12. fejezet

Tizenkettedik fejezet

~1 hét múlva~

Egy hét alatt nagyon sok minden történt. Nagyon jól éreztem magam... De valami még sem volt az igazi. Igen, itt Harry-re gondolok. Azóta a nap óta nem beszéltünk. Semmit. Talán túl makacs vagyok én is, de ebben az esetben nem nekem kéne bocsánatot kérnem úgy érzem. Nem én kezdtem el csak úgy szimplán flegmázni. Igen, lehet én is megsértettem, de az szinte semmi nem volt ahhoz képest amit ő csinált. Napokig bunkózott velem és csicskáztatott. Lehet, hogy nekem is az a munkám, hogy teljesítsem a kérését, de ő ezzel nagyon visszaélt. Konkrétan sportot űzött abból, hogy feleslegesen ugráltasson. Azonban most úgy érzem, hogy inkább ugráltatna, de szóljon hozzám. Még ha az sértő is. De beszéljen velem. Lehet, nem kéne ezt éreznem. De akkor is csalódott vagyok. Ha megyek valahova a fiúkkal, és neki nem kötelező jönnie, nem jön. Kerüli a társaságom elég feltűnően. Ami pedig már a többieket is aggasztja, hogy ha van egy kis pihenő, ő egyből bulizni megy. Azt mondják, hogy erre már régen is volt példa nem egyszer. De akkor is, úgy érzem, hogy miattam van ez. Meg persze a fiúk is aggódnak tudom. Mégis csak egy turnén vagyunk. A sajtóról pedig már ne is beszéljünk. 

A másik dolog ami beárnyékolja a nyaramat, az Nate. Tudom, ez most furán hangzik. Tényleg imádom, szeretem! De akkor is, mostanában nem tetszik a viselkedése. Mindig van valami fontos dolga neki, amit halaszthatatlanul el kell intéznie. Vagy éppen valaki hívja, és le kell raknia a telefont. Sosem viselkedett velem még így. Rám mindig volt ideje, de most... Mintha csak útban lennék neki. Egyáltalán nem így képzeltem el vele a kapcsolattartást. Én úgy gondoltam, hogy majd órákat fogunk arról beszélgetni, hogy mi történt velünk. Ehelyett két naponta vannak két perces telefonbeszélgetéseink. Ez most akkor így normális?

- Georgi! - szökkentett ki a gondolkozásomból Ivy. Igen, Ivy-vel és Alicia-val azóta is mindig egy lakosztályon osztozkodunk. Sőt, igencsak jó barátnők is lettünk velük. Összességében nagyon aranyosak, pont nekik valók az ehhez hasonló turnék. Eléggé pörgős lányok.

- Igen? - néztem rá a fotelból. 

- Van kedved eljönni velünk városnézésre? Tudod itt vagyunk Párizsban meg minden. Mindenki szeretné egy kicsit jobban megismerni a várost. - dobta le magát az egyik babzsákfotelba. Írország óta voltunk már Dániában és Hollandiában is. Most épp Franciaország volt a kijelölt úti cél. Egyébként egy valamit még mindig nem nagyon értek a turnéval kapcsolatban. Mi határozza meg, hogy hova megyünk. Az én eszem azt diktálja, hogy nem az egymástól legtávolabbi országokba kéne utazgatnunk, nem? Szép sorjában végig kéne menni Európa országain és kész. Nem valami takarékos módszer ez...

- Attól függ, hogy ki megy. - enyhén céloztam itt Harry-re. Nem, nem vettem át a gyerekes stílusát. Csak nem szerettem volna már semmilyen programot elvenni. Számomra egyértelmű volt hogyha én megyek, akkor ő nem. És ezzel tisztában volt szinte mindenki. Legalábbis a nagy részük.

- Hát Paul, Liz, Luke, Alicia, Liam, Louis, Zayn, Niall, Mike, én... Harry. Csak a szokásos csapat. - mondta, és próbálta a legkevesebb hangsúlyt fektetni arra, hogy Harry is jön. Ő is tudta, hogy nem éppen rózsás a kapcsolatunk, de ő példásul nem tudta hogy miért. Ahogy Luke-on, Liz-en és a többi bandatagon kívül senki sem. Nem lett senkinek az orrára kötve, jó ez így. 

