9. fejezet

Kilencedik fejezet

- Georgi! Azonnal kell fel! - ébresztett barátnőm mérges hangja. Gondoltam, úgy teszek mintha észre se vettem volna, így átfordultam a másik oldalamra. Jó nagy ágy volt, bőven elfértem rajta. - Georgina Adams! Nagyon jól tudom, hogy ébren vagy! Úgyhogy azonnal emeld meg a hájas segged, és készülj el! Nem lenne jó, ha az első napon rögtön miattad késnének el a fiúk az interjújukról. - ahogy meghallottam az utolsó mondatát, azonnal kinyíltak a szemeim és kipattantam az ágyból.

- Hogy mi?! Mennyi az idő? - néztem rá ijedten. Hogy is felejthettem el, hogy én most a One Direction csicskása vagyok, és mindenhova velük kell mennem. 

- Pontosan 15 perced van, hogy leérj. - mondta Liz. Eltekintettem a cinizmusától.

- Kérlek dobj be a fürdőbe majd valami ruhát amíg zuhanyzok! - válaszra se várva a fürdő felé kezdtem el rohanni. Villámgyorsan lekaptam magamról a pizsamám, és a zuhanyrózsa alá álltam. 5 percet sem áztattam magam, kiugrottam (szó szerint) a zuhanykabinból. Lizzie szerencsére nem csak ruhát hozott be nekem, de fehérneműt is. Nem hiába a barátnőm! Magamra kaptam gyorsan őket, majd a ruháért nyúltam. Azonban nem az volt mint amire számítottam. Szó szerint egy ruha volt. Én nem ilyet akartam felvenni! 

Mivel nem akartam a fél lakosztályon szinte pucéran végig rohanni, magamra kaptam a virág mintás fehér ruhát, aminek a derekán egy barna öv volt. Így ebben viharzottam végig a fél lakosztályon. A szobánkban az ágyán nyugodtan üldögélő Lizre rontottam.

- Amikor azt mondtam, hogy valami ruhát, nem ilyenre gondoltam! - dorgáltam le. Lehet, hogy az egyik kedvenc ruhám, de akkor is! Nem ilyenbe szeretnék dolgozni.

- Most mért? Szerintem tök jó. - rántottam meg a vállát, és közben elvigyorodott. 

- Nem erről van szó! Ebbe mégis hogy a csudába dolgozzak? - tártam szét a karom. - Most azonnal átöltözöm! - indultam már el a bőröndjeim felé, azonban Liz megfogta a csuklóm ezzel visszatartva ettől.

- Nem hiszem. El fogsz késni. Két perced van, hogy lent legyél. Inkább vedd fel ezt a sarut és tessék, még a táskádat is összekészítettem. - vigyorodott el elégedetten. Pár pillanatig haboztam, de végül beláttam, hogy igaza van, így felvettem a barna sarut és a vállamra akasztottam a szintén barna táskát. 

- Ezért még számolunk! - szóltam vissza még az ajtóból, majd a lift felé indultam. Szerencsére pont a mi emeletünkön állt, így pillanatok alatt lent voltam a hallban, ahol már a fiúk várakoztak. Szerencsére Paul még nem volt lent. 

- Milyen pontos vagy! - köszöntött Louis az egyik fotelból, amiben kényelmesen kinyújtózva ült. Vagy inkább már feküdt.

- Egész van? - kérdeztem. Mikor mind az 5 fiú egyszerre bólintott, elégedett mosoly ült ki az arcomra. Inkább hálálkodnom kell este majd Liznek, mintsem számolni vele...

- Milyen csinos itt valaki! - mért végig Harry. Oké, talán egy kicsit elpirultam tőle.

- Ö... Ez egy nagyon hosszú történet! - mondtam, és próbáltam egy kicsit észhez térni. Miért is kellene nekem zavarba jönnöm azért, mert egy teljesen normális ruha van rajtam? 

- Szóval hosszú történet... Kíváncsi vagyok rá. - mondta Harry, és egy hatalmas szívdöglesztő mosolyt varázsolt az arcára. Lányok millió olvadnak el ettől a mosolytól, azonban rám nem volt hatással. Sőt, jelenpillanatban inkább idegesített. A fiút egyértelműen felbátorította az, hogy az előbb zavarba hozott.

- Tudod negyed órával ezelőtt még aludtam. Liz ébresztett fel, és megkértem, hogy míg lezuhanyzok, hozzon be nekem valami ruhát. És ő ezt hozta be. - mondtam, és egyfolytában farkasszemet néztem Harry-vel. 

- Talán ébresztőórát kellene használni. - tekintetét egy percre sem szakította el az enyémtől. Kezdett már idegesíteni, komolyan.

- Tudod nem mindenki olyan előre gondolkodó mint te. - húztam fel az egyik szemöldököm. Már épp nyitotta volna a száját, hogy valamit visszaválaszoljon, de pont akkor futott be Paul, mire Harry végre elkapta a tekintetét. 

