16. fejezet

Tizenhatodik fejezet

Nyöszörögve nyomtam ki a telefonom ébresztő óráját. Tegnap elég sokáig szaladgáltam a koncert miatt. De mivel Harry-vel nem tudtam egyáltalán beszélni azóta, kénytelen voltam elmenni vele a mai napon. És lehet, hogy már fél 11 van, de szerintem az én helyzetemben mindenki más nyűgös lenne. Majdnem hajnali 3-kor tudtam csak lefeküdni, és nekem kell legalább 10 óra alvás, hogy friss legyek. 

Nagy nehezen kimásztam az ágyamból. A másik ágyban Liz még nagyban húzta a lóbőrt. Kicsit bántott, hogy egy ideje alig beszélgetünk. Jó, azért megbeszélünk dolgokat, de valahogy elmaradnak az olyan fél éjszakán át tartó kibeszélések. Ennek a megvalósítása pedig nem lenne nagy dolog, hisz egyfolytában egy szobában vagyunk, de mire eljutnánk hozzá, már mind e ketten hulla fáradtak vagyunk... 

Csendben kivettem a bőröndömből az első kezembe akadó ruhadarabot, de mivel nem tetszett, elkezdtem turkálni benne tovább. Mindig megpróbálom ezt a módszert, de sose jön össze. Túlságosan is válogatós vagyok a ruhák terén. 5 perc keresgélés után már felidegesítettem magam nagyon, ezért dühlevezetésnek szánva, belerúgtam egy nagyot a nagyobb bőröndömbe. De ez valahogy sehogy sem bizonyult jó ötletnek. A lábujjamba fájdalom nyílalt, ami miatt felüvöltöttem. Ennek hála pedig a még alvó Lizzie is felébredt.

- Te meg mi a jó büdös francot csinálsz? - nézett rám álmos szemekkel. 

- Ú, bocsi! Csak nem találok semmi ruhát.. - mutattam a nyitott bőröndöm felé. Szőke barátnőm nagyot sóhajtott, és felállt. 

- Menj el zuhanyozni, én addig keresek neked valami ruhát. De utána feltétlenül beszélnünk kell! - mutatta fel mutatóujját jelezvén, hogy nagyon fontos amiről beszélni szeretne.

- Oké, de gyors legyél, mert elfogok késni! - mondtam, és egy fehérnemű szettet a kezembe kaptam, és már rohantam is a fürdőszobába. Ahogy még gyorsan Lizre néztem, láttam az arcán, hogy valami nem tetszik neki. Nem gondoltam fontos dolognak akkor. Majd úgy is elfogja mondani, mert ahogy ismertem már, mindig elmondja ha valamivel van valami gondja.

Maximum 10 perc alatt lezuhanyoztam. Eredetileg az volt a tervem, hogy a hajamat futtában kivasalom, de végül hullámosan hagytam, úgy ahogy eredetileg szokott állni. A törölközőmet magam köré csavartam és visszamentem a szobánkba. Liz már az ágyán ült, rám várva. Az arcán megint látszódott valami elégedetlenség. Az ágyamra már kikészítette a ruhámat. Megint egy újabb tökéletes összeállítást rakott az ágyamra. Egy piros farmert és hozzá egy fehér virágmintás ingszerűt. Liz-nek mindig is kitűnő ízlése volt, ezt most sem cáfolta meg.

- Georgi, tegnap történt valami közted és Harry között? - kérdezte komolyan. Egyből a közepébe vágott, szóval teljesen komolyan beszél.

- Nem, mi történt volna? - húztam fel a szemöldököm. Nem gondoltam volna, hogy kinéz belőlem ilyet. Lehetséges, hogy a kapcsolatom Nate-el nem a fénykorát éri, de akkor is. Nem csalnám meg!

- Tegnap ahogy ott álltatok ketten azon az erkélyen, és beszélgetettek... Georgi, szinte forrt köztetek levegő! És ezt nem csak én láttam! - nyugodtan beszél tovább, miközben én felvettem a ruháimat. Megforgattam a szemeimet.

- De nem történt semmi! Esküszöm mindenemre, hogy csak beszélgettünk! És ezt is azért, mert ti összezártatok vele. - miközben mondtam neki, tovább készülődtem. Felvettem a sarumat és a táskámba beledobáltam pár fontosnak tűnő dolgot. Lehet, hogy Liz komolyan gondolta ezt a témát, de én nem. Lehet, hogy nekik kívülállóknak úgy tűnt hogy forr közöttünk a levegő, de mi Harry-vel pontosan tudtuk, hogy ez nem így van.

- Csak azért, hogy ne kelljen tovább hallgatni nekem se, Luke-nak se és a fiúknak se a te és Harry panaszkodását egymás iránt. Tennünk kellett ellene valamit, mert ti mind a ketten túl makacsok vagytok hozzá, hogy a saját nézeteltéréseteket lerendezzétek. - tárta szét a karjait. Sóhajtottam egy nagyot.

- Liz, hidd el, hogy nem történt semmi! És amúgy is, én szeretem Nate-t! Nem csalnám meg... De most mennem kell! - gyorsan megöleltem, és már mentem is ki a szobából. Ő azonban követett.

- Harry-vel találkozol, ugye? - kérdezte. Gyorsan visszafordultam felé.

- Talán. - válaszoltam neki. Erre ő csak csapott egyet a combjára.

- Erről beszélek! Talán ti nem veszitek észre, de mi látjuk! Van valami köztetek... És ennek talán örülnöm is kellene, de Nate a barátom. Nem nézhetem csak úgy, hogy te más sráccal mászkálj kettesben! - lehunytam a szemeim, és sóhajtottam egyet. Nem akartam hogy felidegesedjek, mert akkor olyanokat tudok mondani, amiket nem akarok. Már épp reagálni kezdtem volna, amikor ő fojtatta. - És akkor ma csak elmentek együtt, és akkor holnap is ez lesz. Utána meg már mindennapos program lesz. És egyszer csak azt veszed észre, hogy csókolóztok meg kitudja még mi...

