21. fejezet

Huszonegyedik fejezet

Harry gondolkozott egy kicsit, hogy egy ilyen dologra mit lehet reagálni. Talán ő nem ilyen komoly dologra számított.

- Én... nem tudom mit mondjak erre. - látszódott rajta, hogy csak azért mondta, mert nem akart csendben maradni. - Őszintén mindenre számítottam, de erre nem. Azt hittem, hogy Aaron valami volt barátod volt vagy ilyesmi. Sosem gondoltam volna, hogy valaha is volt neked egy bátyád. - ahogy beszélt, egyre közelebb vont magához. Biztonság érzetem támadt tőle. Tudtam, hogy nem lett volna szabad, de mit csináljak ellene?

- Senki sem gondolja. - mondtam, és csak magam elé néztem. Tudom, hogy nem rég még elmeséltem neki az életem legsötétebb korszakát, de egyszerűen nem tudtam most arra koncentrálni. Akarva akaratlanul is elleptek a rózsaszín felhők a közelében. A szagától majdnem elkábultam, a közelségétől kirázott a hideg.

- Tudod mindennél jobban esik az, hogy ezt elmesélted nekem ennyi ismeretség után. Most már tudom, hogy hogy nézzek rá. Megtudom érteni a viselkedésed és esetleg támogatni is tudlak. - magával szembe fordított hirtelen. Túl közel volt az arcunk a másikéhoz, hogy feltudjam fogni azt amit mond. Túlságosan is elvesztem a szemeiben. Hiába próbáltam arra gondolni, hogy nekem ezt nem szabad. Nekem ott van Nate, akit szeretek. Egyáltalán szeretem még?

- Aham... - bólintottam egyet, mintha tudnám, hogy miről beszélt az előbb. Észre vette a kuszaságomat, és elmosolyodott. Azt hiszem nem túlzás ha azt mondom, hogy szívdöglesztően. Ha eddig nem voltam a fellegek felett eléggé, most elintézte, hogy igen. Percek óta közel voltunk egymáshoz. Túl közel is. Az ajkunk csak pár centire volt a másikétól. Szívem szerint megcsókoltam volna, azonnal. De tudtam hogy helytelen lenne. Már az is helytelen, hogy ilyen közel vagyok hozzá. De hiába vagyok tisztában vele, nincs hozzá erőm, hogy messzebb menjek tőle. 

A dolgok nagyon gyorsan történtek, az egyik pillanatban még ott ültünk egymást bámulva, a következőben pedig Harry legyűrte az a pár centit ami köztünk volt, és megcsókolt. Szinte ösztönből csókoltam vissza. A keze lecsúszott a derekamra, és egyre közelebb húzott magához. Én átöleltem a nyakát, és óvatosan beletúrtam a hajába. Amennyire ő akarta ezt a csókot, annyira én is. Azonban fel kellett ébrednem a rózsaszín álmomból. Eltoltam magamtól, és felpattantam az ágyáról. Nem néztem rá, de nagyon jól tudtam, hogy értetlenül néz rám. Kirohantam a szobából, az egész lakosztályból egyenesen a liftig. Mint egy őrült kezdtem el nyomkodni a gombot. De mind hiába, nem akart jönni az a nyavalyás lift. Pontosan tudtam, hogy Harry utánam fog jönni. Idegesen a hajamba túrtam, és leültem a lift mellé a falhoz. 

- Georgi én úgy sajnálom az előbbit! - jelent meg hirtelen Harry is, pontosan ahogy sejtettem. Óvatosan ránéztem. Őszinte megbánást láttam a szemeiben. 

- Ne tedd! - mosolyogtam rá erőltetetten. Egy pillanatig még nézett rám, majd leült mellém, és magához ölelt. Ahogy ezt megtette, kitört belőlem a zokogás. - Undorító vagyok! Miközben van barátom, egy másik fiúval csókolózok! - mondtam, ás az arcomat Harry mellkasába fúrtam.