- Na fiatalság! Indulhatunk? - csapta össze a kezét. Mindenki bólintott egyet. A többiek, Paul kivételével mind Harryt és engem bámultak. Látszólag meglepte őket a szóváltásunk, ami a végére inkább már csípős beszólásokká változott. Ha én is kívül álló lettem volna, valószínűleg ugyanígy reagálok. Harry-vel eddig mindig jól kijöttünk amikor találkoztunk. Nem értettem én se a fiú viselkedését. Mert egyértelműen ő volt más. Magabiztossággal töltötte el az, hogy zavarba hozott. De mire fel? Ha azt gondolja, hogy nekem tetszik, mert egy posztár meg nem tudom én mi, nagyon téved. Nekem barátom van, akitől tegnap búcsúztam el a nyárra. Ezt nem gondolhatja komolyan.

- Akkor gyerünk a kocsiba! - intett a fejével Paul a kijárat felé. Egyszerre indultunk el Paul után. Kint aztán kiderült, hogy nem egészen 6 személynek találták ki a kocsi hátsó részét.

- Paul! Lehet, hogy elől tökéletesen elférsz, de itt hátul nem éppen ilyen fényes a helyzet. - szólt előre Zayn egy hatalmas nyögéssel egyetemben. Niall belekönyökölt ugyanis a combjában. És akkor nem kell ragozni, hogy a mi, a többiek hogyan fértünk el. 

- Oké, akkor valakinek külön kell mennie. - állapította meg Paul az egyértelműt.

- Georginak kellene. Ő nem bandatag, ő csak a segéd. - miért is nem lepődtem meg, hogy Harry ilyen kedves. Egyértelműen nem tetszett neki az előbbi szituáció. Nincs ő hozzá szokva ahhoz, hogy egy lány ne ugorjon a karjaiba. Csak az a gond, hogy ha ez a helyzet, akkor igazán félre ismertem eddig. 

- De ő az egyetlen lány. Nem küldhetjük csak úgy el egyedül. Ráadásul nem is ismeri Dublint! - kelt a védelmemre Niall, ami nagyon jól esett. Végre valaki, aki átérzi a helyzetem.

- Ez igaz Niall, de sokkal veszélyesebb lenne, ha valamelyikőtök csak úgy szimplán taxiba szállna. Nem lenne jó ha esetleg valami őrült rajongó tömegbe kerülne. Úgyhogy mindjárt hívok egy taxit Georginak, és elmondom neki a címet. - és hát így kerültem ki a kocsiból, egyenesen egy másikba, ami ugyan nem volt olyan zsúfolt, de nem is volt annyira kényelmes. Harry szépen elintézte nekem. És utána még utánam is üvöltött, hogy egy csésze forró kakaóval várjam a helyi tv stúdiójában. Most komolyan, ennyire félre ismertem?

A kocsiban aztán elhatároztam, hogy nem fogok rajta idegeskedni. Lehet, hogy ismerem, de akkor is, most az egyik dolgozója vagyok. Ezért is rohantam az egyik közeli kávézóba akkor, amikor a stúdióhoz értem. Igaz, nem ment minden olyan könnyeden, de aztán sikerült csak kikönyörögnöm, hogy csináljanak kakót Harrynek. Nem mindenhol adnak keverős kakaót... 

Hatalmas mosollyal az arcomon léptem be a stúdió kapuin, azonban Harrynek megint sikerült elvennie a jó kedvem.

- Én már nem kérek kakaót. - tolta el maga elől a papír poharat.

- De hát háromnegyed órával ez előtt még azt kértél... Ne csináld már! Alig tudtam kikönyörögni, hogy csináljanak, erre te csak úgy eltolod magad elől? - kicsit akasztott csak ki. Rosszabb mint egy kislány! Aztán hirtelen az eszembe jutott, hogy biztos csak idegesíteni akar. Úgyhogy mosolyt varázsoltam az arcomra, és jó pofiztam vele egy kicsit. - Vagy tudod mit? Ezt most kidobom, és majd szólj ha megkívánod. Hozok neked! És szólj ha kell valami, azonnal hozni fogom. Hisz tudod, én a te munkaerőd vagyok. - látszott rajta, hogy meglepi a viselkedésem. Úgy tettem, mintha észre se vettem volna a reakcióját, csak a legközelebbi kukához fordultam, és kiborítottam a kakaót úgy ahogy volt.

- Vagy tudod mit? Mégis megkívántam. Hoznál nekem még egyet? - az idegesség majdnem magával ragadott, de szerencsére megtudtam őrizni a hideg vérem. Ahelyett hogy villámokat szóró szemekkel fordultam volna felé, kedves mosollyal csináltam ugyanezt. Mindig is jó voltam színészetből. Legalábbis azt hiszem.

- Szíves örömmel. Csak megkeresem a többieket, és megkérdezem, hogy szeretnének-e valamit a kávézóból. - és így ment ez egész nap. Harry csicskáztatott, mindenre volt neki valami megjegyzése. Volt olyan, hogy egy órán keresztül oda-vissza ugráltam a sarki kisboltból a stúdióig. És miért? Harry minden áron nyerő Twixet akart enni. 

Nem kell mondanom, hogy hulla fáradtan dőltem be az ágyamba. Hirtelen megcáfoltam a saját döntésemet. Miért is vagyok én itt? Miért hagyom, hogy egy sztárocska ugráltasson? Ráadásul egy olyan sztárocska, akiről azt hittem, hogy jó fej. Jobban szerettem volna inkább Nate-el lenni, és élvezni a semmit tevést. De most már, hogy itt vagyok, sokkal inkább az a célom, hogy bebizonyítsam Harry-nek, hogy engem nem lehet csak úgy kikészíteni.