Prológus

Prológus

Imádom Londont! Minden egyes négyzetcentiméterét. Csodálatos város, szerintem egyértelműen a legszebb. Fantasztikus érzés itt lakni. Már lassan 3 éve, hogy ideköltöztem apával Spanyolországból, de még mindig felfoghatatlan. Minden egyes nap, amikor kilépek az utcára, valami különleges érzés fog el. Mintha először látnám a várost.

Szokásom minden nap elmenni egy-egy hosszú sétára csak úgy össze-vissza. Van amikor csak nézelődöm, van amikor viszek magammal egy könyvet és azt olvasom. Szeretem az ilyen sétákat. Megnyugtatnak, és van időm gondolkozni is. Ráadásul egy kicsit egyedül is lehetek. Hiába imádom a barátaimat, jó olykor egyedül lenni is. Ennek ellenére nagy társaság függőnek gondolom magam, és ez furcsa. Elvileg talpraesett, vidám lány vagyok. Legalábbis mindenki ezt mondja rólam. Mégsem érezném, hogy ez így lenne. Tény és való, hogy jól érzem magam a bőrömben, de mégis hiányzik belőlem egy darab. Amit ott hagytam Spanyolország fővárosában, és ami már örökre ott is marad.

Pedig itt mindenem megvan. Van egy barátnőm akivel mindent megoszthatok. Minden titkomat megőrzi, és ő is megosztja minden baját velem. Szinte már a testvérem, sőt már az is! Van egy olyan fiú barátom, akire minden lány vágyik. Szó szerint. Nem elég, hogy nagyon helyes, de megértő is. Akkor is ott van nekem, ha ő sincs éppen a toppon. Fantasztikus ember. Aztán ott van nekem egy olyan fiú, akibe szó szerint belebolondultam! Imádom az illatát, az arcát, a szemét, a testét. Imádom minden mozdulatát, és a foci iránti szenvedélyét és elkötelezettségét. Imádom, ahogy játszik a hajammal, ahogy simogatja az arcom, ahogy megcsókol. Az egész embert! És talán jogosan érzem azt, hogy ő is szeret engem. 

És végül az életemben a legfontosabb ember, az apám. Ő az egyetlen aki ténylegesen tud rólam mindent. Sőt, még annál is többet. Ő kitartott mellettem a legnehezebb időszakban is, és én is mellette. Együtt vészeltük át a legsötétebb napjainkat és a legboldogabbakat is. Ő az egyik legfontosabb az életemben, sőt, talán a legfontosabb!

És mindezek mellett még van egy hatalmas szenvedélyem. A zene. Imádom hallgatni, énekelni. Hihetetlen módon kitudom vele fejezni az érzéseimet. Egy-egy dal szó szerint engem ír le! A munkám is ezzel kapcsolatos. Egy londoni kávézóban hétvégén, és csütörtökön éneklek ott, délutánonként egy órát. A világon a legjobb munka! 

Ezek után kérdezem én, milyen élet lehet ennél tökéletesebb? De ezektől eltekintve nem érzem magam teljesnek. Madridban történt egy s más, amit sose fogok elfelejteni...