- Ne okold magad! Az én hibám! Nem lett volna szabad megcsókolnom téged! - simogatta a hátam, amitől kirázott a hideg. Gyűlöltem magam amiért ezt tettem, hogy megcsaltam Nate-et. Gyűlöltem magam, mert jobban szerettem nála egy másik fiút.

~*~

Talán életem legnagyobb hibáját követtem el azzal, hogy az este történtek után még ott aludtam közvetlenül mellette. Egy ágyban. Mivel még Harry aludt, gyorsan felpattantam, és kiosontam a szobából. Már épp nyitottam volna ki az ajtót, amikor valaki utánam szólt:
- Te meg? - óvatosan megfordultam, és Niall-el találtam magam szembe.
- Én... én... tegnap este itt felejtettem valamit, és most... visszajöttem érte... de már megyek is! - mondtam, és már indultam volna ki, de Niall nem hagyta.
- Ez elég gyatra rögtönzés volt... - esküszöm, fogom otthon gyakorolni az ilyen helyzeteket, hogy mindig legyen valamilyen kifogásom.  - Harry-nél voltál?
- Mi?! Neeeeem! - mondtam neki miközben gyorsan felé fordultam. Felhúzott szemöldökkel nézett rám.
- Szóval igen. De miért? - kérdezte tovább. Sóhajtottam egy nagyot.
- Csak. - vágtam rá, és kimentem gyorsan az ajtón. Niall-nek is most kell épp kérdezősködnie!
Gyorsan a lifthez mentem, és lementem a mi szintünkre. Próbáltam hangtalanul bemenni a szobába, azonban Liz már várt rám.
- Te meg hol a büdös francba voltál? Egész este vártam rád! - szinte kitört, ahogy meglátott.
- Hát... az volt... hogy... - kezdtem el megint dadogni.
- A fiúknál voltál? Harry-nél? Most azonnal elmondasz mindent! - odajött hozzám, és a karomnál fogva lehúzott az ágyára. Nem tűnt mérgesnek, de ha megtudja mi történt! Majd az lesz!
- Szóval... tegnap a fiúknál voltam este, igen. Vagyis az erős kifejezés hogy a fiúknál. Inkább mondanám azt, hogy az egyikőjüknél.
- Harry-nél. - jelentette ki úgy, mintha ez lenne a világ legegyértelműbb dolga.
- Honnan...? - értetlenkedtem.
- Drágám, ez a napnál is világosabb. - nevetett fel. Megnyugodtam egy kicsit, mert arra számítottam, hogy mérges lesz ha megtudja.
- Szóval beszélgettem vele. Elmondtam neki mindent, ami történt... tudod. És aztán... aztán... - kezdtem el újra dadogni. Lizzie szemei kikerekedtek, és úgy nézett rám.
- Te megcsaltad Nate-et?! - kérdezte nyugodtan. LEgalábbis annak tettette magát. Nem válaszoltam csak lehunytam a szemeim. - Nem hiszem el Georgi! Ezt mondtam neked a múltkor! És te... csókolóztál vele... Nem hiszem el! Mégis hogy akarsz így a szeme elé állni?! - hirtelen nagyon kitört. Látszódott rajta, hogy mérges. Most már nagyon.
- Jól van! Tudom, hogy elcsesztem! És ne hidd azt, hogy én olyan jól érzem magam! Gyűlölöm magam, gyűlölöm az egész helyzetet! De nem tehetek róla! - törtem ki én is. Ugyanúgy üvöltöztem, ahogy nem rég ő is tette. Idegesen néztünk farkas szemet egymással, míg Liz szemében valami meglágyult.
- Szereted? - kérdezte halkan, úgy, hogy még véletlenül se hallja meg senki. Pedig csak ketten voltunk a szobában.
- Nem tudom... azt hiszem. - mondtam, és a tenyerembe temettem az arcom. Mindig is tisztában voltam azzal, hogy szerencsés vagyok, mert Lizzie-t tudhatom a legeslegjobb barátnőmnek. De most ezt még jobban bizonyította. Tudtam, hogy mérges rám, hogy csalódott bennem. De mindezek ellenére, megölelt, és biztatott. Tudta, hogy nagyot hibáztam és ezért le is üvöltötte a fejem. De mind ezek mellett megértett, és nem fordult el tőlem.

