, úgy ahogy a fiúknak is. Igazán örültem már neki, mert nem kell egyfolytában rohangálnom, és pihenhetek is. Azt hiszem az utóbbit már meg is tettem, mert kereken egy óráig aludtam. Luke és Liz elmentek egy közeli plázába, hogy vegyenek maguknak pár dolgot, meg néznek valami filmet, amit este majd elmegyünk megnézni. Engem is hívtak, de semmi kedvem nem volt menni. Lusta vagyok hozzá.

Mivel már nagyon untam magam, lementem a hallba, és leültem az egyik fotelba. De mivel ott sem tudtam nagyon semmit se csinálni, elővettem a telefonom, és felhívtam Nate-et. Beszélgettünk egy negyed órát, de utána mennie kellett, mert hívták. Két napja is hívták már, és nem akarja elmondani hogy ki az. Akarva akaratlanul is elkezdek ilyenkor féltékenykedni. Még csak pár napja, hogy eljöttem, és már is megcsalna? De hisz azt mondta, hogy szeret. Mindennél jobban. Bíznom kéne benne. Bíznom kell benne!

Miközben ezen rágódtam, társaságom akadt.