-Liz kérlek bízz bennem! - ezzel pedig már a lift felé is vettem az irányt. Én ezt a témát már lezártam magamban. Nem kell rám felügyelni, tudom mit csinálok, és van felelősség érzetem is! Márpedig én ebben semmi rosszat nem láttam.

~*~

- Milyen fagyit kérsz? - nézett rám Harry. 

- Joghurtosat. - válaszoltam. Délután fél 5 fele járhatott már az idő. Tényleg az egész napot együtt töltöttük, Harry komolyan gondolta azt amit tegnap kérdeztem tőle. Hiába mondtam már el neki, hogy én azt nem gondoltam komolyan, ő tartotta magát ahhoz, hogy együtt leszünk. Már szinte egész Párizst bejártuk, de mindig volt valami amit Harry kitalált, és oda kellett mennünk. Minden helyet jól megnéztem magamnak. Soha életemben nem voltam még ebben a csodálatos városban, és ki tudja, hogy egyáltalán fogok-e még... 

Most épp az egyik Eiffel-torony előtti fagyi árushoz húzott oda Harry, mondván mennyei a francia fagyi. 

- Hölgyem itt van a fagyija. - nyújtotta felém a tölcséres fagyit. Mivel nagyon csábítóan nézett ki, azonnal megkóstoltam. Igaza volt a göndörnek, tényleg nagyon finom volt.

- Ez isteni! - mutattam a fagyira. Harry erre csak elégedetten elmosolyodott.

- Gyere, üljünk le az egyik padra! - intett, és útban volt már az egyik üresen álló pad felé. Sokáig ültünk ott csendben egymás mellett.

- És hogy van a barátod? - tette fel hirtelen a kérdést. gazán meglepett vele. Nem gondoltam volna, hogy majd pont ő érdeklődik felőle. 

- Megvan. - válaszoltam, és megrántottam a vállam. 

- Összevesztetek? - kérdezte kimérten. Egyszerűen nem értettem, hogy miért kérdezi. Talán érdekli?! De miért érdekelné? 

- Nem. Egyszerűen akárhányszor beszélünk, neki mindig valami fontosabb közbe jön. Általában pont akkor hívja valaki, vagy el kell mennie... - mondtam, és próbáltam tükrözni a szomorúságom. Nagyon rosszul esett Nate viselkedése. Nem tudtam mire vélni...

- Biztos bulizni jár, nem? - kérdezte. Talán megakart ezzel nyugtatni?

- Nem szokott ilyen diszkókba járni. Inkább a fesztiválokat csípi. Eredetileg az lett volna a közös nyári programunk, hogy a létező összes fesztiválon részt veszünk. Csak aztán jött ez a turné dolog, úgyhogy ez a dolog elmaradt. - magyaráztam neki. Egyfolytában figyelmesen hallgatott. 

- A fesztiválokon is lehet bulizni... - mosolyodott el. Ez a mosoly volt az a mosoly, amitől rajongók ezrei elájulnának... Nekem csak feldobta valamivel a hangulatom. 

- Jó, de az teljesen más. Szerintem. - rántottam meg a vállam. 

- És te melyiket szereted jobban? - kérdezte. Közben ő már meg is ette a fagyiját. Nekem még több mint a fele megvolt. Hát sose voltam egy gyorsan evő típus...

- Igazából nekem mindegy. Csak a hangulat fontos. Ha mondjuk elmegyek egy olyan 'állat' házi buliba például, tök ól szoktam érezni magam, mert ott szinte mindenkit szoktam ismerni. Ha egy diszkóba megyek, ott nem biztos hogy jól érzem magam. Van amikor kicsit feszengek. A fesztiválokat meg alapból szeretem. Nem voltam még sokon, de amin voltam, az jó volt. - rántottam meg a vállam. - Te hogy vagy vele?

- Nekem mindegy. Csak érezzem jól magam. - rántotta meg a vállát. Miért éreztem, hogy ezt fogja válaszolni? Az utóbbi egy hét után nem volt meglepő ez a válasza. Kicsit sem. - És Liz-zel mizu? - kérdezte hirtelen.

- Liz él és virul, de miért érdekel? - húztam fel a szemöldököm.

- Mert nem tudtam más témát felhozni. - mondta, mintha ez teljesen normális lenne. Felnevettem.

- Képzeld, ma reggel azt kérdezte, hogy történt-e valami közöttünk amikor összezártak minket... - megforgattam a szemeimet cinikusan. 

- És mit mondtál? - kérdezte komoly arccal. Azt hittem, hogy majd ő is úgy reagál rá, mint ahogy én. Azonban nem így tette.

- Az igazat. Hogy semmi. - hülyén néztem rá. Ezt miért kellett neki megkérdeznie? Ez alapvető, hiszen ő is ott volt, ő is tudja az igazat. 

- Ezt miért kellett megkérdezni? Te is tudod a választ... - értetlenül néztem rá. Erre ő csak megvonta a vállát. 

~*~

- Figyelj Georgi! Nagyon sajnálom ahogy reggel viselkedtem! - ahogy beléptem a szobánkba, Liz azonnal rám ugrott. Mosolyogva megöleltem.

- Semmi baj. Csak szarul esett, hogy nem bízol bennem. - mondtam. Még egyszer bocsánatkérően rám nézett majd egyből kifaggatott, hogy mit is csináltunk Harry-vel. Azután még nagyon sok dolgot kibeszéltünk. Teljesen olyan volt, mint régen, ami nagyon hiányzott már.