- Szerintem már tudod a válaszomat. - helyezkedtem el újra kényelmesen a fotelban, és már épp nyúltam volna a könyvem után, amikor Ivy megint hozzám szólt:

- Ugyan már! Fogalmam sincs, hogy mi a bajotok egymással, de ez így nem mehet egész nyáron! Az egész társaságot ketté szeditek! Béküljetek már ki az isten szerelmére! - tárta szét a karját, és könyörgően nézett rám. Megráztam a fejem. Hiába tudtam, hogy igaza van, de akkor sem. Én nem fogok megadni magam, és ahogy látszik Harry sem. - Rendben, akkor viselkedjetek tovább ilyen gyerekesen! De úgy is kifogtok egyszer békülni! - mondta, majd kiviharzott az ajtón. Tényleg ilyen gyerekesek lennénk?

~*~

A délutánra betervezett városnézés sajnálatos módon elmaradt, rossz idő miatt. Mondjuk engem amúgy sem érintett. Nem mentem volna el. De őszintén nem bántam, hogy egy kicsit most közbe szólt az időjárás. Nem szívesen ültem volna egyedül a hotelben. Így egy jó kis csajos délutánt tartottunk mi négyen, Ivy, Alicia, Liz és én. 

Azonban kb. 7 órakor érdekes üzenetet kaptam, egy meglepő személytől.

"Szeretném megbeszélni veled a dolgokat. Feljönnél a mi lakosztályunkba? Egyedül vagyok, a fiúl elmentek valahova. Kérlek gyere el! Meg kell beszélnünk a dolgokat! H."

Ahogy elolvastam az üzenetet, hatalmas mosoly terült szét az arcomon. Már egy hete egy ilyen üzenetre várok! Azonnal felpattantam a helyemről, és úgy ahogy voltam, az ajtó felé vettem az irányt.

- Csajok, mindjárt jövök! - intettem, és már kint is voltam a lift előtt. Felmentem a legfelső emeletre, egészen Harry szobájáig. Tudtam, hogy hol van neki, mert tegnap Liam-nek fel kellett vinnem egy túlélőzsákot (?). Az ajtó résnyire nyitva volt, úgyhogy gondoltam bemehetek. Óvatosan benyitottam, és a nappaliba vettem az irányt. Azonnal szemet szúrt, hogy ők mennyire luxusabb helyen vannak elszállásolva. De hiába, mégiscsak ők a sztárok...

Mivel nem láttam senkit és nem akartam benyitni egyik szobába se, inkább megszólaltam:

- Hahó! - mivel nem érkezett semmi válasz, még egyszer megismételtem. Erre már valami csörömpölést hallottam az egyik szobából, és a következő pillanatban Harry lépett ki a közvetlenül mellettem lévő szobából. Szinte majdnem felborított.

- Te meg mit csinálsz itt? - nézett rám nagy kerek szemekkel. Azt hiszem meglepődött. De miért, hisz ő hívott ide, nem?

- Mit csinálok itt, persze. Te hívtál ide! - tártam szét a karjaimat. Nem értettem, hogy miért csinálja ezt. Most csak játszik velem, vagy mi?

- Én biztos hogy nem! - tagadta le. Értetlenül néztem rá, majd elővettem a telefonom. Gyorsan megkerestem a bejövő üzeneteimet, és megmutattam neki a legújabbat. Összeráncolta a szemöldökét. - Nem tudom, hogy ezt ki küldte, de én biztos nem. - nézte még mindig a telefon képernyőjét. Látszott rajta, hogy igazat mond. Jobban meglepődött mint én, amikor megkaptam az sms-t. 

- Asszem én tudom, hogy kik voltak... - már épp indultam volna a kijárat fele, amikor kulcszörgést lehetett hallani kintről, majd csak annyit, hogy kattan a zár. Harry-vel egymásra néztünk, majd az ajtó felé kezdtünk el rohanni. Eszeveszett módon kezdtük el rángatni a kilincset, de hiába. Zárva volt.