~Másnap~

- Szia... - szóltam bele idegesen a telefonba. Tudtam, hogy nem halasztgathatom a beszélgetést Nate-el sokáig. Sőt, tudtam, hogy nem sokára keresni fog, ha én nem teszem.

- Szia kicsim! Mi újság van a turnén? - kérdezte. Hallatszódott a hangján, hogy vidám. Görcsbe rándult a gyomrom, hogy ezt tettem vele. 

- Ááá, semmi különös. Épp Madridban vagyunk. Este koncert, utána még két nap itt, és mivel kimarad pár helyszín, ha minden igaz egy hetünk lesz Londonban, otthon. - mondtam neki el a már előre kitervelt szövegem. Mivel nem akartam semmi esetre se elmondani neki MÉG, előre elterveztem, hogy miket fogok válaszolgatni, hogy még véletlenül se legyek neki gyanús. 

- Ez remek! Ha egy hetet lesztek Londonban, akkor pont eltudsz jönni az egyik fesztiválra! - még jobban feldobódott a hírtől. Még jobban utáltam magam, mert ezt tettem. Londonban vár rám, én pedig egy másik fiúval csókolózok... - De Madridban?! Ott...? - hirtelen észbe kapott. Talán egy kicsit aggódott is értem, ami megint csak ugyanazt csinálta mint az előbb. Még jobban utáltam magam.

- Jól vagyok! Sokkal jobban viselem, mint azt gondoltam. Volt pár gyenge pillanatom, de semmi különös. - meséltem neki. Legszívesebben már rég kinyomtam  volna a telefont. Nem akartam ezek után beszélni vele. Arra pedig végképp nem akartam gondolni, hogy sokkal hamarabb látom, mint azt gondoltam volna.

- Ennek igazán örülök. - mondta kicsit nyugodtabban mint az előbb. Tudom, hogy most az következett volna, hogy én kérdezem meg tőle, hogy mi újság felé. De nem akartam folytatni a beszélgetést. Nem állt be az a nagy csend. Vagyis igen, de nem sokáig.

- Nekem most mennem kell! Hívnak az otthoni telefonon. Szia! - még meg sem várta, hogy elköszönjek vagy ilyesmi, azonnal kinyomta. Tudom, ezt akartam pontosan, hogy ne kelljen sokat beszélnem vele. De nem így gondoltam. Már többször történt ilyen, hogy sürgős dolga akadt, vagy éppen ugyanez, keresték az otthoni telefonon. Egyértelműen titkolt valamit ő is. 

Azonnal kételyek merültek fel a kapcsolatunk iránt. Mi van ha már csak látszat? Lehet, hogy a távolság köztünk tönkre tette. De azt szokták mondani, hogy azok, akik igazán szeretik egymást, mindenen túllépnek. Legyen az távolság vagy valamilyen komolyabb vita. Eddig azt hittem, hogy erős a kapcsolatunk. Sőt, biztos vagyok benne, hogy eddig az is volt. De valami tönkre ment. És abban is biztos vagyok, hogy nem csak a részemről. Igen, sokszor beszélgettünk, tartottuk a kapcsolatot. De ezt csak a rend kedvéért. Lehet, hogy sokat beszéltünk, tényleg, de csak ilyen alap dolgokról, mint például, hogy mi történt velünk. És ezt sok-sok percig ragoztuk. Azt hiszem összesen egyszer hangzott el, hogy hiányzol, azt is még én mondtam, közvetlenül a megérkezésünk után. Egyszer se mondta nekem, hogy szeret vagy ilyesmi. Jó, mondjuk én se, de szerintem nem egy lánynak kell ilyeneket mondania. Szóval a kapcsolatunk finoman szólva is a béka feneke alatt van.

És akkor itt jön az a kérdés, hogy szeretem-e még. Szeretem, ebben egészen biztos vagyok. De abban is, hogy nem úgy, mint még amikor elindultunk a turnéra. És talán ez már nem elég...